Közel 180 év után visszatért szülőhelyére, Budapestre, a Balatont már jól ismerő Kisfaludy Lapátkerekes Gőzös, és mi azonnal beneveztünk egy dunai időutazásra.
Először is, tisztázzuk!
Ez nem az eredeti Kisfaludy, mert azt 1887-ben leselejtezték és szétszedték. Az 32 méter hosszú, 5 méter széles és csaknem három méter magas volt, 200 ember fért el rajta kényelmesen. A hajótest vasból, a felépítmény fából készült. A jelenleg látható, 2014-ben épített hajó jóval kisebb, és ezt a verziót már nem gőzzel hajtják, ezért a haladást biztosító gépet nem fával vagy szénnel etetik, tehát nem is füstöl a kémény (ez a válasz a címben feltett kérdésre). Árboc és vitorla nélkül a szél energiáját sem használja ki, viszont ettől még hibátlanul működik az, amitől reformkori lesz a hangulat.
Amitől reformkori lesz a hangulat
A Kisfaludy – bár azt már rögzítettük, hogy ez nem az eredeti – egy gyönyörű hajó, jólesik a szemnek ránézni. Ez az élmény nyilvánvalóan csorbul, ha az ember a fedélzeten ül, mert úgy nehéz az egész hajóra rálátni, viszont így is látni a díszes korlátokat, a réz és fa elemeket, és főleg az egyébként a hajón kívül dolgozó lapátkereket. Ez az egyik nagy és kedves meglepetés a hajó gyomrában.
Kedves meglepetés a hajó gyomrában
A cég azt javasolja, hogy még indulás előtt nézzük meg a hajó gyomrában kiépített kiállítást, és ahogy ezt megközelítjük, nem tudunk nem elmenni az üveglappal láthatóvá tett, ütemesen kelepelő lapátkerekek mellett. A ma emberének hipnotikus élmény figyelni a hatalmas kerekeket, amint a Duna vizét lapátolva hajtják előre a Kisfaludy-t, itt elég sokáig el lehet időzni.
Ha tovább megyünk, egy panoptikum-jellegű kiállítást találunk, amiből kiderül, hogy a Kisfaludy rendkívül elegáns, de igen drága hajó volt, megépítése a tervezettnél sokkal többe került. A fényűző szalon berendezését Széchenyi felesége, Crescence ízlése szerint alakították ki: fehér és arany belső burkolattal, mahagóni oszlopokkal, tükrökkel díszítve, a hajón ebédlőterem és könyvtár is volt, valamint fűthető szobák. A kapitány mellett egy gépész dolgozott állandó jelleggel a Kisfaludy fedélzetén.
Amíg itt elmerengünk, könnyen megtörténhet, hogy fent a fedélzeten épp elfoglalják a legjobb helyeket az utazáshoz, de tényleg így van ez? Vannak legjobb helyek?
Vannak legjobb helyek?
Van ez a velünk született, genetikus szinten működő drive, hogy ha jól akarunk látni valahonnan, akkor felfelé törekszünk. Így van ez egy hajó esetében is, a Kisfaludy-n pedig csodálatos élmény a kapitány fülkéje mellett, a tetőn helyett foglalni. Itt ugyan meg kell küzdeni az elemekkel: a szél olyan erős tud lenni, hogy elsodorja a welcome drinket az asztalról, a nap pedig vakító. Az ember mégis kitart, mert még nem tudja, hogy az alatta lévő fedélzeten is nagyon jó a kilátás, sok hely van, a természet pedig egyértelműen a tetőn ülőkre koncentrálja erőit, itt ugyanis árnyék van és szélcsend.
A Kisfaludy-élmény nem olcsó, de gépimádó családtagokkal vagy hajózás-függőkkel eggyel mókásabb, eggyel mesélhetőbb kaland, mint más hajókon csordogálni a Dunán.
Az 1 órás hajózás egyéb részletei itt érhetők el.