Klösz Györgyöt onnan illik ismerni, hogy ő volt a századforduló és a formálódó főváros legtermékenyebb fotósa, de fiával egy másik vállalkozást is működtetett, amiről sokkal kevesebbet hallunk.
Klösz Györgyről kezdőknek
23 évesen kezdte pályáját Pesten, és minden téma érdekelte, a legtöbb fényképészeti irányzat a hazai úttörői közt tarthatja számon, hiszen a portrék mellett készített műtárgy képeket, állatfotókat, riportokat és műszaki felvételeket is. Portrékból több, mint tízezret készített – fényképezte a nagy államférfiakat, költőket, tudósokat, de sok híres ember, színész, művész is megfordult műtermében, köztük Klapka György, Liszt Ferenc és Munkácsy Mihály is.
Mivel jó néhány portréfotós kortársa komoly konkurenciát jelentett számára, ezért Klösz a portré mellett új témakört keresett. Az 1870-es évektől a városfényképezésére specializálta magát, melynek hazánkban akkor nem voltak még hagyományai. Nem csak saját örömére tette ezt, hanem a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megbízásából is, illetve a sajtó számára is sok ezer fotót készített az újjászületőben lévő fővárosról: a Városligettől kezdve a gellérthegyi panorámán át a modernizálódó földalatti közlekedésig. Ha bármilyen fotót megnézünk ebből a korból, az nagy valószínűség szerint egy Klösz-kép lesz.
Összegezve: Klösz György munkásságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, fotódokumentumainak egyedisége és fontossága, több mint ezer Budapestről készült fotója a város legszebb és legnagyobb kiállítótereibe kívánkoznak.
Így fordult a nyomdatechnika felé
A városegyesítést követő szabályozási munkákat helyszínrajzokon, térképeken is rögzíteni kellett, és a Fővárosi Mérnöki Hivatal magánvállalkozókat keresett a feladatra, ami pont kapóra jött Klösz György vállalkozásának is. A mester kőnyomdája a nyolcvanas évek közepétől egyre több fővárosi megrendelést nyert el, és erre – jó üzlet érzékkel – reagált is.
Közelebb költözött a Városligethez, kicsi műterme helyett egy kétszintes házat építtetett, ahol egy 800 m²-es nyomda is elfért. Itt már az újabb feladatokat is teljesíteni tudta, például nagy példányszámú sokszorosításokra is volt kapacitás. 1896 után a vállalat dinamikusan terjeszkedett, a nyomdai és műszaki feladatok, tervrajzok, térképek készítésére helyeződött a hangsúly, így lépésről-lépésére az ország egyik legjelentősebb fotográfiai és nyomdaipari vállalkozását építette ki, ami Európában is ismertté és keresetté vált.
A képek másolása amellett, hogy egyre népszerűbb volt, időnként konfliktusok forrásává is vált. Klösz például részt vett a Petőfiről ekkoriban előkerült egyetlen hiteles fénykép rekonstruálásában is, amiből aztán jogi problémái is adódtak, mert azokról munkája közben másolatot készített, amiket árulni kezdett – a tulajdonos szerint engedély nélkül.
1906-ban Klösz visszavonulásakor Pál fia vitte tovább a céget. Klösz Pál nem csak az örökös jogán lett cégtulajdonos, hiszen a családi birodalomban tapasztaltak mellett a bécsi grafikai főiskolán is tanult. Ő vette tehát át a céget híres apjától, aki 1913-ban hunyt el, és vezette évtizedeken át sikeresen a főleg nyomdászattal és sokszorosítással foglalkozó vállalatot, ami a II. világháborút is túlélte – igaz, akkor már Offset Nyomda néven, állami tulajdonban működött tovább. A háborúban számtalan plakátot terveztek és sokszorosítottak állami megbízásra – nem meglepően olyan megbízásokat is teljesítettek, amiket ma már nem biztos, hogy minden cég elvállalna.
(Kiemelt kép: Lissák Tivadar/Fortepan)