Itt még mindig vannak lőtt falú épületek, lehet forgatni monarchikus körülmények között, második világháborús eredeti díszletben, de Budapest bármikor el tudja játszani Párizst, Berlint, vagy éppen Moszkvát. Az adókedvezményen kívül ez vonzza a magyar fővárosba a filmeseket - mondja Bokor Balázs, aki negyven évet töltött a diplomácia világában, pályafutását végig kísérték a filmek. Egyesülete, a Magyar Hollywood Tanács, közel ötszáz magyar kötődésű hollywoodi filmessel foglalkozik.
– Amennyire tudom, ön kacérkodott a színészkedéssel, ám mégis a diplomácia felé terelte az élet. De mégsem kerülte el a filmes világ. Hogyan jutott a közel-keleti diplomáciától Arnold Schwarzeneggerig?
– Jó sztori ez, mert éppen elég hosszú és eléggé egyenes út. Valóban, már gyerekkoromban nagyon érdeklődtem a filmek iránt, aminek a legjobb példája, hogy nagyon sokszor statisztáltam. Gimnáziumban komoly filmklubokat csináltunk a Fazekasban – szóval a film végig kísért engem, ami miatt persze meg is fordult a fejemben, hogy érettségi után tényleg a színészet felé fordulok. Végül ennél praktikusabb irányt vettem a diplomácia felé, ami nem kevésbé érdekelt, hiszen mindig is vonzott a történelem, a földrajz és a politika világa. Néhány barátom által megtudtam, hogy létezik diplomáciai akadémia, ahová jelentkeztem, onnan pedig egyenes volt az út. Külügyi ösztöndíjat kaptam, de keményen meghatározták, hogy milyen irányba kell menni – így jött képbe nálam az arab világ.
– Milyen évben járunk ekkor?
– Ez 1975 és 1980 között volt Moszkvában. Innentől számítva gyakorlatilag kerek negyven évet töltöttem a diplomáciában.
– Filmeket azért közben is nézett, ha jól sejtem.
– Hogyne, természetesen. Sőt, a külügyi pályafutásom utolsó külszolgálata 2007-2012 között Los Angelesben volt. Ott pedig, ahogy mondani szokás, a téma az utcán hevert. Néha szó szerint, ha a hollywoodi hírességek sétányára gondolunk. És ami állandóan szembejött velem, az a végtelen számú magyar vonatkozás, ami Hollywoodot átszövi.
– Létre is hozta a Magyar Hollywood Tanács civil szervezetet.
– Amikor 2015-ben a Külügyben letettem a lantot, egyre inkább a hollywoodi magyarok kezdtek foglalkoztatni. Eleinte hobbi szinten, később azonban arra gondoltam, hogy ez egy sokkal izgalmasabb és fontosabb téma annál, hogy csak hobbi maradjon. Akkor már megírtam az Én Hollywoodom című könyvet, 2016-ban pedig létrehoztam az egyesületet, a Magyar Hollywood Tanácsot.
– Mit kell tudni erről?
– Hogy egy számomra is meglepően izgalmas, egyre jobban működő, egyre ismertebb társadalmi szervezet, amely mára nagyjából ötven településen van jelen. Ez azért fontos, mert nem csupán egy levegőben lógó szervezetről van szó, hanem olyasvalamiről, ami sajátos kapcsolatot alakított ki olyan településekkel, ahonnan híres hollywoodiak, vagy azok felmenői származnak.
– De mit tud tenni egy ilyen szervezet a gyakorlatban?
– Például elmegyünk ezekre a településekre, filmes alkotótáborokat, megemlékezéseket szervezünk, emléktáblákat állítunk, fiatal filmes alkotókra koncentrálunk, illetve közösségfejlesztést végzünk. Ugyanis számtalan kistelepülésen nem is tudtak arról, hogy ott született, vagy onnan származik valamelyik híres színész.
– Ha jól tudom épp egy filmfesztiválra indul.
– Igen, az Adolph Zukor Nemzetközi Filmfesztiválra, Mátészalkára. A fesztivál azért van ott, mert bár Adolph Zukor Ricsén született, de Mátészalkán tanult, és itt is található a világ egyetlen róla elnevezett filmszínház. Mátészalkának egyébként is erős a filmes kötődése, hiszen innen származik Tony Curtis, azaz Schwartz Bernát apja, Schwartz Manó is. Adolph Zukor ráadásul idén született 150 éve, így a fesztivál egyfajta tribute is a számára. Az egésznek a különlegessége pedig, hogy idén először nevezhetett egy speciális korosztály: a 12-18 évesek. Az érdeklődés pedig elég nagy, a szakmai zsűri pedig impozáns: Szász Attila, Gryllus Dorka, Hargitai László, és így tovább.
– Mennyire követi a hollywoodi blockbustereket?
– Követem őket, és azért érdekelnek nagyon, mert 2007-ben, még főkonzulként jelenlétemben írták alá azt a szerződést, aminek eredményeként Európa legmodernebb és második legnagyobb filmstúdióját nyitották meg Rákospalotán, a Raleigh Studio Budapestet. Az utóbbi 5-10 évben pedig itt forog rengeteg nagy amerikai film, tehát ilyen módon közvetlen érintettség miatt is követem ezeket a filmeket. De persze ettől függetlenül is érdekelnek az új sikerfilmek.
– Elképesztő mértékben árasztották el a mozikat a franchise-filmek, a rebootok és újragondolások és képregényfilmek. Ön szerint miért tűntek el a Hollywoodból az eredeti alkotások? Pláne úgy, hogy a Barbie és az Oppenheimer épp taroltak a pénztárakban – noha utóbbi szintén könyvadaptáció.
– Mint minden, ez is a kereslet-kínálat alapján alakul. Sokszor látjuk, és talán egyre gyakrabban, hogy nagyon sok művészeti ág van sodrásban, mégpedig az alapján, hogy mit vár el tőle a közönség. Egyre több szenny jelenik meg mindenhol (elnézést a kifejezésért), mert erre vágynak az emberek, így egyre több olyan film jelenik meg, amely kiesik abból a kategóriából, amit hagyományosan filmművészetnek neveztünk. Kérdés persze, hogy mit tekintünk művész-kategóriának.
– Hollywood leállt, tart a forgatókönyvírók és színészek sztrájkja, elég zűrös a helyzet. Ön szerint meddig fog tartani és hogyan fog végződni a dolog?
– Valóban a legaktuálisabb kérdés most az, hogy hová tovább, Hollywood! Hogy meddig fog a sztrájk tartani. Ez csak attól függ, hogy a stúdiók mennyit fognak engedni. Hosszútávon ők ráérnek, mert bár leginkább a nagy színészeket látjuk, ők nagyjából a szakszervezet tíz százalékát teszik ki. A többi színész viszont tényleg a mindennapi filmes munkából fizeti a rezsit és az egészségügyi biztosítását. És nagyon sok mindent kell tisztázni, hiszen ott a mesterséges intelligencia és a streaming kérdése is, amelyeknek egyre nagyobb szerepe lesz a filmiparban. Mert bármekkora sikere is van az ön által említett Barbie-nak, vagy az Oppenheimernek - különösen a fiatalok körében -, egyre kevesebb a mozilátogató. Annál többet látjuk azonban, hogy az emberek telefonokról, tabletekről és laptopokról nézik a filmeket.
– Megszűnt a moziélmény varázsa?
– Én azt hiszem, hogy igen. Legalábbis az a varázs biztosan, amit én éreztem az 1970-es években, amikor beslisszoltam a siófoki filmszínházba megnézni a Szelíd motorosokat. Állandóan telt ház volt akkoriban ezen a filmen. Ma már ez biztosan nincs így. Persze lehet, hogy a premieren telt ház van, de hogy után csak lézengenek az emberek a moziban, az biztos. És ezt a kényelmet követi Hollywood, erre a keresletre ad kínálatot. De ez szinte ugyanaz a kérdés, minthogy valószínűleg újságíróként ön sem vesz már nagyon nyomtatott sajtót a kezébe.
– De nem lesznek ettől klisések a filmek?
– Dehogynem, és a sztrájkoló forgatókönyvírók egyik legnagyobb aggálya a mesterséges intelligenciával íratott forgatókönyvek, amik természetükből fakadóan csak klisések lehetnek.
– Erre mondta Steven Soderbergh, hogy azért nem tart az MI-től, mert nincs igazi élettapasztalata és soha nem volt másnapos.
– És milyen igaza van. Ezzel együtt biztosan lesznek olyan filmek, amiknek a forgatókönyveit MI-vel íratják majd, de ezek azoknak a filmeknek és sorozatoknak a továbbfejlesztett verziói lesznek, amiket már most különböző mérések, tesztvetítések és szűrők alapján írnak. Ettől még nem hiszem, hogy emiatt össze fog omlani a világ, de abban szinte biztos vagyok, hogy az olló még nagyobbra fog nyílni és egyre kevesebb értéket képviselő film fog születni, viszont egyre több olyan lesz, amely az egyszerű igényeket fogja kiszolgálni.
– Ezért hívjuk filmiparnak a filmipart?
– Nézze, ebben a dologban sincs semmi újdonság, hiszen maga Adolph Zukor, a Paramount Pictures, és lényegében Hollywood alapítója maga mondta azt 1912-ben, hogy őt elsősorban a film üzleti sikere érdekli, nem pedig maga a film.
– Beszéltünk arról, hogy rengeteg blockbustert forgatnak Magyarországon, aminek egyik praktikus oka, hogy óriási adókedvezményekkel forgathatnak itt. Mindez Andy Vajna alatt indult meg látványosan. Ön mit gondol a Vajna-korszakról?
– Én nem hiszek abban, hogy egyetlen személyhez kössünk egy komplett korszakot, ahogy abban sem, hogy összehasonlítsunk korábbi, illetve jelenlegi potentátokat. Andy Vajna azonban vitathatatlanul komolyan fel akarta virágoztatni és megreformálni a magyar filmipart, ami részben sikerült is neki.
– Például mi sikerült?
– Például bevezette a forgatókönyvek fejlesztését. Ez azért fontos dolog, mert addig mindenki azt hitte, hogy bárki tud forgatókönyvet írni, miközben ez nyilvánvalóan nincs így, hiszen ez egy szakma. És sehol a világon nincs olyan, hogy valaki megír egy forgatókönyvet, azt odaadja a rendezőnek, aki pedig ezt leforgatja. A másik, ami fontos volt (bár ehhez kellett kormányzati szándék is) a filmtörvény megalkotása. A jogszabály jó „csalétek” a külföldi produkciók számára, hogy itt forgassák le a filmeket Magyarországon. Ezek mind-mind olyan újítások voltak, amiknek köszönhetően itthon foroghatott a Dűnétől elkezdve számos óriási film. Jelenleg egyébként közvetlenül körülbelül húszezer embert érint Magyarországon az amerikai sztrájk. Hogy mindaz, amit Vajna elindított, valóban jó-e, különösen a magyar filmek vonatkozásában, annak megítéléséhez azt hiszem, hogy nem telt még el elég idő.
– Valami nagyon vonzza Hollywoodot Budapestben, hiszen látványosan sokszor emlegetik és szerepeltetik helyszínként a Grand Budapest Hoteltől a Bosszúállókig. Mi ennek az oka?
– Az adókedvezményeken kívül leginkább azért szereti Hollywood Budapestet, mert Budapest tulajdonképpen minden filmszerepre alkalmas. Itt még mindig vannak lőtt falú épületek, lehet forgatni monarchikus körülmények között, második világháborús eredeti díszletben, de Budapest bármikor el tudja játszani Párizst, Berlint, vagy éppen Moszkvát. De mindemellett ott van az is, hogy Hollywoodba azért csak beleégették magukat a magyarok, hiszen mi magunk csak ötszáz olyan hollywoodi emberrel foglalkozunk, akik magyar kötődésűek. Ne felejtsük el ugyanis, hogy a Paramountot, a 20th Century Fox-ot magyar alapította, az MGM-ben és az Universalban is dolgoztak magyarok: Lichtmann Sándortól Paszternák Józsefig. Emellett 59 olyan Oscar-díj van, ami valamilyen módon magyarokhoz kötődik. Rengeteg színész, sminkmester, díszlettervező állatidomár dolgozott a tengerentúli filmiparban – szóval valaha Magyarország Hollywoodba ment, ma pedig Hollywood jön Magyarországra.