Ráth Károly az egyesített főváros első főpolgármestere volt, és nem lehet véletlen, hogy Budapest pont az ő idejében lett világváros. Persze egyedül képtelen lett volna Budapest felvirágoztatására, Kamermayer Károly polgármesterként szinte végig együtt dolgozott vele.
Kevés alkalmasabb jelölt volt Ráth-nál
Jogi diplomája után volt
- ügyvéd,
- Pest város főkapitánya,
- a fővárosi központi választmány jegyzője,
- Józsefváros országgyűlési képviselője,
- a királyi jogi ügyek igazgatója,
- a legfőbb ítélőszék bírája,
ezután választották meg az egyesített főváros első főpolgármesterének, e tisztségében háromszor erősítették meg, összesen 24 évig, haláláig töltötte be a posztot.
150 éve más volt főpolgármesternek lenni
Az első főpolgármestert a kormány és az uralkodó három jelöltje közül a közgyűlés választotta hat évre, és a ciklus lejártával újra jelöltek mellette az akkori közéletből két prominens szereplőt, de az eredmény mindig az volt, hogy Ráth Károlyt óriási többséggel újból megválasztották.
Politikájában, így főpolgármesteri működésében is a kormány iránti lojalitás vezette – munkaköri leírása a főváros és a kormány közötti közvetítő szereppel viszonylag jól körülírható volt. A kormány és a főváros közötti jó viszony azért volt rendkívül fontos, mert minden jelentős beruházáshoz (és a XIX. század vége felé ebből volt elég) a kormány biztosította a financiális eszközöket. Ráth főpolgármesteri erényei mellett pompásan reprezentált, ha Budapest illusztris vendéget fogadott vagy temetésen kellett részt venni, mindig ő beszélt a főváros nevében.
Gyakran szül vitát, hogy akkor kinek is köszönhetjük, melyik Károly érdeme Budapest világvárossá válása.
Kamermayer Károly Ráth-hoz hasonlóan német eredetű polgári családból származott, jogi tanulmányokat folytatott, és aktív szerepet vállalt a szabadságharc idején. 1873-ban, az egyesített Budapest megszületésekor az akkorra népszerű várospolitikust nagy többséggel választották meg polgármesternek, a város gyakorlati vezetőjének. Ráth-hoz hasonlóan további három terminust is kitöltött pozíciójában, ő 23 évig irányította a fővárost.
Ráth-tól eltérően azonban
Kamermayer Károly feladata Pest, Buda és Óbuda egyesítése után az új főváros közigazgatási szervezetében a város igazgatása, fejlesztése volt.
Munkájának szerves része volt a város korszerűbb közigazgatásának kiépítése, a Budapestet irányító hivatalok, ügyosztályok munkájának beindítása, ami már magyar nyelven történt. Ennél is látványosabbak voltak az infrastrukturális fejlesztések, ezek jutnak eszünkbe először, amikor a XIX. század végi fejlődésre gondolunk. Korszerűsödött a városi közúthálózat, a város víz- és csatornahálózata is, megszervezték a szemét elszállítását. Kamermayer működése alatt épült többek között
- a Szabadság híd,
- a Margit híd,
- a Keleti pályaudvar,
- a Parlament,
- az Operaház,
- a Vígszínház,
- a Műcsarnok,
- a vásárcsarnokok,
- az Andrássy út
- az első földalatti vasút a kontinensen.
Az egyik legnagyobb beruházás, ami a nevéhez fűződik, a Fővám téri Nagyvásárcsarnok megépíttetése, aminek átadásán már nyugdíjazott polgármesterként, egyszerű, érdeklődő polgárként vett részt.
Melyik Károly?
2023-ban nem biztos, hogy vitázni kell még arról, melyikük érdeme, hogy Budapest a XX. század elejére „felkerült a térképre”, annál is inkább, mert egyértelműen látszik, hogy közel negyed század erejéig együtt dolgoztak, együtt építették a fővárost, nem is volt más lehetőségük.
„Negyven év előtt egy regényben megjósoltam, hogy mivé fog lenni Budapest száz év alatt. A sors fényesen megcáfolta jóslatomat, 40 év alatt túlhaladta Budapest mindazt, amit a költői fantázia optimizmusa száz évre jövendölt. Adja Isten, hogy mindig ily erős kezek, ily bölcs szellemek, ily hazafias szívek intézzék hazánk jelképének, Budapestnek közéletét” – így zárta le a vitát Jókai Mór 1894-ben, és aligha akarta ezzel bármelyik Károlyt a másik fölé helyezni.
(Kiemelt kép: Kamermayer Károly és Ráth Károly portréja)