Mindenszentek és a halottak napja már száz évvel ezelőtt is próbára tette a budapesti közlekedési vállalatok menetrendjeinek készítőit, akik sűrítésekkel, plusz kocsik forgalomba állításával, rendkívüli járatokkal készültek az ünnepekre. Annak néztünk utána, hogy milyen intézkedésekre volt szükség a régmúltban a temetői forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében.
1922 októberében
a Budapesti Egyesített Városi Vasutak (BEVV) arra hívta fel az utazóközönség figyelmét, hogy „mindenszentek ünnepe és halottak napja alkalmából”, illetve „a temetőket látogató közönség zavartalan utazása érdekében” különféle intézkedéseket foganatosít az október 31 – november 2. közötti közlekedésben.
Az intézkedés során 5-ös villamosok a Köztemető (ma Kerepesi) úton és Thököly úton a Városligetig, a 7-es villamosok pedig Óbuda, Fő tér helyett a Bécsi útig jártak, ahonnan még jócskán kellett gyalogolni az óbudai temetőig. A közleményben azt is megemlítik, hogy a temetői járatok, vagyis a 28-as, a 37-es, és az 59-es villamosok (érdekesség, hogy most, 101 év múltán is ugyanezek a temetői viszonylatok közlekednek) számát „négyszeresére fogják szaporítani”, míg a 71-es villamosok a Köztemető (ma Kerepesi temető) 1-es számú kapujáig járnak, 52-es jelzéssel pedig a kőbányai Őrház és az Új köztemető közt indítanak ideiglenes járatot. Azt is közölték, hogy „egy új, jelzőszám nélküli körforgalmi járatot is üzembe helyeznek a következő útvonalon: Köztemető-ut – Orczy-ut – Üllői-ut – Múzeum-körut – Rákóczi-ut – Köztemető-ut és ellenkező irányban”.
Ám úgy tűnik, hogy a járatsűrűsítés nem oldott minden temetői járattal kapcsolatos problémát. A főváros közlekedési bizottsága október 29-én tartott ülést, ahol Patz Sándor műszaki főtanácsos képviselte a BEVV-et.
Baranski Gyula képviselő arra kérte Patzot, hogy a társaság az 59-es villamoson ne csak halottak napja alkalmából, hanem minden délután két kocsiból álló szerelvényeket közlekedtessen, mert a Farkasrétre állandóan zsúfolt a közlekedés.
„Úgy van. Ez a helyzet a X. kerületi temetőnél is – kontrázott a felszólamlásra Bieber Jenő képviselő, hozzátéve, hogy a drága bérkocsiárak miatt mindenki villamoson utazik. Az ülésen az is szóba került, hogy Farkasrétre még mindig egyvágányú közlekedés van, ami tovább lassítja a közlekedést.
A műszaki főtanácsos azzal próbálta csitítani a kedélyeket, hogy ígéretet tett az 59-es kétvágányúsírására (erre csak 1925-ben került sor), illetve arra, hogy mindenszentek napján négy kocsiból álló szerelvények fognak közlekedni, így „a rendes öt helyett huszonegy kocsi jár”. Azt azonban nem tudta megígérni a BEVV vezető beosztású munkatársa, hogy az év minden napján két kocsis szerelvényt közlekedtessenek, aminek járműhiány volt az oka. „Az öt közül mindig kettő-három jár duplán. Egyelőre ez is segít, és amint kocsi lesz, még jobban javítunk a helyzeten” – jelentette ki Patz Sándor.
1927. november 11-én
ugyancsak a főváros közlekedési bizottságának ülésén került elő a halottak napi közlekedés. Ekkor már nem a BEVV, hanem a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSZKRT) volt a közösségi közlekedés felelőse, az ülésen a társaság részéről Sztrókay István vezérigazgató-helyettes képviselte a céget, jobban mondva tartotta a hátát amiatt, hogy némely bizottsági tag botrányként és gyalázatként emlegette az ekkor már lezajlott halottak napi közlekedést.
Pászty Károly képviselő, aki a főváros temetői bizottságának volt a prominense, azzal fordult a BSZKRT igazgatóságához, hogy a temetői járatokat „egyszer valahogy a közönség igényeinek, a főváros igényeinek és a főváros fekvésének megfelelően állítsák össze”. Pászty kifogásolta, hogy az Új köztemető felé az összes villamos a Rókus kórháztól indult, amiért hatalmas tömegek alakultak ki a végállomáson. (Ekkor a 28-as villamosoknak még nem a József körút–Népszínház utca sarkán volt a végállomásuk, hanem „átkeltek a körúton”.) – A publikum, amelyben erősen ki van fejlődve az elhalt hozzátartozók iránti kegyelet, a legnagyobb tumultusoknak van kitéve. Tudják, hogy például vasárnap már a körút sarkán alig lehet felférni, a Fiumei úton pedig egyáltalán nem –mondotta Pászty majd így folytatta:
„Ha például mindenszentek napján valaki végigment azon a vonalon, gondolkozóba esett, van-e annak a vasútnak gondolkozó gazdája. Egész seregével, tömegesen mentek ki az emberek gyalog, különben késő estig sem jutottak volna ki. Este hét órakor még zsúfolt kocsin érkeztek ki az emberek, akik valószínűen délután két-három órakor szerettek volna már kinn lenni a temetőkben.”
Pászty ezután azt említette fel, hogy „a főváros közönségét mégsem lehet ilyen vexaturáknak kitenni és éppen a kegyelet szempontjából az emberek lelkivilágát zaklatni”. „Akkor majd nem fognak előfordulni olyan szerencsétlen esetek, aminő most, mindenszentek napján történt, hogy a publikum, amely úgy össze volt zsúfolva, mint a heringek, egy óvatlan pillanatban lesodorja a kocsiról a szerencsétlen kalauzt, aki a kötelességének akart eleget tenni” – jelentette ki, amihez . Sztrókay István csupán annyit fűzött hozzá, hogy kalauz leugrott a villamosról.
1943. október 29-én
a 8 órai Ujság közleményben tudatta az utazóközönséggel a halottak napi forgalmi változásokat, és ebből egyértelműen kiderül, hogy a háború ellenére sincs szó olyan anomáliákról, mint 1927-ben „A rákoskeresztúri köztemetőbe (vagyis az Új köztemetőbe) a következő villamos és autóbuszjáratokkal lehet utazni: a Rókus-kórháztól a 28-as jelzésű villamossal a Népszínház utcán és a Salgótarjáni-úton át. A Liget-térről a 12-es jelzésű villamossal. A Baross-térről a 37-es jelzésű villamossal a Fiumei-úton és a Kőbányai-úton át”. A Bosnyák-térről október 31-én és november 1-én a „Z“ jelzésű rendkívüli autóbuszokkal.
A város többi részéből autóbusz közlekedés nem lesz” – írták. A közleményből az is kiderült, hogy „a Kolozsvári-úton, a Maglódi-úton és a Kozma-úton a forgalom gyorsítása érdekében a Szlávy-utcai, a Sírkert-utcai és Gránátos-utcai megállóhelyeket mindkét menetirányban, a Hősök temetője megállóhelyet pedig csupán a Rókus-kórház felé menet megszüntetik”. Hozzátették azt is, hogy a főkapitány rendelete értelmében mindenszentek napján a rákoskeresztúri köztemetőt a közönségnek délután 17 óráig el kell hagynia.
Az esetleges torlódások elkerülése végett ajánlatos, ha a közönség a temető látogatását mindenszentek napjának délutánjáról az előző, vagy következő hétköznapra helyezi át
– így a közlemény, amelyben azt is megemlítik, hogy a Farkasréti temető nemcsak a Széll Kálmán térről induló 59-es villamosjárattal érhető el, hanem a 8-as autóbuszjárattal is az Eskü út és a Váci utca sarkától. Megdöbbentő, hogy egy évvel később, amikor a Vörös Hadsereg már Budapest határában volt, a BSZKRT ugyancsak felhívta az utazóközönség figyelmét a rendkívüli temetői járatokra. Annak ellenére, hogy ekkor már egy sor rendes villamosjárat üzemeltetését szüneteltetni kellett.
1969. október 30-án,
az akkor már több mint egy éves BKV indított rendkívüli járatokat. Noha hasonlók már az ötvenes években is voltak – amikor kis túlzással a mindenszentek szót ki sem volt szabad ejteni –, minden jel arra utal, hogy ettől kezdve lett ismét „stratégiai kérdés” az október végi-november eleji temetői forgalom a fővárosi közlekedési vállalat számára.
A korábbiakhoz képest tengernyi rendkívüli járatot forgalomba állítottak, de a buszok nagyobb szerepet kaptak, mint a villamosok.
8B jelzéssel a Március 15. tér és a Farkasréti temető, 18B jelzéssel az óbudai Miklós utca és az óbudai temető, 95A jelzéssel a Keleti pályaudvar és az Új köztemető, 24B jelzéssel a Bosnyák térről, F jelzéssel pedig a Czabán Samu (ma Széchenyi) tér és a rákospalotai temető között indítottak buszjáratokat.
„R-jelzéssel a Roosevelt tértől a Vörösmarty tér–Madách tér–Dohány utca–Síp utca–Rákóczi út–Baross út–Jászberényi út és Kozma utcán át az Új köztemető 2-es köröndjéig. Szintén R-jelzéssel a Frangepán utcától a 32-es járat útvonalán az Éles sarokig, majd a Maglódi út–Jászberényi út–Kozma utca vonalán át az Új köztemető 1-es köröndjéig” indítanak járatokat, közölte a BKV,
de mindjárt hozzátették azt is, hogy lesz egy harmadik R-jelzésű járat is,
amely „a XVIII. kerület Liszt Ferenc utcától, a 36-os járat útvonalán, a Lakatos utca – Felsőcsatári úton át az Új köztemető 2-es köröndjéig”. Ezeket a buszokat dupla buszjeggyel lehetett csak igénybe, ami így három forintot kóstált. Ami a villamosokat illeti, 28B jelzéssel a Keleti pályaudvar és az Új köztemető között indítottak rendkívüli járatot, egyébként csak a rendes temetői járatokat (28, 37, 59) sűrítették.
Ugyanakkor visszatértek az 1943-as gyakorlathoz is, legalábbis ami a megállók kihagyását jelenti. A közleményből ugyanis az derül ki, hogy „a 28-as villamos vonalán a Ganz-MÁVAG-gyári, az egészségházi, a Szlávy utcai, a Szociális-telepi és a Gránátos utcai megállót mindkét irányban, a 37-es villamos vonalán a Salgótarjáni út 10-es kapus megállót mindkét irányban megszüntetik, míg az 59-es villamos vonalán az Istenhegyi úti, a Liptó utcai és a Süveg utcai megállót szüntetik meg, mindkét irányban”.