Kölcsönös nyomásgyakorlással töltötték az esti órákat a felek, dulakodás is volt, dobálás is, végül egy taktikai húzással a rohamrendőrök megosztották a tüntetők erőit, és békésen ért véget a tüntetés.
Pénteken nem használtak könnygázt diákok ellen a rendőrök – akár ez is lehetne a címe ennek a tudósításnak, de valójában az volna természetes, ha erre a kezdőmondattá fokozott tényre egyáltalán nem kellene felhívni a figyelmet. De fel kell: ugyanis az előző két diáktüntetésen ennek az ellenkezője történt, erős vitákat és nemzetközi visszhangot is kiváltott, hogy magyar rendőrök könnygázt használtak tüntető magyar diákok ellen. Ez ma tehát szerencsére nem történt meg.
Harmadik tüntetésükbe kezdtek bele a diákok és a tanárok, most is a pedagógusok béremelését és az őket érintő státusztörvény teljes tervezetének azonnali visszavonását követelték, és megerősítették a „7igenes” országos népszavazási kezdeményezésüket is. A szervező az előző két tüntetést is levezénylő Egységes Diákfront volt, az eseményt pedig „Gyerekeket bántasz! – 7igennel a gyermekbántalmazó rendszer ellen” címmel hirdették meg.
A megmozdulás késődélután, koraeste a Kossuth térről, a Parlament mellől indult, és ahogy azt már láttuk, rögtön vonulásos demonstrációvá is alakult, azonban
a tömeg az Oktogon felé kanyarodott, előrevetítve, hogy ma nem a Budai Vár, és nem is a kordonokkal körülvett miniszterelnöki székhely az úticél.
A Nyugati környékén szinte teljesen leállt a közlekedés, vonulás közben látványosan nagy volt a tömeg, és feszültek a jelszavas molinók:
- „A történelmet mindig az ifjúság írja!"
- „Nekünk is van szívhangunk!”
- „Minden hatalom a népé!”
– mások mellett ilyen szalagcímek kerültek a transzparensekre.
A tömegben a tanárok szakszervezeteinek, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének, a Pedagógusok Szakszervezetének és a Tanítanék Mozgalomnak a zászlaja is feltűnt, a politikusok közül lapunk helyszíni tudósítója Kerpel-Fronius Gábor budapesti főpolgármester-helyettest, Fekete-Győr Andrást, Donáth Annát és Cseh Katalint fedezte fel, más tudósítások szerint ott volt Hadházy Ákos, Tordai Bence, Szabó Tímea, Orosz Anna, Hajnal Miklós, Jámbor András, Arató Gergely, Lamperth Mónika és Lendvai Ildikó is.
Az Oktogonra szervezett, bejelentett és hivatalos rész a diáktüntetések himnuszává vált Mi vagyunk a grund című számmal kezdődött, aztán a szokásoknak megfelelően elhangzott néhány beszéd. Gajzágó József, az Egységes Diákfront tagja például arról beszélt, hogy folytatni kell a kiállást a „kordonkormány ellen”, ami elzárja magát az újságíróktól és tönkreteszi az oktatási rendszert. Ezután felszólította a tüntetőket, hogy csatlakozzanak a 7igenes népszavazási kezdeményezéshez, és jelentkezzenek aktivistának a népszavazás elindításához.
Az Oktogonon történtek legnagyobb izgalmát egy kisebb provokáció jelentette, amikor kormánypárti aktivisták pár pillanatra megzavarták a rendezvényt. A biztonságiak a tömegből ki-, a rendőrök pedig elvezették őket.
A hivatalos demonstráció az ikonikus téren tulajdonképpen véget is ért, a tüntetők egy nagyobb csoportja azonban úgy döntött, hogy a Fidesz Lendvay utcai székházához vonul, hogy ott folytassa a demonstrációt, de mire odaértek volna, a rendőrség lezárta az érintett utca mindkét oldalát. A rendőrsorfal elé megérkező diákok és a sorfalat alkotó rendőrök között ekkor egy hosszan tartó húzd meg, ereszd meg vette kezdetét, ami többször is dulakodásba fordult át.
Több hangadó diákot kiemeltek az első sorokból, ők a rendőrsorfal mögött tűntek el, valószínűleg előállították őket. Aztán a rendőrök váratlanul taktikát váltottak: saját sorfalukon áttörve sikerült három részre osztaniuk az eléjük toluló tömeget, amelynek tagjai így elveszítették csoportkohéziójukat, és lassan csillapodni kezdtek a kedélyek, fogyni kezdett a tüntetők száma, mígnem késő este békésen ért véget a tüntetés be nem jelentett része is.
Helyszíni tudósítónk hazafelé menet még arról számolt be, hogy a Lendvay utca környékén várakozó rendőrcsoportok körül szülők gyülekeztek, és amíg vártak a tüntetésen részvevő gyermekeikre, azzal töltötték az időt, hogy szóban próbálták meggyőzni a tüntetés jogosságáról a közeg tagjait. Kevés sikerrel.
A tüntetés ideje alatt egyébként a BRFK kommunikációért felelős munkatársai szinte real time reagáltak közleményekkel a történésekre, közölték például, hogy a tüntetők szándékosan provokálták a rendőröket, de a rendőrsorfal visszatartotta az agresszív résztvevőket. Azt is közölték, hogy a jogellenes gyűlés résztvevői a Lendvay utcában lökdösték és többször megtolták a rendőrsorfalat, megpróbálták áttörni azt, közben palackokat és vascsavarokat is dobáltak, a rendőröket pedig verbálisan is provokálták. Azonban arról sem feledkeztek meg, hogy a tüntetés bejelentett ideje alatt provokálták a jogszerű rendezvényt, és mint írták, azokat, akik az Oktogonon zavarták meg a rendezvényt, igazoltatták, szervezőjükkel szemben a gyülekezési joggal visszaélés miatt szabálysértési eljárást kezdeményeztek.
Végezetül álljon itt a Fidesz és a KDNP közös közleménye is, amelynek egyik elemét a két kormánypárt már 13 éve folyton csak ismételgeti: a baloldal a hibás. „A kormánypártok teljes mértékben egyetértenek azzal, hogy a pedagógusok bérét emelni kell, csupán a baloldalon múlik, hogy ez még nem történt meg. Ha a baloldal nem áskálódik a saját hazája ellen. Magyarország már megkapta volna a neki járó uniós forrásokat. Most az a baloldal fűti a tüntetéseket, amelynek politikusai havi 5-6 millió forintos fizetésért bevallottan azért dolgoznak Brüsszelben is, hogy a magyar pedagógusok ne kapják meg a béremelést, és ne kereshessenek 800 ezer forintot.”