A józsefvárosi városfejlesztő szervezet, a Rév8 munkatársait, Varga Cili kommunikációs vezetőt és Tekeres Réka településmérnököt kérdeztük a II. János Pál pápa téren frissen elkészült iskolaterekről, a gyerekekről, akik segítettek a tervezéstől az ültetésig és a környék lakóinak reakcióiról is. Az egyik iskolatéren készült az interjú, amit a hivatalos átadó előtt már jól láthatóan belaktak az iskolások, sőt, a beszélgetés közben az új virágokra egy szender is rácsodálkozott.
Mennyire különleges ma egy iskolatér vagy egy iskolautca Budapesten? Vagy akár az, hogy gyerekeket vonnak be az előkészítésbe és a kivitelezésbe?
VC: Az első ilyen a (új ablakban nyílik meg)Trefort Iskolautca volt Józsefvárosban, azt tavaly adtuk át. Ez viszonylag friss dolog itt Budapesten és Magyarországon is, iskolatérrel a VII. kerületben az ottani önkormányzat és a BKK kísérletezett, de ilyen nagy területű iskolatér nincs máshol, ezáltal gyerekeket sem volt nagyon lehetőség bevonni a tervezésbe.
Ez saját ötlet vagy a társadalmasítás új szintje?
VC: A Józsefvárosi Önkormányzat nagyon elkötelezett aziránt, hogy minél több embert vonjunk be a kerület dolgaiba. Ez a folyamat is úgy indult, hogy először megkérdeztük a józsefvárosiakat, hogy támogatnák-e egyáltalán, hogy legyenek itt iskolaterek, mert a Deák Diák előtt ez például 10 parkolóhely megszüntetésével járt, de a helyben lakó kitöltők 80%-a támogatta. Az volt a következő lépés, hogy mivel ez iskolásokról szól, akkor ők is vegyenek ebben részt. Így majd inkább magukénak érzik, és érdekesebb is nekik, hogy kijönnek az iskolából és rögtön itt van valami, amit közösen a többiekkel találtak ki.
Az intézménnyel is nyilván egyeztetni kellett.
VC: Abszolút. Már a Trefort Iskolautcánál is szerettük volna jobban bevonni a gyerekeket a tervezésbe, de erre akkor még nem volt lehetőségünk, így elsősorban az iskolában korábban készült rajzórai munkákból tudtunk kiindulni. Az iskolaterek kialakításánál viszont már kifejezetten arra törekedtünk, hogy a diákok ne csak használói, hanem alakítói is legyenek a folyamatnak. Magyar képzőművészeket is bevontunk, akik velünk együtt eljöttek az iskolákba, könyveket és különböző vizuális példákat vittünk a gyerekeknek, beszélgettünk velük az absztrakt formákról, és arról is, hogy miért érdekes egy iskola előtti közteret átalakítani.
Nagyon jó beszélgetések alakultak ki, és olyan kérdések is előjöttek, amire elsőre talán nem is gondolnánk. Például volt vita arról, hogy egyáltalán mennyire szabályos vagy „legális” az, hogy színes festékkel lefújjuk az aszfaltot. Ezek a kérdések azért voltak különösen érdekesek, mert a gyerekek nemcsak egy kész tervet kaptak, hanem közösen gondolkodhattak arról is, hogyan működik egy közterület, milyen szabályok vonatkoznak rá, és mitől válik egy hely valóban az övéké.
Ezen a ponton már az önkormányzat és az iskola is rábólintott a projektre?
TR: Tavaly év végén indult ennek az egésznek az egyeztetése, akkor jöttünk az iskolákba is, akkor már a Fővárossal is elkezdtünk egyeztetni, mivel a II. János Pál pápa tér fővárosi tulajdonban van. Idén februárban csináltuk a lakossági véleményezést és fórumot is, ezzel párhuzamosan a Budapest Közúthoz beadtuk a terveket, amiket korábban velük, a Fővárossal és a BKK-val dolgoztunk ki. Szóval itt párhuzamos folyamatok voltak, és miközben ment az engedélyeztetés, dolgoztunk a gyerekekkel is. El akartunk jutni egy olyan szintre, hogy amikor meglesznek a végleges tervek, akkor azt már csak be kelljen adni.
A Főváros szereti az ilyen projekteket, úgyhogy gondolom úgy reagáltak, hogy hurrá, csináljuk!
TR: Nagyjából hat hónap kellett ahhoz, hogy az egész folyamat végigmenjen. A Fővárosnál már az első megbeszéléseken ott volt Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze, Erő Zoltán, Budapest főépítésze és több főosztályvezető is. Ott mutattuk be az elképzeléseinket arról, hogy például a járdafüleket teljes felületükön befestjük, és különböző minták jelennek meg rajtuk.
VC: Korábban nem nagyon volt példa ilyen léptékű beavatkozásra, ezért több szervezetnek is új helyzetet jelentett a projekt. Emiatt az egyeztetések is valamivel hosszabb időt vettek igénybe.
Miért pont itt a II. János Pál pápa téren valósultak meg az iskolaterek? Miért pont ezek az iskolák?
TR: A Józsefvárosi Önkormányzatnak van egy (új ablakban nyílik meg)Iskolautca Programja, amit tavaly tavasszal fogadott el a képviselő-testület. Ebben azok az iskolák szerepelnek, amelyeket már 2022–23-ban megkerestünk, és amelyek jelezték, hogy szívesen dolgoznának velünk. Így tudtuk tavaly megvalósítani a Trefort iskolautcát is, ők már körülbelül 15 éve szerették volna, hogy megszűnjön előttük az autóforgalom.
A következő iskolautca a Német utcában valósul majd meg. Az (új ablakban nyílik meg)Egészséges Utcák program keretében itt arra is lehetőség van, hogy az utcát faltól falig átépítsük. A Trefort iskolautca és a II. János Pál pápa téri iskolaterek esetében viszont inkább a taktikai urbanizmus eszközeit használtuk. Ezek jellemzően aszfaltra rögzített, könnyen alakítható elemek, így nem volt szükség burkolatbontásra vagy nagyobb építési munkákra.
VC: Az Egészséges Utcák program keretében a Német utca több száz millió forintból újul meg, itt viszont jóval kisebb költségvetésből dolgoztunk. A taktikai urbanizmus akkor lehet jó eszköz, ha nincs lehetőség egy terület teljes átépítésére, vagy először szeretnénk kipróbálni egy megoldást. Így viszonylag költséghatékonyan lehet változtatni a közterület használatán, és ha szükséges, később könnyebb módosítani is.
A modulpadkát például sokkal egyszerűbb elbontani és áthelyezni, mint egy hagyományos járdát vagy szegélyt átépíteni, és az engedélyezése is egyszerűbb. Az iskolaterek egyébként csak egy részét jelentik a II. János Pál pápa tér környékén megvalósult közlekedésbiztonsági beavatkozásoknak. A csomópontokat is gyalogosbarátabbá tettük: kibővítettük a járdafüleket, így az autóknak nagyobb ívben kell bevenniük a kanyart, és a zebra előtt is lassítaniuk kell. Ez nemcsak lassítja a forgalmat, hanem több időt is ad a járművezetőknek arra, hogy észrevegyék a gyalogosokat.
Már meg is jöttek az első ellenérzések online, terveztek erre reagálni valamilyen formában?
TR: Persze, mindenféleképpen, ennek az egész kialakításnak az a lényege, hogy figyeljük a használókat, az autóforgalmat, gyalogos szempontból is, ehhez tudjuk ezt az egészet alakítani. Például megfogunk egy elemet és arrébb rakjuk pár centivel.
Amikor feltűnik 2 hangosabb ellenző, akik kommentelnek, azzal mit tudtok csinálni?
VC: Sajnos sokszor a negatív vélemények sokkal hangosabbak. Ha valakinek tetszik a projekt, attól még nem biztos, hogy leírja kommentben, hogy „ez de jó, ennek nagyon örülök”. A konstruktív kritikára viszont szoktunk reagálni, mert azokból lehet igazán tanulni.
Mit gondoltok arról, hogy Budapesten autósüldözés folyik?
VC: Szomorú, hogy ezt így látják egyesek, mert szerintem alapvetően rossz irányból közelítjük meg a kérdést, amikor autósokról, biciklisekről és gyalogosokról beszélünk. Ugyanazok az emberek közlekednek különböző módokon: hétfőn autóval, kedden biciklivel, szerdán gyalog vagy közösségi közlekedéssel. Én is vezetek autót, Bubizom, ide pedig metróval jöttünk. Ettől még nem vagyok sem autós, sem biciklis. Az a cél, hogy mindenki számára legyen kényelmes és biztonságos közlekedési lehetőség, és hogy ne legyen szükségszerű az autó használata akkor is, amikor más módon is könnyen el lehet jutni valahova. Össztársadalmi szempontból ezért az a kedvező, ha minél többen tudnak gyalog, biciklivel vagy közösségi közlekedéssel közlekedni. Ehhez viszont idő kell, mert szemléletváltásra is szükség van. Arra, hogy ne csak azt nézzük, nekünk mi a kényelmes, hanem azt is, hogy egy-egy közlekedési döntés hogyan hat a többiekre.
Ti, akiknek ez a munkája, láttok valamiféle fejlődést ebben?
VC: Igen, szerintem van, és éppen ezért nehéz csak a kommentekből megítélni, hogy mit gondolnak az emberek, mert azok könnyen torzíthatják az összképet. Amikor itt ültettünk és festettünk az új iskolatéren, a járókelők kérdeztek, és még ha voltak is ellenérzéseik, tudtunk velük beszélgetni. Elmondtuk, mi történik és miért, és sokszor már ettől érthetőbbé vált számukra a beavatkozás. Szerintem ez azért is fontos, mert a közterületi változások hatása sokszor csak idővel válik igazán láthatóvá. Én például régóta biciklizek, és öt-tíz évvel ezelőtt teljesen más volt Budapesten biciklire ülni, mint most. Ezeknek a beruházásoknak nem feltétlenül másnap látszik a hatása, de ha években gondolkodunk, akkor nagyon is számítanak. Sok apró változásból idővel egy egészen más közlekedési környezet tud kialakulni.
Miért sárga és lila?
TR: A járdafüleket, amikor telibe akartuk festeni, akkor gondolkoztunk, hogy miket használjunk. Az útburkolati festékeknek a színei a kék, zöld, piros, fehér, sárga, ebből én a sárgát választottam, amellé pedig, közösen a lilában állapodtunk meg.
Beszéltünk róla, hogy az ide járó gyerekek is részt vettek a folyamatokban, milyen mélységben?
TR: Minden folyamatban részt vettek, ők választották ki például a bútorokat is. Amikor volt a közösségi tervezés velük, akkor csináltam nekik egy inspirációs falat, oda többfajta bútort kiraktam, hoztam nekik kis pöttyöket, azzal tudtak szavazni. A növényládákból mindkét iskolatérnél ugyanolyanokat használtunk, hogy legyen egy összekötő elem, vagy ugyanilyen a forgószék, ami mindkét helyen megtalálható.
VC: A minták úgy készültek, hogy egy lapra egy nagy tintapacnit kinyomtak a gyerekek, majd összehajtották, és az így kialakult, Rorschach-tesztre emlékeztető mintát használtuk kiindulópontként. Ezt kivágtuk, és ebből készült egy stencil. Végül mindkét iskola elé a saját diákjainak mintája került, a csomópontokba pedig egy harmadik, közös minta.
Miért jó ezzel a foglalkozni? Miért izgalmas városi tereket tervezni?
TR: Nagyon szeretek tervezni és az egyszerűen kivitelezhető dolgoknál nagyon sok mindenben lehet gondolkozni. Szeretem a tervezésnek azt a részét, amikor mondjuk van egy kihívás, valamit újra kell csinálni, szeretek próbálgatással eljutni a célig. Kapunk visszajelzéseket a használóktól és az engedélyező hatóságoktól is, ezeket kell mind egybedolgozni, és ez szerintem izgalmas.