Egy busz sokkal több, mint amit idáig gondoltunk róla. De mitől gyors a metróbusz? Egy busznak is lehetnek nyavalyái? A világ legnagyobb emeletesbusz-flottája nem Londonban van? Akkor hol?
A budapesti buszos közlekedés története több mint 100 évre nyúlik vissza és a népszerűsége azóta is töretlennek mondható. Annyira szeretjük, hogy nem csak használjuk, de könyveket is olvasunk róla.
Ezt a könyvet
3 éve a villamosokat, 2 éve a metrókat mutatta be Kovács-Szinvai páros és most megjelent a buszokat bemutató kötetük is. Maradt a 34 oldal, maradt az író és az illusztrátor, és ez a következetesség jót tesz ennek a sorozatnak, azt mutatja, hogy az alkotók kezdettől fogva tudták és tudják, hogy mit és hogyan szeretnének.
A könyv felépítése igazából bárkinek érthetővé teszi a buszok ontológiáját, viszont annyira az alapoktól magyaráz, hogy egy városban még sosem járt ember is be fogja tudni azonosítani, hogy mi az a busz, hol megy, mi mindenről lehet felismerni. Óvodásokon teszteltük: náluk működik az a játék, hogy valami sokaknak kézenfekvő dolgot lebontunk atomjaira, és újra összerakjuk a szemed előtt – ilyen a busz, erről ismered fel, erre jó. És amikor ezeket rögzítettük, akkor felrobbantunk mindent, amit idáig tudtunk róla és elolvashatjuk, hogy nem mindig kék és egyforma, hanem lehetnek nagyon kicsik és duplacsuklósak, van, amit hazavisz magával a buszsofőr munka után, és olyan busz is van, ami nem szállít senkit, mert ételt vagy könyvet árulnak belőle.
Továbbra is jó promóciója ez a sorozat a városi közlekedés ezen formájának, de a sorok között van némi fűszeres társadalomkritika, látlelet és kordokumentum is, az illusztrációkon pedig itt-ott elrejtve egy üzenet vagy egy dorgálás. Például a könyv elején rögtön látható a megállókból is megszokott kép: egy ember terpeszkedik egy buszmegállóban és nem hagy helyet senki másnak.
Van benne történeti áttekintés is, szép hommage az Ikarus márkának például, de a jövő buszaival kapcsolatban is vannak feltételezései, például, hogy nemsokára önvezetőek is lehetnek, ahogy ez Tallinnban már meg is valósult. A könyv azoknak is szól, akik egyszerűen csak imádják a szakmát, adatokat, kis, másoknak feleslegesnek tűnő részleteket, és ezeket megkapják szövegben és gyönyörű grafikákban is, pont ahogy az előző két részben.
Egyébként kicsit átverés is, az előző két kötethez hasonlóan az illusztrációkat Szinvai Dániel álmodta meg a szöveghez, és első ránézésre meg sem lehet mondani, hogy egy felnőtteknek szóló, szépen illusztrált szakkönyvről van-e szó vagy egy mesekönyvről. Az igazság pedig valahol a kettő között van: olyan ez, mint ha egy fiatalos nagybácsi ölébe ültetné a kisgyereket és azt mondaná: Értem én, hogy elektromos autó, de láttál már csörömpölő villamost, tudod mi az a földalatti, hallottál már a duplacsuklós buszról? Azok sokkal izgalmasabbak ám. Gyere csak, megmutatom!
Fun fact
A sorozat eddig megjelent darabjainak tendenciái a következőket mutatták: minden címlapon van egy kutya, de mindig nagyobb, mint az előzőn volt, és minden kutya körül több ember áll, mint az előző könyv borítóján. Tehát, a legközelebb megjelenő könyv címlapjára a következő jóslatot tudjuk tenni: értelemszerűen rajta lesz a címszereplő jármű, a háttérben, talán látszani sem fog, mert az előtérben lesz egy óriási nagy kutya, mondjuk egy angol masztiff, amit egy városi forgatag vesz majd körül.
A cikk írásának idején a könyv szerzője a Főpolgármesteri Hivatal munkatársaként dolgozott, a könyv kiválasztására vagy a cikk tartalmára semmilyen ráhatása nem volt.