Az Ikarus 280-as típusú autóbusz sorozatgyártása 1973-ban kezdődött. A fél évszázados jubileumra a BKV felújította a típus egyik elsőszériás járművét, amit hamarosan forgalomba is állítanak.
„A 280-as már olyan állapotban van, hogy fékpadon is voltunk vele, úgyhogy már csak esztétikai munkákat kell rajta elvégezni. A busz járóképes, mentük is vele néhány kört az udvaron. Törekszünk arra, hogy minél korhűbb legyen, ennél ugyanis még sok helyen az aluminium dominált, amit később műanyagra váltottak. Már azokat az alkatrészeket is nehéz beszerezni, az alumíniumból készülteket pedig szinte lehetetlen, ezért újra legyárttattuk őket” – nyilatkozta portálunknak Csepi István, a BKV kelenföldi autóbuszgarázsának munkatársa, amikor a társaság nosztalgiabuszairól készítettünk összeállítást.
Az említett Ikarus a felszínes szemlélődőnek talán nem is szolgált újdonsággal. A 280-as típus a BKV színeiben – még sötétkék fényezéssel – tavaly november 20-ig közlekedett menetrend szerint, így első ránézésre talán nem is jelent akkora revelációt a megjelenésre, noha sokan azok közül, akik az utolsó Ikarus 280-ason utaztak egy éve, nagy valószínűséggel még nem is éltek, amikor megjelentek a hasonló külsejű csuklós járművek.
Gyorsjárat a 107-esen
A budapesti premierhez több mint 50 évet kell visszamenni az időben, az első Ikarus 280-as 1971 karácsonya előtt került a BKV-hoz próbajáratként, de előtte tavasszal, a Budapesti Nemzetközi Vásáron már bemutatták.
„A városi és elővárosi tömegforgalom céljára készül, elsősorban olyan területekre, ahol egy időben nagy utastömegeket kell mozgatni. Teljes hossza 16 500 mm, belső berendezéseitől függően 36-71 ülőhellyel és 132–63 állóhellyel. Ennek a csuklós típusnak a fékrendszere háromkörös üzemi fékre bővül. A harmadik, úgynevezett utánfutó-hátsóhíd szintén légrugózású, csillapított lengésű és kormányzott” – számolt be az új járműről a Delta című lap, amikor pedig 1971. december 20-án a BKV átvette a buszt (a hasonló külsejű szóló Ikarus 260-as mellett), nagyszabású ünnepséget rendeztek, amelyen Toldi József, az Ikarus vezérigazgatója, és Daczó József, a BKV vezérigazgatója is beszédet mondott.
Toldi – amellett, hogy biztosította a hallgatóságot arról, hogy a jármű a világszínvonalat testesíti meg – arról beszélt, hogy 1972-ben tíz csuklóst szállítanak a társaságnak. Daczó viszont azt emelte ki, hogy az új kocsik karbantartását és javítását gyorsabbá és könnyebbé teszi, hogy a karosszéria típuselemei azonosak, és emiatt az alkatrészellátás is egyszerűbb lesz.
Érdekesség, hogy akkoriban az Ikarus 280-as ára 1,5 millió forint volt.
A BKV Ikarus 280-asa 1972-ben kezdte próbafutását, a jármű a 107-es jelzésű gyorsjárat vonalán közlekedett a Kelenföldi pályaudvar és a Bosnyák tér között. Amit viszont az Ikarus vezérigazgatója ígért, kicsit másképp festett a valóságban. Igaz, hogy az ünnepségen elhangzott az is, hogy az Ikarus 280-asokkal, a korábbi Ikarus 180-as és FAÜ-csuklós járműveket kívánják leváltani, ám 1972-ben nem az ígért 280-as típusú buszokat kapta meg a BKV, hanem az 180-asokból több mint harminc darabot.
Sok kis változtatás
A helyzet csak a következő évben változott, és 1973 végén már majdnem negyven Ikarus 280-asa volt a társaságnak. Akkor még csak sejteni lehetett, ami pár éven belül valósággá vált, hogy ez a típus minden idők legnagyobb „példányszámú” csuklós járműve lesz majd Budapest történetében. Ami a következő években, évtizedekben, ha apró lépésekben is, de sokat változott.
A BKV legújabb nosztalgiabusza attól érdekes, hogy a felújítást végzők célja az Ikarus 280-as „őseredeti” 1973-as változatának helyreállítása volt, amit csak aprólékos, minden részletre kiterjedő munkával tudtak megvalósítani. Mindehhez tudni kell, hogy az Ikarus 1993-ig szállított a BKV-nak új Ikarus 280-asokat, ami azt jelenti, hogy több mint húsz éven át.
Ez idő alatt 1680 új csuklós busz érkezett Budapestre, de a társaság még 2002-ben is vásárolt a tizenhét használt Ikarus 280-ast a Miskolc Városi Közlekedési Zrt-től.
A csuklós járművek eredeti, gyári felépítésű D2156 HM6U típusú szívómotorjait a BKV 1992-től folyamatosan cserélte a jóval korszerűbb és az akkori körülmények között környezetbarát Rába D10-es turbófeltöltős motorokra, és a buszok többféle automata sebességváltóval készültek az évek során, de a műszaki tartalom mellett a külsőségekben is akadtak változások: az 1974-ben érkezett buszok homlokfalán már más volt az „Ikarus” felirat, és a zárt dobozban elhelyezett viszonylatjelzőtábla-tartók is leegyszerűsödtek, az 1975-ös évjáratúaknak már a nyitható ablakfelülete is megnövekedett, egy évvel később a műszerfal változott.
Nehéz lenne felsorolni azt a sok változást, ahogy a 280-asok kívül-belül módosultak, legyen elég most annyi, hogy az 1973-as modellnek a kereke és az ajtaja is más volt, mint az 1993-asnak. Mostantól remélhetőleg lesznek olyan alkalmak, hogy az újonnan restaurált járművet egy későbbi évjáratú mellé állítják, és bárki megvizsgálhatja, hogy miben különbözik a két, látszólag azonos busz.
(Kiemelt kép: IKARUS 280, 1973-ban a Blaha Lujza téren Fotó: BKV archívum)