Az IDEA Intézet többezer netes bejegyzés elemzése után jutott erre a következtetésre. A kutatásból az is kiderült, hogy a résztvevők számára a leghangsúlyosabb problémák: az információ- és az apró figyelmességek hiánya valamint a magas nevezési költségek.
Az elemzés célja megérteni, hogy a budapesti futóversenyek kapcsán milyen online diskurzusok keletkeznek. Az elemzéshez a SPAR Maraton és Telekom Vivicittá versenyek körüli megjelenéseket vizsgálták, és szerették volna többek között
beazonosítani a problémás pontokat.
Az Idea Intézet a 2022 júliusa és 2023 júliusa között eltelt időszakot vizsgálta, az elemzett bejegyzések pedig, mint fogalmaznak, a teljes magyar online térből, közösségi média felületekről, hírportálokról, fórumokról, blogokról származnak. A szövegelemzés 5 045 online tartalom alapján készült, a szoftveres szövegelemzést kutatói mélyolvasás egészítette ki.
A tömegfutás hatalmas üzlet lett, évek óta rohamosan nő a kocogók száma, az utóbbi egy-másfél évtizedben
megjelent a futóturizmus is.
Ebből következően a versenyek piacán is komoly verseny alakult ki: évente már több mint 800 maratont rendeznek világszerte. A sportesemények legnagyobb hazai szervezője, így a Vivicittá és a SPAR Maraton szervezője is a Budapest Sportiroda (BSI), ami 1984 óta rendez versenyeket. A koronavírus-járvány előtti időszakban 4-5000 külföldi futó is eljött a Budapest Maratonra, amivel Bécs és Prága mellett nem áll rosszul a közép-európai városok között.
Ahogy korábban Kocsis Árpád, a BSI ügyvezető-versenyigazgatója az egykori Pesti Hírlapnak elmondta, a maratonra például nem annyira sportteljesítményként,
hanem fitneszként tekintenek,
és ez, mint mondta, világtendencia. Van egy csomó ember, akinek nem az a célja, hogy egyéni csúcsot fusson, és menjen, mint az őrült végig, hanem hogy csak úgy végigcsinálja a maratont szép, kényelmes tempóban. Erre utal az is, hogy több mint egy órával megnőtt a maraton teljesítésének az átlagideje. A Budapest Maratonnál jelenleg 5:30 a szintidő, de Kocsis szerint el fog jönni az idő, amikor ki kell tolni Budapesten is 6 órára.
A Vivicittát március végén szokták tartani, a SPAR Maratont pedig október közepén, előbbi a Margitszigetről indul, utóbbi a Pázmány Péter sétányról. Az útvonal közel azonos, mindkét esetben a Budai alsó és a Pesti alsó rakparton halad végig, valamint érintik a Szabadság hidat is, úgyhogy általában a 19-es, 41-es, 47-es, 49-es villamosok, a 16-os, a 16A, az 5-ös, a 9-es, a 26-os, a 226-os, a 105-ös, a 109-es, a 137-es, a 154-es, a 218-as és a 237-es buszok módosított rend szerint közlekednek.
Az IDEA Intézet kutatói arra jutottak, hogy a Telekom Vivicittá és SPAR Maraton futóversenyekről zajló beszélgetések
leginkább örömmel, várakozással teliek,
sokan élik meg kollektív élményként a rendezvényt, és ezt szívesen osztják meg másokkal is a virtuális térben. A rendezvényeket ellenző hangok csak kisebb számban bukkannak fel, bár sokaknak lehet az az érzése, hogy rendkívül hangos kisebbségről van szó. A leghangsúlyosabb problémák: az információhiány, az apró figyelmességek hiánya és a magas nevezési költségek.
Ami az információhiányt illeti: az érdeklődők szerint gyakran nem kielégítőek az online felületeken elérhető információk, vagy átláthatatlanok, nem elég felhasználóbarátok a felületek.
Nem találják a nevezés részleteit,
meddig, mikor, hogyan, hol lehet nevezni, a különböző napok menetrendjei nem találhatóak, a helyszíni nevezésről sincs elég információ. A versenyzők később nem találják az eredménylistát és a célfotókat. Az információk elérhetetlensége vagy nem egyértelműsége azt eredményezi, hogy a résztvevők egymástól próbálnak informálódni, mely gyakran félreértésekhez vezet, és a rendezvény érzékelt színvonalát csökkenti.
Az IDEA azt mondja, bár a rendezvények kiemelkedő pillanatnak számítanak a versenyzők életében, hétköznapjaiban, a futás, a táv teljesítése
önmagában már mégsem elég.
A kényelmi és care gesztusok, a lezárt, kiszalagozott befutó, a fotók letöltése, meleg időben a plusz frissítők, fontosak a felhőtlen élményhez. Ezzel szorosan összefügg, hogy sokan találják magasnak a költségeket. Többeknek nem arányos a jegy ára a kapott szolgáltatással, többen szeretnének az oklevelen és az érmen felül több ajándékot, merch tárgyat kapni.
Érdekes, hogy úgy tűnik, az amatőr sportolók elvárnák, hogy a szervezők, ha mással nem, futással kapcsolatos szakmai információkkal támogassák a felkészülésüket. Sokan bevallottan
felkészületlenül indulnak a versenyeken,
évközben nem futnak, nem fokozatosan terhelik magukat, nem ismerik a helyes futótechnikát, nem tudják, milyen futócipőben kéne rajthoz állniuk. A szakmai támogatás a szemükben különösen fontos hozzáadott értéket képviselnek. Vannak továbbá, akik aggódnak a szmog és környezetszennyezés miatt, ők nyilván ezekkel kapcsolatban várnának el több információt.
Mint a világon mindenben, a futásban is
lehet sznobizmusról beszélni.
A rendszeresen sportolók például, derül ki a kutatásból, úgy érzik, hogy a rendezvények a komolytalan hobbifutóknak kedveznek például azzal, hogy a Margitszigetről a Vivicittá idejére kizárják őket. Aztán ott vannak az örökös ellenzők, jellemző, hogy ők gyakoribbnak érzékelik a lezárások gyakoriságát, mint ahányszor futóverseny miatt ténylegesen lezárják a várost. Ők többnyire dühös és ironikus megjegyzésekkel kommentálják a rendezvényeket.
A témában nem meglepő, ám nem is elhanyagolható, hogy általában azok támogatják ezeket a versenyeket, akik érintettek benne, és azok ellenzik – az önmagukat profiknak képzelők mellett –, akik jellemzően autóval közlekednek. A támogatók legfőbb érvei: egy maraton a
városnézésre kiváló alkalom,
közösségi élményt ad, népszerűsíti a sportolást, ami nemes cél, hagyománya van. Az ellenzők legjellemzőbb érvei: a város levegője alkalmatlan a sportolásra, a lezárások megbénítják a várost, az itt élők mindennapjait, ezekből következően szerintük zöld területen kéne tartani őket.
Amik a magyarok szerint jelenleg jól működnek, bármit is mondanak a profik, vagy a felháborodott autósok, hogy változatosak a távok, minden futó megtalálja a számára megfelelő távot, hogy a futóversenyek
élettel telivé teszik Budapestet,
jó hangulatot kölcsönöznek. A családosok örülnek, hogy a szervezők kifejezetten a gyermekeseknek is készülnek élményekkel, koncertekkel és programokkal. A már emlegetett A többség egyelőre a kényelmi és care gesztusokat is elégségesnek találják a két verseny esetében, és a SUHANJ! Alapítvány részvétele is kiemelten előnyös, sokan dicsérik és látványos akciónak tartják.
A beszélgetések általában az információmegosztás, a közösséghez tartozás megélése és a megküzdés, a célok elérésével járó életérzésről szólnak. Gyakoriak a versenyekre való hatékony felkészüléssel és a lefutással kapcsolatos beszélgetések, a résztvevők kérdeznek egymástól és tanáccsal látják el egymást. Az információk elérhetetlensége vagy nem egyértelműsége is eredményezheti azt, írja az IDEA, hogy a részvevők egymástól próbálnak informálódni, ez viszont, mint fentebb írtuk,
gyakran félreértésekhez vezet,
és a rendezvény érzékelt színvonalát csökkenti.
A kutatás további érdekességei még, hogy ezek a tömegfutások a társadalmi szolidaritásra és érzékenyítésre abszolút kiválóak. A rendezvények egyik fő pozitív hozadéka, hogy felhívja a figyelmet a mozgáskorlátozottak és fogyatékkal élők bevonására a közösségi programokba, és láthatóvá teszi őket. A SUHANJ! Alapítvány részvétele például nemcsak figyelemfelhívó, hanem közösségkovácsoló erővel is bír.
A futóversenyeken megjelenő profi sportolók és ismert emberek megjelenése pedig extra motivációt adnak, bár, mint kiderült,
Novák Katalin részvétele megosztónak bizonyult
[Novák a 2022-es Spar Maraton váltóversenyén vett részt, és Lengyel Zsófia látássérült sportolóval futott együtt – a szerk], elfordította a figyelmet a sport népszerűsítéséről.