Pláne így. A Budapest Street Photography Collective első közös fotóalbuma a köztünk élő várost örökíti meg, olyan töményen és olyan pontosan, mint amennyire mi látjuk nap mint nap.
Ott szívja a cigit a gangon a szomszéd, mindennap látod, de mindennap máshogy alakulnak körülötte és rajta a fények, hol ilyenek, hol olyanok. Még az is lehet, hogy a szomszéd akarata szerint történik az egész. Aztán az egyik nap tökéletes lesz a kép. Minden fény, árnyék és szín a helyén. És amikor látod, igazából ezt, hogy ez egy tökéletes kép, nem is tudod, csak érzed. A Budapest Street Photography Collective (BPSPC) tagjai viszont nagyon is felismerik ezeket a képeket, sőt számítanak rájuk, felkészülnek az érkezésükre.
És amikor egy közülük megérkezik, exponálnak.
Ne haragudj, mit csinálnak? Lenyomják a felvételkészítő gombot.
Minek? Hogy elkészüljön a felvétel.
A mi? A fotográfia.
A mobilfotózás korában már-már archaikus szavak, legalábbis laterálisan biztosan azok.
Már-már archaikus, hiszen mindenki kezében ott a mobiltelefon, és bár azon is van exponáló gomb, az már csak egy képernyőre rajzolt fehér kör. Annak megnyomásán kívül a telefon szinte mindent elvégez helyettünk. Ehhez képest a pillanat lehetőségének észrevétele, a pillanat születésének megvárása, megérkezésének észrevétele, a technikai beállítások átgondolása és alkalmazása – művészet. Jelen esetben a street photography, vagyis az utcafotó művészete.
A mobilfotózás korában szinte mindenki magát fotózza, és mindenki magáról teszi közzé saját képeit. Ehhez képest a street photography már-már törvénysértésnek minősül, hiszen tárgya lehet akár egy konkrét személy nagyon is éles és felismerhető arca a városi környezetben. Az emberi jogok alakulása tehát nem segíti a műfaj képviselőit, sőt. Mégis, végeredményben az elkészült kép jóval túlmutat a rajta látott, valójában teljesen ismeretlen arcon és annak környezeti ábrázolásán. Ezek nem megrendelt portrék, ezek az utca emberei, úgy ahogy vannak, ahogyan nap mint nap látjuk őket. Már ha vannak egyáltalán emberek az utcán, akiket látni érdemes. És ha látni még érdemes is, lehet, hogy az arcuk egyáltalán nem fontos.
Persze a műfaj néha humoros is, de mindenekelőtt emberséges: a gúny és a méltatlanság messze elkerüli. Éppen ettől érthetetlen törvényenkívülisége. Hiszen egyszerűen olyannak mutatja be a várost, amilyen. És a városoknak lakóik is vannak. Általában. Mert persze nem mindig látszanak.
Mint ahogy Zubreczki Dávid fogalmaz a BPSPC Budapest Street című albumának, e cikk fő tárgyának előszavában: „Olyan trailere ez (a könyv – a szerk.) a városnak, amitől kedvem támad kimenni az utcára, beleszagolni Budapest életébe. Igen kemény munka lehet egy két-három órás filmet másfél percbe tömöríteni. De hol van ez a feladat ahhoz képest, amire e kötet alkotói vállalkoztak? Több mint ötszáz négyzetkilométert néhány utcarészletbe, közel egymillió lakást pár épületbe, és majd kétmillió emberi életet, örömöt, bánatot, feszültséget, nyugalmat néhány elkapott mozdulatba sűríteni.”
A BPSPC albuma tehát mindenkinek tartogat valami olyat, amit már látott. De valójában akkor veszi észre, hogy látta, amikor ezt a könyvet a kezébe veszi. Ugyanis olyanok ezek a képek, mint a jó versek. Olyan helyzetekre, érzetekre vezet rá minket, amiket nagyon is jól ismerünk, de olyan pontosan, ahogy a költő, oppardon, a fotográfus mutatja meg nekünk, még soha senki másnak nem sikerült.
A szerkesztés is remek. A képeket egyesével nézegetve nem tudjuk, ki készítette őket, ehhez külön meg kell néznünk a képjegyzéket, ami kifejezetten jól áll az albumnak, a sorrend és a párosítások is telitalálatok. A nyomdai minőség pedig kiváló. Szóval itt van ez a nyolc fotós: Bódis Krisztián, Chripkó Lili, Erdős Dénes, Juhász Jácint, Neményi Márton, Rácz Dominika, Soós Bertalan és Szabó Bálint. Ők a Budapest Street Photography Collective. Ha esetleg bármelyikük teljesen véletlenül szembefotózna, én biztosan nem kezdenék el kiabálni a jogaimért. Tegyetek így ti is, de hogy ne én győzzelek meg benneteket, hanem a képek, ahhoz vegyétek meg a Budapest Street című albumot.
Budapest Street Photography Collective – BPSPC
Honlapjukon – és az albumban is – így mutatkoznak be: „A Budapest Street Photography Collective (BPSPC) a fővárosban élő és dolgozó fotósok alkotói szövetsége. Tagjaink közt van főállású fotós és olyan is, aki a napi munka mellett alkot, van köztünk tizenöt és negyvenkét éves is, mindenkinek más a szemlélete, stílusa, de az ambíciók közösek: elfogadtatni és elismertetni a művészi utcafotó egyébként nagy múltú és gazdag műfaját Magyarországon is. Itthon ehhez szemléletformálásra van szükség: a jogi környezet és a közhangulat finoman fogalmazva nem kedvez a streetfotónak, az alkotó már azzal is kockáztat, hogy előveszi a fényképezőt az utcán.
A közösségünk nem akar ártani, gúnyolódni, ítélkezni. Ellenkezőleg: meg szeretnénk ragadni az utcák életét, hogy az egyszerre spontán és nagy gonddal komponált, szerkesztett fotóinkkal hiteles, torzításmentes képet adjunk városainkról és korszakunkról.
Nem egyszerűen az utcát fotózzuk: képeinknek, sorozatainknak üzenetük van, mindig az embert és a környezetét mutatjuk meg, ez pedig néha groteszk, néha esztétikus, de mindig egy-egy történetet mesél, úgy, ahogy azt csak az utcafotó tudja.”
BPSPC – Budapest Street (fotóalbum)
160 oldal, 11 990 forint
Boook Kiadó, 2024