1950. november 7-én, azaz 75 évvel ezelőtt adták át a Sztálin hidat, amit Árpád hídként valószínűleg többen, jobban ismernek. Ahogy Horváth Péter történész, muzeológus az Óbudai Múzeum Az ígéret hídja. 75 éves az Árpád híd című szabadtéri traverz kiállításának kurátora az Óbudai újságban összefoglalta, Óbudát évszázadokig nem kötötte össze híd a túlparttal, a várost csak szárazföldön vagy a Dunán hajózva lehetett megközelíteni, amely jelentős hátrányt okozott a település gazdasági és társadalmi fejlődésében.
A politikai döntéshozók csak a 20. század elején kezdtek foglalkozni az óbudai híd megépítésének gondolatával, amely sokáig csak ígéret maradt. 1903-ban született meg egy új fővárosi dunai átkelőhely építésének gondolata, és már akkor eldöntötték azt is, hogy a megépülő hidat Árpád fejedelemről fogják elnevezni, azonban az első világháború, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, forradalmak miatt folyton elhalasztották az építkezést, és csak 1930-ban írták ki a tervpályázatot egy északi és egy déli fővárosi híd megépítésére. Az Árpád híd építése végül 1939-ben indult meg Kossalka János és Wälder Gyula tervei szerint, ám a második világháború miatt 1943-ban leállították a munkálatokat. Az óbudai híd építését csak 1948-ban kezdték újra, amely az új politikai rendszer egyik fontos propaganda témájává is vált. Az Árpád híd megszületésével kapcsolatos egyik érdekesség, hogy a Margitsziget északi csúcsa nem ért el a tervezett hídpillérig, ezért 130 méterrel meg kellett hosszabbítani a szigetet. A hídon futó villamosvágányt 1955-ig, az Újpesti Vasúti híd átadásáig tehervonatok is használták. A hidat 1981-1984 között ki kellett szélesíteni, a munkálatok során lényegében két új hidat építettek a már meglévőhöz. Az óbudai híd 1958-ban kapta vissza az eredeti nevét, azóta hívjuk Árpád hídnak.
Ha ti is láttok valami érdekeset, küldjétek el a szerk@budapest.hu-ra!