A Kelenföldi pályaudvar és a Szent János kórház között közlekedő villamos alig több mint egy hónapig állt, ám úgy tűnik – az egyéb ideiglenes járatokkal ellentétben – mégsem merült feledésbe.
A villamosok számozását 1910. november 1-jén vezették be, s a rendszer megalkotói láthatóan nem a hasukra ütve döntöttek arról, hogy milyen számot kapjanak a járatok. Ám túlzott következetességről sem beszélhetünk. Noha az 1-es számot vélhetően azért adták a Újpest – Váci út – Nyugati pályaudvar – Központi városháza (nagyjából Deák tér) – Kiskörút – Rákóczi út – Keleti pályaudvar – Thököly út – Erzsébet királyné útja között közlekedő szupermaratoni villamosnak, mert az javarészben az első lóvasút vonalát járta be, a 2-esről ugyanezt – mármint, hogy a „második” lenne – bajosan állíthatták volna. Leginkább annak köszönhetően, hogy ezt a relációt 1910-ben egyik járat sem kapta meg. (Az első 2-es 1911. október 17-én indult a Népszínház utcától és a Szabadság térig közlekedett a Klauzál tér (!) érintésével.)
A intézkedés legfontosabb információs eleme az volt, hogy számok alapján ki lehetett olvasni azt is, hogy a két nagy budapesti villamostársaság közül melyik az üzemeltető azon egyszerű oknál fogva, hogy
a páratlan számú járatok voltak a BKVT, a párosok pedig a BVVV járatai.
A harmadik, kevésbé jelentékeny cég, az Újpesten és Rákospalotán érdekelt BURV szerelvényeit betűkkel különböztették meg. Ezért fordulhatott elő, hogy az első menetrendben az „legnagyobb szám” a 63-as volt, de a páros számú járatok közt csak a 34-es volt. A 2-es mellett, a 13-as, 33-as és 51-es szám „szabad maradt”. A rendszer 1923 után, a BSZKRT megalakulásával okafogyottá vált, és mivel újabb és újabb járatok indultak, a számozással 93-ig jutottak el, de bizonyos köztes számokat valamiért kimaradtak.
A kezdetben kihagyott négy szám előkerült – a 13-as csak második világháború után, a „babona elleni küzdelem jegyében”,
ám 70-es, 74-es, 78-as, 82-es, 84-es és 86-os villamos soha nem közlekedett Budapesten.
Az 1999/2000-es tanév kezdetéig ugyanez volt a helyzet a 80-assal is, ekkor azonban a BKV váratlanul ezzel a számmal indította meg a Kelenföldi pályaudvar és a Szent János kórház között közlekedő 80-as villamost. „F. év augusztus 30-tól (hétfő) üzemkezdettől (várhatóan) október 9-én (szombat) üzemzárásig a MÁV Rt. az utasforgalom elől lezárja a Déli pályaudvart, a vonatok a Keleti pályaudvarra, illetve Kelenföldre érkeznek, és onnan indulnak célállomásaik felé. Az Etele tér várható nagy utasforgalmára való tekintettel a BKV Rt. a következő átmeneti, rendkívüli forgalmi intézkedéseket lépteti életbe: a 49-es j. villamos sűrítő szerelvényekkel közlekedik, a 80-as jelzésû új villamosviszonylat Etele tér–János kórház között közlekedik, útvonala megegyezik a 19-es, majd a 18-as j. villamosok útvonalával és megállóhelyeivel” – közölte a BKV, és minden a leírtak szerint történt.
Azt viszont nem közölték, hogy a villamos miért ezt a számot kapta.
ami különösen annak fényében volt furcsa, hogy 1955 óta a 70-től magasabb számokat kizárólag a trolibuszok kapták, és létezett is troli ezzel a számmal. A 80-as villamos érdekessége volt az is, hogy a rendhagyó módon, zöld színű táblákkal szerelték fel, arra viszont legfeljebb csak az idősebbek emlékezhettek, hogy útvonala tulajdonképpen a régi és az új 18-as villamos „egyvelege” volt, a „régi” ugyanis 1957-1972 között a Kelenföldi pályaudvar és a Óbuda között járt, utána viszont 2005 közepéig Albertfalva kitérő és a János körház voltak a végállomásai.
A járatot 2007 nyarán hosszabbították meg mindkét irányba. Új végállomásai a Savoya Park és Hűvösvölgy lettek, de 2008 januárjától lerövidítették a Moszkva térig, nyolc v múlva azonban megszűntették. A 18-as emlékét a BKV N18 számú nosztalgiajárata őrzi, amely a kelenföldi Csóka utca és János kórház között jár, s útvonala szinte megegyezik a 80-aséval. Talán e felismerés alapján döntöttek úgy illetékesek, az április 11-12-i ős-Tatra T5C5 villamosokat búcsúztató hétvégén az R80-as villamossal emlékeznek meg az egykori ideiglenes járatról – a retró jegyében.