Idén ünnepeljük az első száz százalékosan budapesti közút, az első tudatosan sugárútnak nevezett fővárosi sugárút átadásának 150. évfordulóját. És ezt szó szerint kell érteni. 1876. augusztus 21-én ugyanis úgy adták át az Budapest első nevezetességét, hogy azt csak a gyalogosok használhatták. .
Budapest világvárossá válásához számos külföldi szakember is hozzátette a magáét. Az Andrássy út kapcsán a belga Joseph Toussaint nevét szokás említeni, akinek sikerült meggyőznie Andrássy Gyula miniszterelnököt arról, hogy a Reitter Ferenc-féle csatornás tervet hanyagolja, s vigyázó szemét inkább vesse Párizsra, ahol a világvárosias jelleget széles és káprázatos avenue-k kiépítésével teremtették meg. Andrássy olyan hamar magáévá tette az ötletet, hogy az első pesti sugárút tervei már 1869-ben elkészültek, egy évvel később pedig megépítését törvénybe foglalták.
Az 1870. évi LX. törvénycikket „a Pest város északkeleti részében nyitandó főközlekedési sugárút munkálatai költségeinek fedezéséről” címen alkották meg. A törvény értelmében hatalmas állami kölcsönökhöz jutott a leendő főváros, hiszen
a terület megszerzésére több mint 3,3 millió forintot, a munkálatokra pedig több mint 4,8 millió forintot biztosított a Pénzügyminisztérium,
határidők nélkül kimondva, hogy a közmunkatanács „köteles ezen kölcsönt a szerint, a mint az abból megszerzett területet értékesíti, időnkénti részletekben azon alapnak, a melyből a kölcsön adatott, esedékes kamatjaival együtt visszatéríteni”. A törvény nem foglalkozott azzal, hogy hol és mikor épül meg ama bizonyos sugárút, ezeket a kérdéseket később tisztázták.
A befektetési kedv növelése érdekében a főváros ingyen biztosította a telkeket az építési vállalkozóknak, a munkálatok már 1871-ben megkezdődtek, de a hatalmas lendülettel indult vállalkozás az 1873-as gazdasági válság miatt elakadt. Ekkor beruházók sora adta vissza a telkeket, mert nem tudták teljesíteni a fővárossal kötött szerződés feltételeit, és csak 1876-ban újult meg a beruházási kedv – leginkább arisztokraták részvételével, az igazán nagy építkezések csak ekkor indultak.
Andrássy Gyula mellett Podmaniczky Frigyes nevét érdemes feljegyezni a Sugárút kapcsán, aki a közmunkatanács alelnökeként a fővárosi újdonság legnagyobb lobbistája volt.
Szükség is volt rá, hiszen sokan még az építkezések idején is felesleges pazarlásnak tartották azt az utat, amely a korabeli szóhasználattal „sehonnan sehová vezet”.
Az 1870-es tervek szerint az utat öt év alatt kellett volna úgy megépíteni a Váci út (Bajcsy-Zsilinszky út) és a Városliget között több mint két kilométer hosszban, hogy azt reprezentatív épületek is szegélyezzék, tíz év múlva pedig már a környező utcákban is emeletes bérházak álljanak. Végül indulástól tíz-tizenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a főváros közönsége elfogadja és használatban vegye az egységes Budapest első szimbolikus városképi beavatkozásaként létrejött sugárutat, amelyet 1885-ben nevezték el Andrássy Gyuláról.
Ennek ellenére az út hivatalos átadása már 1876. augusztus 21-én megtörtént, az esemény apropója pedig az volt, hogy ekkorra készült el az ugyancsak reprezentatív, fakockákból álló útburkolat az út teljes hosszában. (Ami nem volt teljesen igaz, ugyanis az Egyetértés című lap augusztus 24-i számában azt írta, hogy "ma a sugárútbeburkolása annak egész hosszában befejeztetett. Ennek különben még Sz. István ünnepe előtt kellett volna elkészülnie".)
És itt ismét egy külföldi szakelem kapott lehetőséget, a brit John Norris, aki a faburkolatú utak specialistájának mondta magát saját szabadalmakkal.
Működése azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a fakockás burkolattal az átadás pillanatától bajok voltak. Az illetékeseket egy ideig az nyugtathatta, hogy Norris 15 éves javítási garanciát is vállalt. De az évtized végén már ez sem segített, az Egyetértés 1879. december 9-én ugyanis ezt írta: "Köztudomás szerint a faburkolás eszméje a fővárosi középítési bizottság egyik legszerencsétlenebb spekulácziója közé tartozik, amint azt a sugárút s a fürdő utcza világosan bizonyítja. Ezen spekulácziót még szerencsétlenebbé teszi azon körülmény, hogy a faburkolat meghonosítója Norris John angol vállalkozó egy 24.500 frtnyi tartozás hátrahagyásával eltűnt s most a kincstár mint hitelező egy f. hó 17-ére kitűzött sommás tárgyalásra idézi őt".
1885-ben, az Andrássy-névadáskor kapott új faburkolatot a sugárút, de akkor már sokan sejtették, hogy előbb-utóbb el kell felejteni az efféle burkolatokat.
Azonban fakocka-botrány a 2010-es évek Budapestjén is volt: 2017. július 27-én, a felújítottnak (valójában új) mondott orosz metrószerelvények forgalomba állításakor, mindenféle meghibásodásokat követően, Tarlós István egy sajtótájékoztatón mutatta fel azt a fakockát, ami a metróajtó alá szorult és ezért az érintett szerelvényt ki kellett vonni a forgalomból. "A fakocka nem tréfadolog" – mondta akkor Tarlós István, majd hozzátette: „Ez a fakocka olyan pontosan beleillik a metróajtó sínéhez, mintha beletervezték volna. Pont akkora, mintha oda öntötték volna.”