A villamos is Kurtág Györgyöt köszönti, akinek február 19-én, a mai napon van a századik születésnapja.
Tegnap este, a 2-es villamos Kossuth tér-Müpa szakaszán háromszor is értesülhettem arról, hogy Kurtág György hamarosan százéves lesz. A születésnaphoz kapcsolódó rendezvénysorozat gazdag kínálatát azonban már ősszel megismerhettem, s a februári dátum láttán óhatatlanul felmerült, "csak nehogy addig..."
"Minden hangja ugyanazzal a feszült várakozással és izgalommal tölt el, amit az első nyomtatott kottával való szembesülés jelentett. Pedig azóta mintegy ötvennyolc év telt el" - nyilatkozta Wilhelm András öt évvel ezelőtt, amikor 95. születésnapra, a kultura.hu nagy Kurtág-körkérdéssel jelentkezett. A legendás zenetörténész 2024-ben hunyt el, akárcsak Eötvös Péter zeneszerző aki Kurtágról ezt tartotta a legfontosabbnak elmondani:
Kapcsolatot tart az élőkkel és a már nem élőkkel, mindent befogad és kivetít.
A 100 éves "legnagyobb élő" zeneszerzővel kapcsolatos "logikus" aggodalmat, később felváltották az "az nem létezik", az "olyan nincs", a "teljességgel kizárt" típusú és a hasonlóan pongyola örökkévalóság-közhelyek. Tegnap a hangszóró recsegése, és az egyéb zajok miatt a villamos utasainak hegyezniük kellett a fülüket, hogy megértsék, mit mondtak be. Akik megértették, gazdagabb lettek egy örömhírrel, sőt megkönnyebbülhettek - nem kell leszállni, átszállni, nem történt baleset -, míg akik nem értették, azok egyszerűen kimaradtak valamiből. És ez nem tragédia, hanem ténymegállapítás. Attól érdekes, hogy végeredményben összekötötte a hétköznapi villamosozást azzal, amit Kurtág György a világról gondolhat. Mindez mintegy két és félórával azután ötlött fel bennem, hogy leszálltam a 2-esről a Müpánál, ahol egy nappal a nagy nap előtt Nagy Dénes Kurtág töredékek című filmjét vetítették.
Kurtág földi örökkévalósága azután válhatott nyilvánvalóvá Nagy Dénes számára, hogy személyesen is megismerhette a zeneszerzőt. E találkozás után a filmrendezőnek - ha voltak is efféle elképzelései - bizonyosan le kellett mondania arról, hogy életrajzi filmet készít, archív fotókkal, mérföldkövekkel, és főleg sztorikkal. "Nem megyünk végig az életén, nem beszélünk arról például, hogy ’57-ben egy évet Párizsban töltött. Nem meséljük végig a barátságát Ligetivel, pedig ezek nagyon fontos dolgok, szerves részei a Kurtág életrajznak. Mi viszont kizárólag a zenéhez és a legszűkebb vágyaihoz kapcsolódó dolgokra koncentráltunk. Szerintem jobban is illik hozzá, és a műveihez is, hogy ilyen foszlányokban beszéljünk róla. Annál is inkább, mert mint az számunkra kiderült, nem tudja elemezni a saját életét. Az interjúkból egyszerűen nem adódott össze mindaz, amit mi előzőleg elképzeltünk, ugyanis sem az életéről, sem a darabjai struktúrájáról nem tud egy összefoglaló képet adni. Innen nézve a töredékesség már adta magát" - nyilatkozta Nagy Dénes a Jelennek, egyúttal megmagyarázva azt is, hogy miért Kurtág töredékek a film címe. De a rendező elmondta azt is, hogy a zeneszerző nagyon nehéz utat járt be. "Hatvanéves kora után futott be a nemzetközi porondon, addig őt külföldön nem is nagyon ismerték. Valamikor a ’80-as évek közepén, részben Ligetinek köszönhetően fedezték fel, de addig is ugyanúgy,
mindennap dolgozott, pont mint most, csak perspektíva nem volt előtte, és mégis ezt az utat választotta.
Nem pihen, nem nyaral, nem érdeklik a jó ételek… "
E szavak hallatán illene elszomorodunk, csakhogy Kurtágnak éppen az a tökéletes magány a természetes létállapota, amelyben a nélkülözhetetlen használati tárgyakat leszámítva semmi egyébre nincs szükség az ún. fogyasztói társadalomból. Csak irigyelni lehet ezért. A film egyik legemlékezetesebb jelenete az, amikor Dobos Tamás operatőr - tán a székre rögzített kamera segítségével - azokat pillanatokat igyekszik megörökíteni, amikor a 95. születésnapi koncert után Kurtág a rajongók gratulációit fogadja. A nagylátószögű kamerától eltorzult, ám teli szájjal mosolygó arcokat láthatunk arcokat láthatunk, az Instára, Facebookra megörökítés kényszerbetegeit, akik számára immár a képmutatás a kötelező. Ez a beállítás tökéletesen kifejezi, hogy Kurtág mit láthat abból a világból, amihez annyira ragaszkodunk. És hogy őt ez miért nem érdekli egyáltalán.
Persze, ha észbe kapunk, és mi is megpróbáljuk kívülről nézni önmagunk, hamar megértjük a zeneszerzőt... Legszívesebben felsóhajtanánk, hogy "mennyivel könnyebb így", de nem könnyebb. Nagyon sok munka van vele.