A szürrealizmus 100. évfordulója lehetőséget ad arra, hogy újraértékeljük a fantáziát, a varázslatot, a valóságon túlit. A Deák17 Galéria kiállításán jártunk.
A Deák Ferenc utcát a többség Fashion Streetként ismeri: egymást érik a nagy világmárkák kirakatai. De a fogyasztáson túl egy másik szemlélet is jelen van. Egy szűk, a művészeti képzések iránt érdeklődő kisebbség tudja, hogy a háromnevű divatmárka boltja melletti beugróban új világ nyílik: az első emeleten található a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria. A Fővárosi Önkormányzat fenntartásával működő intézmény 2014 óta mutatja be hazai képzőművészek és azon belül is a gyerek- és ifjúkorú alkotók munkáit. A hazai galériák között ugyanis egyedülálló módon a 3 és 23 év közötti generációra fókuszálnak, ennek minden hozadékával; a kiállításokon kívül gyakran szerveznek családi matinékat, nyári táborokat, művészeti nevelést támogató programokat. Fontos számukra az együttműködés, így a Deák17 adott helyet a metrófelújításhoz kapcsolódó, BKK-val közösen megvalósuló rajzpályázatnak, a bábszínház történetét bemutató tárlatnak és a hazai közszolgálatatások történetét bemutató kiállítást is ők hozták létre külső helyszínen, a Kristály Színtérben.
Most egy új kapcsolat beteljesedése látható: az Álmomban óriások közt jártam című kiállítás Kacsuk Péter magángyűjteményéből válogat. A 70 éves műgyűjtő, az MTA tagja, egy ideje rendszeres vendége a Deák17 rendezvényeinek, a közel négyszáz darabos magángyűjteményét elsősorban hagyományos festészeti alkotásokból építette fel, kortárs darabokra koncentrál - vázolta az együttműködés kezdetét Garami Gréta, a galéria vezetője és a kiállítás kurátora.
Kapóra jött, hogy Idei munkatervükben kiemelt szerepet kapott a művészettörténet, nem függetlenül attól, hogy a tantárgy kikerült az alaptantervből.
A művészet történetének bemutatása mentén létre tudtak hozni egy olyan kortárs műveket is bemutató kiállítást Kacsuk Péter gyűjteményéből, amely a szürrealizmus 100. évfordulója előtt tiszteleg. A nemzetközi múzeumi világban több tárlat is foglalkozott az évfordulóval: ezekben a válogatásokban is megjelent az a szemlélet, ami a fiatal alkotók és a hagyományos művészeti ágak kapcsolatát vizsgálja. A Deák17 tárlata is ebből a szemszögből közelít az évfordulóhoz: nagy magyar nevek mellett pályakezdő fiatalok kaptak bemutatkozási lehetőséget. „Ebben a múzeumi térben egy szürrealizmus gondolatiságát bemutató művészettörténet órát nagyszerűen meg lehetne tartani" – hangsúlyozza Garami.
Lesz is rá lehetőség: hiába tört ki a nyári szünet, mint minden rendes intézményben, ez a Deák17-ben is hagyományosan a táboroztatás időszaka. A fantázia és az álom körül szerveződő tábor népszerűségét jelzi, hogy a kiskamaszoknak szóló hét azonnal be is telt. „Ez egy kifejezetten önismereti tábor művészeti eszközökkel, amit coach képzettséggel rendelkező kollégánk vezet. A 12-15 év közötti korosztály nagyon fogékony az álom, a vágy, a fantázia világára. Nekem is ilyenkorú gyerekeim vannak, látom, hogy mennyire sokat jelent nekik a fantasy irodalom vagy az olyan népszerű képzeletvilágok mint a Marvel-univerzum, vagy a Star Wars-saga.”
1924-ben André Breton a szabadság és az álmok mindenhatóságában találta meg a két világháború között élő emberiség felszabadításának egyetlen lehetőségét
– írja a kiállítás köszöntőjében a kurátor, hozzátéve, hogy a 100 évvel ezelőtt kiadott manifesztumában „az értelem által gyakorolt kontroll hiányában", a fantázia, a képzelet és a „pszichikai automatizmus" nagyságában fogalmazta meg a szürrealizmus ismérveit. A mai kaotikus világrendre, a járványok, válságok, háborúk okozta (öko)szorongásokra nagyon jól rá tud kapcsolódni a szürrealista gondolat, kiegészülve posztmodern gyakorlatokkal.
Álmomban óriások közt jártam – a cím elsősorban azoknak a nagy legendás alkotóknak a munkájára utal, akik Magyarországon utat nyitottak ennek a művészeti ágnak. „A szentendrei Vajda Lajos Stúdió a szürrealizmus igézetében jött létre 1972-ben, de később a dada, majd a nyolcvanas évektől az amerikai pop-art gondolkodásmódja is meghatározóvá vált művészetükben” – foglalja össze kurátor.
Az A. E. Bizottság zenekarral megerősítve egy olyan alternatív-underground kulturális jelenséget képviseltek a rendszerváltás előtt, ami zenéjével és performanszaival extravagáns, nonkonformista, szabadságvágyó és lázadó volt.
A Deák17-ben jellegzetes feLugossy László, Wahorn András, efZámbó István és El Kazovszkij művekkel találkozhatunk. Orosz Istvántól is bekerült két olyan munka, ami a szürrealizmus nagyjai, M.C. Escher és Salvador Dalí művészete előtt tiszteleg. Szintén az idősebb generációt képviseli Földi Péter, a legendás művésztanár is, akinek egri képzéséről számtalan alkotó indult. A Somoskőújfalun élő alkotó a falu világát jeleníti meg zsákvászonra készült táblaképein lírai, álomszerű módon.
A fiatal festészet működését Orr Máté és Naomi Devil munkáin ismerhetjük meg: mindkettőjükre jellemző a nagy festészeti korszakokkal való játékos keveredés. Orr Máté képén a művészeti stílusok kerülnek mixbe: egyszerre van jelen a reneszánsz kockapadló, a barokk bársonyfüggöny és a Krisztus ábrázolásokat megidéző meztelen férfitest – fehér zoknival bagatellizálva az egyébként is meghökkentő jelenetet. Naomi Devil a divatfotók esztétikáját keresztezte a nagy festészeti korszakok világával: A halász felesége című munkáját a mesék, az álmok, a mélabú és a tudatmódosult állapotok világában tett utazásáról szóló Deep Blue Self sorozathoz készítette: a preraffaelitákat idéző fekvő nőalak testét elnyeli a természet, a moha, a gomba és a vízből kimerészkedő polipok.
A fiatal pályakezdők a street art és a graffiti világával keverik a szürrealizmus gondolatvilágát. Labrosse Dániel képregényszerű rajza Hiernoymus Bosch zaklatott világát idézi fel, Monory Ráhel képén is egy apokaliptikus, emberi tetemektől égő mocsár tetején vergődik egy tetoválásokkal kivarrt Gólem. Nyíri Orsolya nagyméretű Hét főbűn-sorozata a diplomamunkája volt: egy ifjúsági galériában a nem-korhatáros tartalmak, a fogyasztói társadalmat kritizáló Torkosság és a pozőr szelfi-mániát tematizáló Kevélység tudott helyet kapni.
Szobrászati-plasztika vonalon Verebics Ági trófeaként megjelenő kézfejei és Rabóczky Judit vashulladékból készült szobra jelenik meg, valamint a gyűjtőt, Kacsuk Pétert is megismerhetjük két katalóguson és két meghallgatható interjún keresztül. A műgyűjtő kiállításán helyett kaptak a Ruben Brandt, a gyűjtő című filmet készítő Milorad Krstić munkái is, a filmesként ismert alkotónak ezen a kiállításon is olyan művei láthatók, amelyek más hordozóra készültek: a CD-ROM formában elérhető Das Anatomische Theater rajzai és a Mészáros Márta-film, A csodálatos mandarinhoz készült vázlatok.
A kiállított alkotók képzeletük unikális világában járnak, magánmitológiákat teremtve, melyek többségükben saját visszatérő motívumaikra támaszkodnak. Független, kortársaiktól markánsan elkülönülő művészetük nem mentes a váratlan és nyugtalanító elemektől, a festészeti viszonyítási pontok és tartalmi normák megkérdőjelezése, a szokatlan szépség keresésétől
– összegez a kiállítás kísérőszövege.
Jó hír, hogy a fikció, a varázslat, a mítoszteremtés él és élni fog. A kurátor szerint olyan szerepet töltenek be a mai fiatalok számára, amit korábban a vallásos világkép vagy az antik mítoszok jelentettek. Ahogy Tolkien fogalmaz: lehetővé válik a befogadó számára, hogy áttekintse saját világát egy másik világ szemszögéből, és megélje a racionalitásról és a hétköznapokból való menekülés örömét. Ezt az örömöt egész nyáron, egészen szeptember 7-ig átélhetjük a Deák17 galériában.