KULTÚRA

Utazás a Deák tér mélyére


A híres-neves cipőbolti reklámszlogen mintájára – „Cipőt a cipőboltból!” – mondhatnánk, hogy „földalattit a föld alól”. De 50 évvel ezelőtt ennek épp az ellenkezője volt érvényes: „földalattit a föld alá”. És nem a hagyományos és hétköznapi értelemben. Nem új vonalat avattak, hanem a régi emlékére egy kis múzeumot.

A fenti kép mindennél jobban bizonyítja, hogy még a pofonegyszerű, magától értetődő ötletek esetében is hatalmas szakadék tátong az elmélet és a gyakorlat között. Olykor szó szerint. Valószínű, hogy ha az itt látható több mint félszázados Deák téri akció napjainkban történik, hatalmas tömeg sereglett volna össze, és csak azoknak a kezében nem lett volna egy mobiltelefon, akik már kettőt szorongatnak.

Földalatti a levegőben? Ki látott még ilyet!

Ám 1975-ben már semmin nem lepődtek meg a budapestiek: a belváros valamelyik fontos tere 1963 óta – ekkor építették az Astoria aluljárót – úgy festett, mintha bombatámadás érte volna.

Még egy árok a Deák téren? Mi sem természetesebb!

A 2-es metró építése és a Deák téri átszállóhely kialakítása miatt 1955-1956-ban pályakorrekció zajlott kisföldalatti alagútjában, az 1896-ban épült állomás egy részét megszüntették, sőt egy 62 méteres alagútszakaszt is elfalaztak.

MillFAV
A régi állomás befalazás előtt Kép: UVATERV/Fortepan

 

És mivel az így keletkezett lezárt területet üzemi célokra az 1973-asfelújításkor sem tudták volna hasznosítani, fel akarták számolni. Ekkor született az ötlet, hogy rendezzék be múzeumnak. Ha mindez 1956-ban jutott volna valakinek az eszébe, egyszerűbb az ügymenet, hiszen csak ott kellett volna hagyni egy (kettő, három...) járművet, majd köré építeni a múzeumot. De ez már csak azért sem juthatott az eszébe senkinek, mert 1956-ban szó sem volt arról, hogy 1896-os évjáratú kocsikat kivonják a forgalomból. Mire pedig az ötlet megszületett, már lehetetlenség lett volna a régi kocsikat föld alatt eljuttatni a kiállítóhelyre.

 Az egyszerűnek nem mondható kivitelezés miatt, a tervnek számos ellenzője akadt, de az ötletgazda Közlekedési Múzeumnak sikerült azzal meggyőznie a döntnököket, hogy „világszám” lenne, ha a régi kocsikat egykori eredeti alagútjukban tudnák bemutatni, ráadásul a város egyik legforgalmasabb gyalogos csomópontján létesülhetne egy új közlekedési múzeum – a körülményekhez képest – viszonylag olcsón.  Miután az ötlet zöld utat kapott, és a kiállítási koncepció is elkészült, 1974-ben a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat tervei alapján a BKV megkezdte az építési munkát, melynek leglátványosabb eleme volt a Deák téri darus akció 1975 elején. De nem ez volt a legnagyobb probléma, hanem az alagutat középen keresztező víznyomócső, amelynek áthelyezése, illetve kiváltása miatt kellett a kialakítandó múzeum első részének födémét átépíteni, és így a múzeumnak berendezhető 60 méter hosszú, 6 méter széles alagútnak csak a második, 40 méteres szakasza maradhatott meg az eredeti poroszsüveg boltozattal.
Földalatti
 A múzeum bejárata 1977-ben Kép: Album/057/Fortepan

A Földalatti Vasúti Múzeum a Közlekedési Múzeum filiáléjaként 1975. október 28-án nyílt meg, működtetésére a BKV és a múzeum hosszú távú együttműködési szerződést kötött, amelynek értelmében a szakmai felügyeletet a múzeum, az üzemeltetést a vállalat látja el. A kiállítás vonali szakaszán három eredeti járművet helyeztek el: a 19-es pályaszámú faburkolatú motorkocsit, amelynek egyik vezetőfülkéjét és az áramszedőt az 1896-os állapotnak megfelelően visszaalakították, az l-es pályaszámú fémburkolatú motorkocsit, amelyet a forgalomból kivont állapotában hagytak meg – és a 82-es pályaszámú vezetőállásos pótkocsit, szintén az 1973-as állapotnak megfelelően. A faburkolatú jármű és a pótkocsis szerelvény közé egy 1896-os gyártású felsővezeték-szerelő hajtányt is elhelyeztek. De a lefontosabb talán az volt, hogy nemcsak a kiállított kocsik, makettek, iratok és fényképek, hanem maguk a falak is egyedülálló történelmi atmoszférát teremtenek a budapesti belváros szívében.

A kiállítás tematikus része az alagút végéből indult, és négy vitrinben mutatta be a földalatti vasút történetét a metróhálózat kialakulásáig, elsősorban fényképek és iratok, illetve alkatrészek, menetjegyek, egyéb tárgyak és modellek segítségével. A kiállításra készült el a 20-as pályaszámú királyi kocsi, 1:25 léptékű modellje (az eredeti 1955-ig közlekedett, és épp a múzeum megnyitása környékén semmisítették meg), valamint a Ganz csuklós szerelvény és az Ev típusú szovjet metrókocsi modellje.

A rendezők megpróbáltak a jövőbe látni, látványos tablón mutatták be Budapest ezredfordulóra tervezett metróhálózatát  Nagyobbat nem is tévedhettek volna. Ott azt lehetett olvasni, hogy 2000-ban már öt metróvonal lesz Budapesten.

Ennek ellenére a tabló csak akkor került le a falról, amikor 1996-ban a földalatti megindulásának 100. évfordulójára - a teljes földalatti vonal mellett - a múzeum is megújult.

width=5169
 Napjainkban Kép: Merész Márton/Énbudapestem
A múzeum előterében a belvárosi végállomás eredeti felirata: "Gizella tér" fogadja a látogatót (eredeti Zsolnay csempeburkolat). Emellett ugyancsak a Gizella téri állomáson elhelyezett táblák ismertetik meg a látogatót a vasút létrehozásában közreműködők névsorával. Igazi különlegesség az a márványtábla, amely arról tanúskodik, hogy az ezredévi ünnepségekre Budapestre látogató Ferenc József 1896. május 8-án kíséretével együtt utazott a földalattin, és a "legkegyelmesebben megengedte", hogy a vasút felvegye a nevét.

Így lett az addigi Budapesti Földalatti Villamos Közúti Vasútból Ferencz József Földalatti Villamos Vasút Rt.

A kiállításon továbbra is megtekinthető a földalatti vasút három kocsija, veük szemben, a vitrinsorban tárgyi emlékek, eredeti dokumentumok (tervrajzok, térképek, építési napló stb.), fényképek és modellek mutatják be a földalatti vasút történetét az építéstől napjainkig. Az ezredforduló óta az állandó kiállítás mellett időszaki kiállításokat, és múzeumpedagógiai foglalkozásokat is rendeznek a múzeum.