STÍLUS

Nagymacska wellness – megnéztük, hogyan restaurálják a Lánchíd oroszlánjait


Sörényápolás, szemkörnyéki pakolás, pedikűr, dentálhigiéniai kezelések – igen, ezek mind a négy, a Lánchíd hídfőjét őrző oroszlánok restaurálási munkafolyamatának a részei. De nézzük, mi is történik velük éppen az újpesti műteremben.

Az egyenként tíz tonnánál is súlyosabb (a pontosság kedvéért 12, 6 tonnás) állatok a Lánchíd felújítása miatt augusztusban és szeptemberben hagyták el évszázados őrhelyeiket. Az elszállításukat akkor mi is alaposan dokumentáltuk, és alig vártuk, hogy újra találkozhassunk velük, és megnézhessük, hogyan halad a sorsuk.

Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka

Míg a híd felújítását, amit az A-Híd Zrt. végez, naponta látjuk, a nagymacskák azóta az újpesti műhelyben pihennek három darabban, és a restaurátorok aprólékos munkával centiről centire kezelik őket. A később elszállított budai oroszlánok még kint, míg a pestiek már a benti műhelyben élvezik a  törődést.

Az oroszlánok 2022 decemberére, azaz egy év múlva érkeznek majd vissza a Lánchídra, szintén három darabban, és csak a helyszínen lesznek kötőanyaggal összeillesztve. Valamint ekkor kapnak majd egy olyan felületvédelmet is, ami ellenállóbbá teszi őket az időjárás és a nagyvárosi levegő viszontagságai ellen. Csere nincs, mindegyikük az eredeti posztjára kerül vissza, és őrzi tovább a hidat.
Fotó: Bartha Dorka

Az oroszlánok anyaga sóskúti mészkő – ez a környezeti hatások miatt előfordul, hogy „elgipszesedik”, azaz megköti a szennyeződéseket, a felszíne pedig elszíneződik. Így első lépésben a szabadban megtisztítják a szobrokat. A különösen szennyeződött részek, mint a sörény hullámai, a szemek környéke, vagy a szájüreg, speciális vegyszeres tisztító pakolást kapnak, amelyeket lefednek egy időre, majd újabb mosás és fertőtlenítés következik.

Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka

Ezzel párhuzamosan részletes kártérképet is felvesznek, hogy hol vannak javítandó, cserélendő részek. Egy kalapáccsal végigkopogtatva az oroszlánok testét kiderül, hogy hova kerületek idegen anyagok és kőbetétek, amelyek a korábbi restaurációk nyomai. Azért is kell ilyen részletesen feltárni a korábbi, például a második világháború utáni helyreállítás nyomait, mert anno nem készült részletes dokumentáció róluk, vagy ha készült is, ma már nincsen meg. 

A javítások, illesztések nyomait jobbára már alig láthatóvá tette a szennyeződés, de a tisztítás után zavaróan látszik egy-egy korábbi pótlás, javítás helye, a mostani munkálatok során ezeket is cserélni kell majd. Vannak kifejezetten érdekes sérülések is, például az a – feltehetően – 1944/45-ben szerzett „seb” az egyik budai oroszlán combjában, ahol a golyó vájta lyukban a mai napig benne van a töltény lövedék.

Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka

Az oroszlánokat az eredeti illesztések mentén szedték szét három-három darabra, de a legkisebb, a hátsó lábakat és az oroszlán farkát (plusz a bojtot!) tartalmazó elem is majdnem három tonnát nyom. 

Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka

A szobrok az alapos, több körös szabadtéri mosás után kerülnek be a műhelybe, ahol a cicawellness tovább folytatódik. Egy különleges habarccsal itt javítják ki a kisebb hibákat, és már kiválasztottak, sőt használni is kezdték azt a kőkiegészítő anyagot, amely színében is illik az oroszlánokhoz. 

Azokat a hiányzó, vagy korábban rossz anyaggal pótolt elemeket építik ezekkel újra, amelyek bizonyíthatóan az eredeti szobor részei voltak, mint például a fogak. Mi éppen a a pesti oldal északi oroszlánjának aprólékos fogépítési munkálataiba leshettünk be. Itt egy szénszálas illesztésre apró lépésekben kenik fel a megfelelő anyagot, hogy az állatok királya visszanyerje rettenthetetlen külsejét. A sarokban figyelő, még szemfogatlan társa közben eléggé jámbor látványt nyújtott.

Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka

Ritkán van (pontosabban soha nincs) alkalma az embernek összehasonlítani a Lánchíd oroszlánjait, pláne nem szemmagasságból vizsgálva. Most viszont jól látszik, hogy az oroszlánoknak egyénisége van. Arcban, sörényben, és minimálisan, de a mancsuk tartásában is különböznek, valamint kettő balra, kettő pedig jobbra fordítja picit a fejét. Az egyik restaurátor szerint az is egyértelmű, hogy a négy oroszlán nem teljesen ugyanannak a kéznek a munkája. Ezért nem tudni biztosan, hogy Marschalkó János, vagy egy alkalmazottja kezében volt-e az a faragáshoz használt fogasvéső, aminek a nyomai a mai napig látszódnak.

Fotó: Bartha Dorka
Fotó: Bartha Dorka

Az oroszlánok 2022 decemberére, azaz egy év múlva érkeznek majd vissza a Lánchídra, szintén három darabban, és csak a helyszínen lesznek kötőanyaggal összeillesztve. Valamint ekkor kapnak majd egy olyan felületvédelmet is, ami ellenállóbbá teszi őket az időjárás és a nagyvárosi levegő viszontagságai ellen. Csere nincs, mindegyikük az eredeti posztjára kerül vissza, és őrzi tovább a hidat.