Martin Garrix, a Sziget legismertebb elektronikus zenei fellépője úgy pörgött, mintha tíz évvel fiatalabb lenne, és úgy kezelte a kétszer is becsődölt technikát, mintha tíz évvel több tapasztalattal bírna. Szombat éjszaka a Szigeten.
Tíz éve az első igazi Balaton Sound-élményem Martin Garrixhez kötődött, adta magát, hogy a Szigetre is a holland dj érkezésének napján menjek ki. Nem szeretem, amikor amerikai filmekben közel harmincéves színészek játszanak gimiseket, de Garrixhez tökéletesen passzol ugyanaz a lendület és lelkesedés, amivel több mint tíz évvel ezelőtt meghódította a világ legnagyobb fesztiváljainak nagyszínpadjait. Eközben három egymás utáni évben választotta meg a DJ Mag közönsége a világ legnépszerűbb elektronikus zenei előadójának (2016-2018 között), 20 éves korában úgy, hogy nem is kampányolt ezért.
A zenei termékenysége és a szombat esti teljesítménye alapján sok-sok évtizednyi karrier vár még a 28 éves szupersztárra.
A kiégés legkisebb jele sem érződött rajta, ami a legalább 5-10 évig folyamatosan turnézó dj-knél gyakran kialakul.
Avicii 26 évesen vonult vissza a turnézástól a mentális egészsége érdekében, Hardwell pedig 29 évesen jelentette be, hogy egy ideig nem lép fel. Avicii azóta életét vesztette, Hardwell három és fél évet pihent. Garrix elemi lendületét legfeljebb a technika törhette meg, de ennyire ne szaladjunk előre.
Nosztalgia
Az este legjobban várt fellépője úgy tudott újat mutatni, hogy a legnagyobb őrületet korábbi, jól ismert számokkal idézte elő. A kezdés után hamar felcsendült a Calling Sebastian Ingrossótól és Alessótól, utána pedig a Stay High Tove Lo-tól, mindkettő egy-egy Garrixhez, vagy a kiadójához köthető számmal összekeverve, és az Animalsre sem várt sokat a közönség. A vissza-visszatérő future bass-hangzású veretést éppen egyensúlyba hozták a dallamos, progresszív house számok, és jól megfért emellett a lejátszási listán az Imagine Dragons, a Florence + The Machine és a Coldplay is. A Sky Full of Stars közben mindenki a magasba emelte a telefonját, ez csodálatos látványt varázsolt a kivetítőre. Avicii Waiting for love-ja sem maradt ki, amit Garrixszel együtt írtak, fél órával a vége előtt azonban váratlanul megszakadt a szett.
Ritka eset, amikor a technikai részletekre kínosan ügyelő Sziget éppen a szombat esti nagyszínpados fellépés közben bakizik, ráadásul kétszer. Garrix fellépése alatt ez történt: először öt, aztán tíz percre csendesedtek el a hangfalak.
Az áramszünet idejére szellősebb lett a tömeg, a néhány perces pihenő még jól is eshetett egyeseknek. Bárhova álltam, szinte folyamatosan legyezett valaki. Előttem egy hatalmas plüss pandát emeltek a levegőbe, mások Marionak és Luiginek öltözve jártak-keltek.
A mikrofon, és a fényszórók egy része működött, és a DJ sem jött zavarba, addig elénekeltette a közönséggel a Seven Nation Armyt. Voltak, akik a Bruce Channel-féle Hey, baby!-re kezdtek rá. Egy-egy ponton megszólalt Az éjjel soha nem érhet véget, és mire befejezték volna, a technikai csapat varázsolt valamit – és visszatért a hang. Utolsó pillanatos mentés volt a részükről, hiszen a nagyszínpadon a szabály szerint este 11 óráig lehet bulit tartani.
Néhány perccel a határidő előtt megérkezett a Tomorrowlandet idéző tűzijáték és lézershow.
A finálé után a Petőfi Színpadhoz mentem, ahol Дeva énekhangjával és fuvolával kísért DJ-szettje tökéletes levezetése volt a nagyszínpados őrületnek. A népdalok ihlette elektrofolkot nem kísérte stroboszkóp, vagy lángcsóvák, néha csukott szemmel adtam át magamat egy-egy szám hangulatának.
Meglepetés
Többször végignéztem a szombati fellépők sorát a Sziget oldalán, ezért lepődtem meg, amikor a SaberZ DJ-páros posztját megláttam indulás előtt. Azt írták, ők is fellépnek vasárnap hajnalban a Coke Studióban, pontosabban csak Benedek. A duó másik tagja, Kristóf egy ideje a háttérből segíti a produceri munkát. Hat-hét éve már biztosan követem a két nyíregyházi fiú karrierjét, akiknek a zenéi azóta eljutottak a legnagyobb holland elektronikus zenei kiadókhoz, mint a Revealed, vagy a Rave Culture, ők pedig körbeturnézták a világot Japántól Csehországon át Hollandiáig.
Pontban éjjel kettőre megérkeztem a nagyszínpaddal szembe, és valóban:
Benedek angolul készítette fel a közönséget arra, hogy elsőként az EDM aranykorát jelentő 2011-2014-es időszakot fogják megidézni.
A lehető legjobb kezdés volt, hiszen előtte Martin Garrix is legalább tíz számot illesztett bele a nagyszínpados előadásába ebből a korszakból. A közönséget érezhetően elárasztották az emlékek, amelyek onnan törtek fel, amikor a Morrison’s Liget és a Budapest Park még újdonságnak számított a budapesti éjszakában – előbbi már megszűnt –, az egész éves bulinegyed szerepét pedig éppen a Hajógyári-sziget töltötte be. Az első sorokban többen levették a cipőiket, és mezítláb táncoltak körbe, mások lufikat és műanyag labdákat dobáltak az ég felé. Az egész produkció olyan volt, mint egy spontán elszabadult házibuli, amire véletlenül meghívtak egy dj-t, aki körbeutazta a világot. A slágeres, nosztalgikus első fél óra után Benedek fokozatosan elkezdte a saját stílusára formálni a hangulatot. A Rhythm of The Night már a SaberZ-ös változatban szólt, és onnan nem volt megállás napfelkeltéig.
Az est másik meglepetése az volt, hogy Garrix hajnalban egy váratlan második dj-szettet adott a Bolt Party Arénában.
Ehhez azonban jókor kellett jó helyen lenni, mert az arénába csak a kiadójának, a STMPD Recordsnak az előadói voltak bejelentve, a tulajdonos nem. Bármelyik helyszínt választottam volna, bántam volna, hogy lemaradok a másikról, de azt hiszem, ez az igazán jó fesztivál ismérve. Amikor hajnalban sétáltam a Kaszásdűlő felé a szívárványszínű hídon, még nem tudtam, miről maradtam le, így teljes volt az elégedettség.
Lehetett volna több helyen wifi elérhetőség és fesztiváltérkép, de a Sziget így is az egyik legjobb dolog, ami Budapesttel történhet. Biztosan vissza fogok térni, különösen úgy, hogy a Balaton Sound – esetleges - megszüntetésével a Sziget szervezői az elektronikus tánczene húzóneveit Budapestre telepíthetik át a jövő évtől. A szombat esti keresletet és hangulatot látva bizonyára nem fognak sokat gondolkodni ezen.