Az esemény apropója a művész első magyarországi fellépésének ötvenedik évfordulója volt, amikor személyét milliók ismerték meg. A legismertebb japán karmester, Kobajasi Kenicsiró hétvégén a MÁV Szimfonikus Zenekart is vezényelte. Kétszer is.
1974-ben példátlan kultúrmisszió volt a Magyar Televízió részéről, hogy nemzetközi karmesterversenyt rendezett, hiszen klasszikus zene, szimfonikus zenekar az akkori kétcsatornás lehetőségeken belül ritkán került a képernyőre. (A hetvenes években a tévénézők mindössze két hazai csatorna műsorkínálatából választhattak, hétfőn pedig adásszünet volt.) A karmesterverseny lebonyolítási módja
ugyan sok hasonlóságot mutatott az olyan csúcsnézettségű vetélkedőkkel, mint a Ki mit tud? vagy a Táncdalfesztivál, a tartalmáról már nem volt elmondható ugyanez; míg azok a műsorszámok szinte kizárólagosan a szórakoztatást szolgálták, a karmesterverseny komolyzenei tartalommal szolgált, ami már akkoriban is rétegműfajnak számított.
Fénysugarat vetettek
A versenyen csak 35 éven alatti karmesterek vehettek részt, lebonyolítása pedig a következőképp történt: a válogatón, az elődöntőben nyolc 19. századi zenekari műből kellett felkészülni, a középdöntőben tizenkét operarészletből és kilenc 20. századi zenének számító alkotásból, a döntőben pedig Beethoven III., V. és VI. szimfóniája, valamint a kortárs magyar zene néhány reprezentatív alkotása volt a verseny anyaga.
És eközben nem azoknak lett igazuk, akik féltették a műsort! Minden bizonnyal a vetélkedő-formátum, illetve a szűkös műsorkínálat is közrejátszott abban, hogy
1974-ben, kis túlzással a karmesterverseny lázában égett az ország, vagyis megtörtént a csoda: a klasszikus zeneművek milliókat vonzottak a képernyők elé.
„Olcsó hatáskeltés lenne feleleveníteni azokat az aggályokat, amelyek megelőzték, sőt meggátolni igyekezték a tévé nemzetközi karmesterversenyét. Olcsó lenne, mert két hétig ez a nagyszabású esemény tartotta lázban a zene iránt érdeklődő nézőket (és nem csupán őket). A siker valójában a legreményteljesebb várakozásokat is felülmúlta” – írta a verseny után a Filmvilág. Ugyanis nemcsak akkori szemmel nézve produkált döbbenetes adatokat a műsor: tizenkét nap alatt 850 percnyi komolyzenét sugárzott a televízió, nem beszélve arról, hogy miközben a közvetítések a verseny előrehaladtával kevésbé számíthattak közönségsikerre (a kiesők miatt kevesebb lett a résztvevő, és hosszabbak, összetettebbek a felcsendülő zeneművek), az érdeklődés egyre csak nőtt. Olyannyira, hogy a döntőt, majd a másnapi gálaesetet szombaton és vasárnap is főműsoridőben közvetítette a Magyar Televízió.
„A kamerák pedig csodálatos dolgot műveltek: nem csak fénysugarat vetettek egy misztikusnak, elvontnak tartott művész-mesterség művészi »titkaira« és mesterségbeli tudnivalóira, hanem közben különös, szinte koreográfikus élményt is tudtak kelteni – próbálta az idézett Filmvilág cikk írója, Feuer Mária megfejteni a műsor titkát, és arra jutott, hogy a produkció „elsőnek fedezte fel a maga céljaira a képernyő megsokszorozó publicitását és különös vizuális hatását”.
Feuer megállapította: „ezt a vizuális hatást nagyon is fontosnak kell tartanunk, amikor tömegek érdeklődését akarjuk felkelteni: a látvány az ő esetükben elengedhetetlenül hozzájárul a befogadókészség kiszélesítéséhez”.
Faültetés után dupla hangverseny
Azonban mindez nem tudott volna hatásos lenni egyéniségek nélkül, é itt kell kiemelni a verseny győztesét, a japán Kobajasi Kenicsirót, aki valóban „jelenségnek” számított, s lenyűgözte a nemzetközi zsűrit éppúgy, mint a nézőket. Talán ötven év távlatából sem túlzás kijelenteni, hogy a második helyezett Medveczky Ádám és az ő feltűnése nélkül az első karmesterverseny nem lett volna akkora siker. Ötven évvel ezelőtt ezt írta Kobajasiról Breuer János a Muzsika című folyóratban:
„Rendkívüli tünemény. »Néma« karmester, szólni legalábbis nemigen tud zenekarához, hisz épp hogy csak a számokat, betűket, hangszerneveket és tempó jelzéseket ismeri európai nyelven. De szavakra nincs is szüksége, a zenekar ugyanis tökéletesen megérti a gesztusaiból, hogy mit kíván és aszerint cselekszik. Művészetéről majdnem mindent tud, ami 34 éves létére nem csekélység. Hihetetlen expresszivitás-igénye felszabadult dalolásra készteti a zenekart. Nemcsak a dallamokat vezeti, hanem énekszerűvé formálja át a zenekari hangzás minden elemét, kantábilisan kér akár egy kitartott trombitahangot is”.
De fél évszázad elteltével az is kétségtelen, hogy Kobajasi feltűnése nem egyszeri alkalom volt. A japán művész ötven év alatt nemcsak bebizonyította, de immár életműve is alátámasztja, hogy a világszínvonalat képviseli. A karmesterverseny után Ferencsik János mellett a Magyar Állami Hangversenyzenekar segédkarmestereként működött. Ferencsik halála után, 1987-től 1992-ig a zenekar első karmestere lett, majd megkapta a zenekar örökös tiszteletbeli elnök-karnagya címét. Később rezidens karmestere lett a tokiói Metropolitan Szimfonikus Zenekarnak és a Kiotói Szimfonikusoknak, és szinte az összes japán nagyváros zenekarának élén megfordult, de vezette a Cseh Filharmonikusokat is. Jelenleg a Japán Filharmonikusok vezető karmestere.
Mindeközben szinte „hazajárt” Magyarországra és számtalan alkalommal vezényelt. Tevékenységét 1986-ban Liszt-emlékéremmel, 1990-ben a Magyar Kultúráért Díjjal ismerték el, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést. 2010-ben a Magyar Kultúra Követe cím birtokosa lett, tíz évvel később a Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetéssel jutalmazták.
Kobajasi 2014-től tiszteletbeli karmestere a MÁV Szimfonikus Zenekarnak, amelyet a karmesterverseny idején is vezényelt.
A 84 éves mester mostani magyarországi látogatásának ez az ötven éves együttműködés az oka, és ez alkalomból Kobajasi május 22-én egy japán cseresznyefát ültetett el a zenekar székházának kertjében, a ferencvárosi vasútállomás mellett.
Lendvai György, a MÁV Szimfonikus Zenekar ügyvezető igazgatója az ünnepségen elmondta, hogy ez a cseresznyefa a zenekar és a karmester fél évszázados barátságát szimbolizálja, amelynek gyökerei 50 évvel ezelőtt kezdtek fejlődni. Kobajasi Kenicsiró az évforduló tiszteletére május 24-én a Zeneakadémián, másnap pedig az Erkel Színházban vezényelte újra a MÁV Szimfonikus Zenekart.
Azonban e dupla hangversennyel nem ér véget az ünnepi koncertek sora,
június 17-én ugyanis háromhetes turnéra indul Japánba a MÁV Szimfonikus Zenekar Kobajasi Kenicsiróval.
(Kiemelt kép: Balogh Zoltán/MTI)