A budapesti World Press Photo tárlaton Nagy-Budapest létrejöttének 75. évfordulójáról a Fortepan válogatásával emlékeznek meg. A kiállított nyomtatott és vetített felvételek áttekintést adnak az 1950-ben újonnan csatlakozó és a korábbi városmag részét képező településrészekről.
A World Press Photo évtizedeken át kizárólag a profik seregszemléje volt, sőt sokáig csak olyan képek lehettek versenyben, amelyek megjelentek korábban valamely sajtóorgánumban. Az internet, majd a közösségi média térhódítása nyomán azonban megváltozott ez az arisztokratikus szemlélet. Ám azt, hogy ennek már jóval korábban be kellett volna következnie, az idei budapesti kiállítás kísérő tárlata bizonyítja fényesen. A Főváros ugyanis a Fortepan csapatát kérte fel, hogy 2025-ben, Nagy-Budapest létrejöttének 75. évfordulóján, kísérőrendezvényeként kiállítást rendezzen a gyűjtemény 1950-es képeiből. A szerkesztőknek nem volt könnyű dolguk, mert igaz ugyan, hogy az archívum minden harmadik képe Budapesten készült – de ezek túlnyomó része a belső kerületekben. Ami nem csoda. A 20. században a fényképezés nem volt olcsó mulatság, azok a családok, akik ezt megengedhették maguknak, többnyire nem a külső területeken laktak.
A kiállításon a leginkább karakteres képeket fizikai formában, a korszakot megörökítő többi képet vetített formában láthatja a közönség. És jól eső érzéssel tapasztalhatja, hogy e képek jelentős része nemcsak korszakfestő, archív fotó a mára teljesen megváltozott (budapestivé lett) egykori településekről, hanem megkérdőjelezhetetlen fotóművészeti alkotások, és egyáltalán nem abba a skatulyába illenek, amelynek címkéjén, az áll: „amatőr fotó”.
Ez pedig a gyakran ismeretlen fotográfusok mellett elsősorban a lelkes adományozók érdeme.
A kiállításon látható tabló szövege szerint az idén 15 éves Fortepan közösségi archívumban a kezdetekkor csak 5000, szinte kizárólag lomtalanításon gyűjtött kép volt letölthető, (de már akkor is ingyenesen és nagy felbontásban), ám a nosztalgiaprojektnek indult vállalkozás rövid idő alatt nélkülözhetetlen szabad felhasználású, kétnyelvű közösségi digitális fotóarchívum lett, amelyben jelenleg több mint 207 ezer fényképet böngészhet és tölthet le a világon bárki.
„Ma már több mint ezer család, sok tucat partnerintézmény és jónéhány hivatásos életmű képei is megtalálhatók a portálon. A Fortepan által elérhetővé tett fotókat rendszeresen publikálják újságírók, tanárok, előadók, művészek, kutatók és intézmények” – olvashatjuk a kiállításra készült tablón a következő felhívással egyetemben:
Kérjük a látogatókat, hogy adományozzanak nekünk képeket. Ha külső kerületeket ábrázoló felvételeket kapunk, akkor az örömünk kétszeres.
És mindent visszaadunk, hiszen az az alapelvünk, hogy a fényképek a családoknál vannak a legjobb helyen. Ezek a képek az Önökéi is, kedves látogatók. Ha bármelyik megtetszik, nyugodtan töltsék le őket a portálról. Ahogy Tamási Miklós alapító szerkesztő szokta mondani: »A kép azé, aki nézi«.”
A kiállított képeket Vidos Tibor, a Fortepan önkéntese válogatta, a szerkesztője Török András, a Fortepan menedzsere volt.