Sorozatunkban Budapest polgárait kérdeztük arról, mi az, ami elsőre eszükbe jut a fővárosról, mi a legfontosabb, legszebb emlékük, ami hozzáköti őket. Röviden arról, mi az ő Budapestjük.
Rendhagyó módon nem egy, hanem négy szereplője is van Arcok rovatunk legújabb részének.
Az ÉnBudapestem a Premier Kultcaféban járt, ahol a dolgozók többsége megváltozott munkaképességű. A kávézó mentorával és három beosztottjával beszélgettünk.
Kaskötő Lajos Istvánné, akit mindenki csak Böbeként ismer, tizenhárom megváltozott munkaképességű beosztott mentora. A napi munkát segítve odafigyel arra, hogy mindenki rendben, nyugodt körülmények között végezhesse a munkáját.
Böbe elárulta, hogy változó készségű és képességű kollégákkal dolgoznak, de arra törekszenek, hogy minden feladatot közösen végezzenek, ezért a munkakörök is rendszeresen rotálódnak, hogy mindenki kivegye a részét a különböző feladatokból és véletlenül se érezze azt, hogy olyan munkát végez, amit nem csinál szívesen, nem érzi magáénak.
Tehát, aki az egyik nap mosogat és takarít, az máskor a pultban segít, kávét főz vagy éppen a vendégeknek szolgál fel -és fordítva.
Böbe elárulta, ez segít mentoráltjai önbizalmán, a vendégekkel való kommunikációban és az önálló munkavégzésben is.
„Szeretettel beszélnek, beszélünk arról, hogy mi kik vagyunk, milyen munkát végzünk és ezt nagyon nyitottan, őszintén és kedvesen fogadják. Sőt néha meg is lepődnek” – válaszolta Böbe arra, hogy milyen reakciókkal találkoznak a hétköznapokban a vendégek részéről, amennyiben feltűnik nekik, hogy megváltozott munkaképességű kollégák fogadják és szolgálják ki őket. Hozzátette: „Biztos elfogult vagyok, de nem látom azt, hogy különbség lenne. Lehet, hogy lassabban visszük ki a megrendelést, az is lehet, hogy egyszerre nem egy megrakott tálcát viszünk ki, de akkor majd kiviszi két munkatárs vagy fordulnak még egyet”.
Böbe szerint nagyon fontos, hogy ne arra figyeljünk, miben különböznek a kávézó dolgozói az „átlag” embertől, hanem arra, miben egyezünk - és akkor máris észrevehetjük, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi.
Timi, Gergő és Móni
Böbét három megváltozott munkaképességű kollégája kísérte el, Timi, Gergő és Móni, akik meséltek a kávézóban töltött munkás hétköznapokról és arról is, hogy mit csinálnak szívesen szabadidejükben.
Timi elmondta, hogy nagyon szeret a kávézóban dolgozni, szeret emberek között lenni és kollégáival is jól kijön. A felszolgáláson kívül a közös csapatépítő programokat élvezi igazán, mert sokszor szabadtérre szervezik azokat, Timi pedig imád a természetben lenni.
Legutóbb a Nagybörzsönyben voltak kollégáival, de szeret egyedül és családjával is túrázni. Egyik kedvenc budapesti helyszíne a Normafa, ahova, mint mondta, majdnem minden héten fel szoktak menni édesanyjával.
Szeretem, mert nagyon jó ott a levegő és minden évszakban más látványt nyújt, belátni egész Budapestet. Vannak szép virágok és ki lehet feküdni a zöld rétre is. Lehet kutyát sétáltatni, szalonnát sütögetni, de van játszótér is.
- mesélte lelkesen Timi, aki hozzátette, ha ideje engedi, imád átsétálni a János-hegyre, ahol a kilátó és a Libegő is található.
Gergő a Premier Kultcafé megnyitása óta a kávézó alkalmazottja, a szívéhez közelálló feladatok közé a kávék és szendvicsek felszolgálása tartozik. Szabadidejében ő is szeret túrázni, egyik kedvenc fővárosi helyszíne pedig a Margitsziget, ahova olyan gyakran látogat ki, amilyen gyakran csak teheti.
Teli van élettel, történelemmel, kikapcsolódás az egész családnak, de remek helyszín az egyik kedvenc interaktív telefonos játékához, a PokémonGO-hoz.
Mónika hét éve dolgozik a kávézóban és egyik kedvenc feladata a kávéfőzés. Ő a Szabadság hídról mesélt és arról, miért ez a kedvence. Válaszáért nézzétek meg a videónkat!
(Fotó: Merész Márton/Énbudapestem)