Volt egyszer egy 13-as villamos

„Nálunk is érezhető a 13-as számnak átütő ereje, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még a hatóságok, intézmények is deferálnak előtte. Budapesten a szállókban nincs 13-as számú szoba, a fürdőkben 13-as kabin és nincs 13-as villamos. Ha lenne – minden bizonnyal – üresen robogna…” – írta 1947 novemberében a Kis Ujság szerzője a babonákon élcelődve. És igaza is volt.

Noha 1910-ben kezdték számozni a villamosokat, a 13-as mindig kimaradt. Sem a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság – ők üzemeltették a páratlan számú járatokat –, sem a BSZKRT nem állított forgalomba ilyen viszonylatszámú járatot, megvoltak nélküle is. A negyvenes évek végén azonban már más szelek fújdogáltak, s a kommunista propaganda térnyerésével egyre inkább felerősödtek azon hangok, hogy a babonákkal (is) le kell számolni.

Nos, e leszámolás a BSZKRT-ot annyiban érintette, hogy épp egy évvel az idézett cikk megjelenése után forgalomba állítottak egy autóbuszjáratot 13-as számjelzéssel. Jellemző módon egy betétjárat, a 36/A jelzésű busz helyett, amelyről azonban azt is tudni lehetett, hogy a társaság legveszteségesebb vonala. „Legkevésbé van igénybe véve a 36/A járat, amelyet egy nap csak 212 utas használ” - írta 1948 augusztusában a Magyar Nemzet, hozzátéve, hogy ez a „legrosszabbul jövedelmező” járat is, bevétele „alig éri el az 1 forintos utaskilométerenkénti arányt”. (Csak összehasonlításként: a 12-es buszon napi 13 000 ember utazott, egy-egy népszerűbb buszjárat bevétele utaskilométerenként 5-10 forint volt.)

Villamosra várva

Nem tudni, hogy e „szerencsétlen” adatok mennyire függtek össze a  13-as számmal, mindenesetre 1948. november 22-én ezt közölték a lapok: „A 36/A jelzésű járat megszűnik, helyette a 13-as autóbusz fog az Ecseri úton, a Ceglédi úton, a Bihari úton, a Mázsa téren át a kőbányai Zalka Máté térig (ma Liget tér) közlekedni, illetve a dolgozókat a munkahelyükre szállítani”.

Vélhetően az illetékeseknek is feltűnt, hogy az autóbusz útvonalával párhuzamosan sínek is futnak. E vágányokat az 1880-as években fektették, s a környékbeli sertéstelepeket kötötték össze az 1877-ben megnyílt Kőbánya-Hizlaló vasútállomással. Akkoriban Kőbánya a hazai sertéstenyésztés- és kereskedelem központjának számított, a vasútállomáson naponta mintegy 1500 disznót raktak vagonokba, hogy útnak indítsák őket elsősorban Bécs felé.

A virágzó kereskedelemnek az 1895-ös sertésvész vetett véget, és mivel az erre vonatkozó korlátozásokat az illetékesek csak 1912-ben oldották fel, a századfordulón az utolsó ún. sertésszállások is eltűntek a környékről, helyüket gyárak, üzemek, és lakóházaknak mondott tömegszállások foglalták el. (A sertéskereskedelemre ma is emlékeztetnek a környékbeli utcanevek: Szállás utca, Hizlaló tér, Mázsa tér.) Ugyanakkor rendeletben szabályozták, hogy az iparvágányokon kizárólag a teherszállítás a megengedett.

Ám a 13-as busz beindítása idején a hatóságokat nem izgatta az efféle, háború előtti rendelkezés. Már az 1950-es évek elején kitalálták, hogy villamosközlekedést indítanak be az iparvágányokon, bár a szándék komolysága ekkor még csak egy gesztusban mutatkozott meg: a 13-as autóbuszra 1949-től villamos viteldíj vonatkozott, ami akkoriban lényegesen olcsóbb volt a autóbuszokénál. Persze a pártpropaganda ezt az apróságot is megpróbálta kihasználni. A Közlekedés című lap 1951 júniusában közölte Simon Béla munkáslevelező írását. 

Mikor a 13-as autóbuszon utazom, újra és újra tapasztalom a Párt és kormányzatunk gondoskodását. Meggyőződésem, hogy Rákosi elvtárs szavai: »Nálunk legfőbb érték az ember«, itt is érvényesül. Nem tudok eléggé hálás lenni azért, hogy évente öt teljes napot nyerek azzal, hogy üzembe helyezték ezt a vonalat.

A munkából fáradtan érkezve, nem kell már egy kilométert gyalogolni lakásomig, mint azelőtt. Ez a járat régi »városatyai« szemmel nézve tiszta ráfizetés, mert itt a villamosjegyek érvényesek és még pótdíjat sem kell fizetni. Ez Horthyék idején, vagy akár előttük is, elképzelhetetlen lett volna” – írta Simon.

A derék munkáslevelező arra ugyan nem tér ki, hogyan számolta ki az évi „öt teljes napot”, és azt sem pedzegeti, hogy – a viteldíjat leszámítva – a 36/A jelzésű busszal mi volt a baj, arra azonban felhívja a figyelmet arra, hogy van a vonalnak „egy kis hibája”. „A Zalka Máté térről elindulva, a Mázsa tér körül három halálkanyar van. Ennek megszüntetése végett a busz útját nem a tér körül, hanem a téren át kellene vezetni” – jegyzi meg, ami azt mutatja, hogy a villamossal kapcsolatos tervek akkoriban még csak körvonalazódhattak.

Kavarodás a hetvenes-nyolcvanas években

Gondolhatnánk arra, hogy a létező vágányzat szinte már egy félig kész villamosvonal, ám azt nem mondhatnánk, hogy a 13-as villamos létesítését elkapkodták volna. Az egyvágányú pályát 1955 őszére sikerült villamosítani, a járat premierjére végül október 16-án került sor. A vonalat először 1959. november 21-én hosszabbították meg, az Ecseri úton és a Határ úton át a pesterzsébeti Nagy Sándor utcáig, Kőbánya felé pedig a Körösi Csoma Sándor úttól a Jászberényi útig, sőt miután 1963 májusára elkészült a Fehér úti vágányzat, a villamosok az Éles sarok érintésével az Örs vezér teréig közlekedtek.

1974 és 1983 között alig volt olyan dél-pesti villamospálya, ahol ne járt volna a 13-as.

1974-ben, a Pesterzsébeten új városközpontot építettek, és munkálatok idején egy évre teljesen átszervezték a villamosközlekedést. Ekkor a 13-as a Határ útnál nem Pesterzsébet felé kanyarodott, hanem az ellenkező irányba, a Gubacsi útra és a Közvágóhídig járt, ugyanakkor 13/A jelzéssel indult villamos mint pesterzsébeti körforgalmi járat a Pacsirta telep-Török Flóris utca-Határ  út–Pacsirta telep vonalon. Mivel 1975. október 17-től visszatért a 13-as Pesterzsébetre, e körforgalmi járatra nem volt már szükség.

A következő nagy változások az észak-déli metró építéséhez kötődtek 1976-1980 között. A különféle munkálatok és útlezárások miatt előfordult, hogy 13-as, 13/A és 13/B jelzésű villamosok is jártak, de 1980. szeptember 29-től a 13-ast ismét egy másik dél-pesti végállomásra terelték: a Nagykőrösi úti Használtcikk-piachoz, vagyis az Ecserihez.

A következő nagy végállomás-variálás 1983-1986 között zajlott, ami az Éles saroknál zajló munkálatok, de a főleg az M5-ös autópálya bevezető szakaszának építésével függött össze, és amelynek során a Nagykőrösi úton meg is szüntették a villamosközlekedést. A  13-as déli végállomása a Határ út és Gubacsi út sarkára került, az északi az Örs vezér terén maradt. A járat 2001. október 2-ig közlekedett ezen az útvonalon, amit azóta sem szüntettek meg, de immár 22 éve a 3-as villamos közlekedik rajta.

Irány Diósd

A 13-as villamos indulása után nem sokkal megjelent az új 13-as autóbusz, amely kezdetben a Móricz Zsigmond körtértől a Gellérthegyen és a Naphegyen át az Attila útig járt, de 1956. július 23-tól már a Batthyány térig. Augusztus 31-én pedig ezt írta a Népszava: „A Gellérthegy és a Naphegy lakóinak kívánságára Budapest Főváros Tanácsának közlekedési igazgatósága úgy intézkedett, hogy a 13-as autóbuszok ezentúl a Belvárosig közlekednek. A kocsik a Móricz Zsigmond körtértől a Clark Ádám térig az eddigi útvonalon, onnan pedig a Lánchídon, a Vörösmarty téren, az Engels téren és a Deák Ferenc téren át a Madách térig — visszafelé ugyanezen útvonalon — közlekednek majd. Az autóbuszok a reggeli és a délutáni csúcsidőben 12 percenként, napközben pedig 20 percenként indulnak a végállomásokról”.

A forradalom után azonban nem indították újra a „hegyi” 13-ast.

Mi, gellérthegyi és naphegyi lakosok több ízben kértük, ismét indítsák meg a 13-as jelzésű járatot. A refrén: nem lehet, mert nem kifizetődő

– panaszkodtak az olvasók a Hétfői Hírek 1957. május 13-i számában, de a Fővárosi Autóbusz Üzem még abban az évben elindított egy új 13-ast Nagytétény és Diósd között. Igaz ugyan, hogy az elmúlt 66 évben e járat útvonala is számos alkalommal módosult, a hatvanas-hetvenes években létezett 13/B és 13/Y jelzésű busz is, de a 13-asok Nagytétényről és Diósdról azóta sem költöztek el. A jelenlegi Budatétény-vasútállomástól (Campona) és Diósd, Búzavirág utcáig, a 13/A jelzésű betétjárat pedig Diósd, Sashegyi útig jár.

(Kiemelt kép: BKV archívum)