Hódok építettek gátat a Csömöri-patakba, de a megemelkedett vízszint alámosta a közelben lévő vasúti töltést. Mit tettünk? Lebontottuk a gátat? Vagy eltereltük a vonatokat? Esetleg volt harmadik megoldás, amivel egyikre sem volt szükség?
Kijár egy vállveregetés a magyar hatóságoknak és szakembereknek, ezért a hódos kalandért, amiből a ‘80-as években még ifjúsági filmet forgattak volna, azzal a kezdéssel, hogy: Igaz történet alapján. Kasszasikert ígérő, klasszikus a forgatókönyv, hiszen vannak benne állatok meg sok ember, meg pánikhelyzet, hiszen egy ponton még egy nagy állami cég tulajdona is veszélybe kerül. Aztán hirtelen előkerülnek a jók és azt mondják: kovácsoljunk a hátrányból előnyt, és innentől kezdve a természettel együttműködve megoldanak minden problémát. A végefőcím alatt azt látjuk, hogy a cuki állatok háborítatlanul játszanak a korábbi élőhelyükön, a cégek képviselői, a szakemberek és a természetvédők a háttérben egymás kezét szorongatják, az epilógusban pedig a narrátor elmondja, hogy minden jó, ha vége jó, az új ötlet természetközeli, mégis anyagi előnyökkel is jár.
Előzmények
A 15. kerületben, a Csömöri patakon egy hódcsalád gátat épített a bányató melletti részén, ezért itt a patak vize felduzzadt. Nem lakott területről van szó, ezért ez sokáig nem is zavart senkit, ám a nagyobb vízmennyiség miatt megnövekedett a talajvíz, ami pedig veszélyeztette a Veresegyház felé tartó vonat vasúti pályáját. Nem feltétlenül vagyunk ahhoz szokva, hogy hasonló helyzetekben az emberi faj a civilizációra és a fejlődésre hivatkozva nem kezd azonnal őrült rombolásba és betonozásba, pedig itt most nem ez történt.
A Fővárosi Csatornázási Művek, a MÁV képviselői, a Fővárosi Önkormányzat természetvédelmi szakemberei és a Pest Vármegyei Kormányhivatal munkatársai kivonultak a helyszínre, hogy megoldást találjanak. Az elképzelés kapcsán segítségükre voltak a HUN-REN Kutatóközpont szakemberei, Juhász Erika és Kanizsay Borbála is, akik korábban Zebegényben hasonló megoldást már kiviteleztek. Az egyeztetések során tehát az a megoldás született, hogy hódok gátja és élettere maradhat, ha a vízszint csökkentése érdekében cső kerül az építményükbe, ami alul vezet el nagyobb mennyiségű vizet. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezzel a megoldással a hódok is együtt tudnak élni, de hogy ne egy nagy csővel kelljen bíbelődniük, ezért 2 darab 200 mm átmérőjű cső került beépítésre, eléjük pedig egy óriási hordalékfogó rácsot is elhelyeztek az ipari búvárok.
A projekttől azt várják, hogy megvalósul a vízszint kívánt mértékű csökkenése, megszűnik a vasútvonalat veszélyeztető pangó vízmennyiség, és a hódok élettere sem sérül. Ez utóbbi azért is fontos, mert ez a többhektárnyi, háborítatlan, vizes élőhely az elmúlt időszakban számtalan más faj otthonává is vált, a szakemberek szerint hamarosan érdemes lesz fontolóra venni, hogy természetvédelmi területté nyilvánítsák. A hódok által elvégzett ingyenmunka - ami ezen a helyszínen nekünk 100 milliókba került volna - továbbá azért is fontos, mert a klímaválság miatt városi környezetben nem lehet eléggé hangsúlyozni a vízmegtartás fontosságát. Ez a légszárazság csökkentésében és a talaj vízháztartásának javításában tud segíteni azon felül, hogy állat- és növényfajok tucatjainak jelenthet új otthont.
Ha nem elég a hódokból
Nem csak a magyar hódok kerülik a bürokratikus köröket. Prágától délre egy korábban katonai célra használt területet szerettek volna a csehek vizes élőhellyé alakítani, de a tervezés után le is állt a projekt, mert a bürokratikus akadályok mellett a félmilliárdos költségvetés sem könnyítette meg azt. Amíg az emberek a fejüket vakargatták, a hódok megoldották a feladatot a bonyolult engedélyeztetés nélkül, ráadásul ingyen.
