Magyar színházi előadások a new york-i közönségnek? Az első Hungary L!ve-ot 2018-ban rendezték meg New Yorkban, idén pedig a harmadikat, és mindezt nem az állami támogatások égisze alatt. Képtelenségnek tűnik, pedig nem az.
Lassan ötven éves az a családi anekdota, amelynek egyik végén a népszerű hazai táncdalénekes nyilatkozata állt, aki valamelyik hetilapban, a lemeze megjelenése apropóján azt is elmondta, hogy nyári országos turnéja után Kelet-Németországban lesz tíz fellépése, ősszel viszont amerikai turnén vesz, ahol nagyon sok meghívásnak kell eleget tennie. Az énekes mindezt úgy adta elő, hogy hangsúly Amerikán volt, meg a „nagyon sokon”. Arról semmi szó nem esett, hogy ezek a fellépések hol lesznek. (Valami azt súgta, hogy nem a Madison Square Gardenben, hamar el is felejtettem az egészet.)
Ám egy évvel később László nevű, egy szóval ki nem fejezhető rokonunk (nagyanyám sógornőjének a sógora, „az Ilona-féle Laci”) 1956 óta első alkalommal tért haza Clevelandből Magyarországra. Elment a Mátyás templomba, a Mátyás pincébe, a Mátyás térre, aztán egy este ott ült nappalinkban, és be kellett kapcsolni a tévét. A már említett táncdalénekes tűnt fel a képernyőn. Laci hahotában tört ki, majd részletesen elmesélte, hogy ő élőben látta ezt a embert.
Tavaly, a helyi magyar klubban, ami valójában egy kocsma.
Kiderült, hogy hősünk addig nem állt színpadra, amíg nem kapott vacsorát. A fellépés első harmada az eredeti program szerint zajlott, ám utána átment kívánságműsorba, 1 dollárért lehetett dalokat kérni. A koncert végén az énekes a lemezeit próbálta 10 dollárért elsózni. Valakihez bekéredzkedett éjszakára, pedig kapott szállásdíjat is.
Beszerezni a kék hintalovat
A szánalmas-szomorú történet azonban az egyik véglet – remélem. A másik a 2009-ben New Yorkban és Washingtonban megrendezett Magyar Évad lehet, maga a csoda. Itt ugyanis Kurtág Györgytől a Kontroll csoportig több száz magyar művész több mint 120 eseményen mutatkozott be New York és Washington legrangosabb intézményeiben, egyebek mellett a New York-i Carnegie Hallban, a Lincoln Centerben, illetve a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban és a Kennedy Centerben – mindjárt más optikája lehet annak a provokatív, ámde nagyon is logikus kérdésnek, hogy mit lehet elérni Amerikában a magyar kultúrával – a vacsorameghíváson túl.
A célokat a 2009-es Magyar Évad kurátora, a New York-i Magyar Kulturális Intézet akkori igazgatója, Orsós László Jakab ekként foglalta össze: „Alapvetően olyan magas színvonalú új programokat csinálunk az évad során, amely nem nemzeti közösséghez szól, hanem mindenkihez, aki érdeklődik a zene, a színház, a képzőművészet, az irodalom iránt. A magyar származású közönség ezekre a programokra nyilván nagyobb izgalommal és talán nagyobb büszkeséggel is jön, mint az átlagos amerikai”. A Magyar Évad 2009 januárjától tíz hónapon át zajlott a két nagyvárosban – olykor hangos sikerekkel, olykor az érdeklődés hiányával.
Akkoriban még nem volt verseny abban, hogy ki a legismertebb magyar: Bartók Béla vagy Puskás Öcsi?
Mindezt azért volt érdemes ennyire részletesen körülírni, hogy legyen mihez viszonyítani a Hungary L!ve erőfeszítéseit. „Az volt a vágyam, hogy a kint élő magyarok is lássák, milyen szuper dolgokat hozunk össze itthon” – nyilatkozta 2021-ben Boros Anna színésznő, a Hungary L!ve megálmodója, bár ezt olvasva a kijelentés képtelensége volt az első, ami megragadott. De Boros Anna és Kovács Brigitta producer ekkor már a második New York-i fesztivált szervezte, majd vezényelte le nagyjából a 2009-es Magyar Évad kurátori filozófiája mentén, hiszen Orsósnak is az volt leghőbb vágya, hogy New Yorkban is lássák, hogy „milyen szuper dolgokat hozunk össze itthon”. Az sem mellékes, hogy 2009-ben, a 10 hónapos Magyar Évadot 700 millió forinttal támogatta állam, viszont a mostani (15 éve regnáló) kormányzat máshogy képzeli el a New York-i megjelenést. Például idegenforgalmi országimázs hirdetésekkel, bár a teljességhez tartozik, hogy tavaly a manhattani W3 klubban mutatták be Csák János, akkori kulturális és innovációs miniszter Egyesült Államokról, az amerikai szellemiségről írt elemző könyvének, az Amerikai géniusz angol nyelvű kiadását.
„Amikor először láttam a Tarnóczi Jakab rendezte Magányos embereket a Katona József Színházban, azt éreztem: ezt látnia kell a világnak” – mondja Boros Anna a mostani fesztivál kapcsán, hozzátéve, hogy nem volt könnyű a megvalósítás útja, már csak a grandiózus díszlet miatt sem, amit itt kint kellett legyártani. „Ez nagy vállalás volt, Teplán Lili segítsége nélkül nem sikerült volna” – teszi hozzá. Lili New Yorkban filmes díszlettervező, és itt kellett megcsinálnia a díszleteket, Anna lefotózta a Katonában az eredetit, utána itt szerezték be őket. „Tulajdonképpen egy lakásbelsőt rendeztünk be, 150 kellékkel. Azt hittem, a kék hintalovat lesz a legnehezebb beszerezni, de az volt az első, amit megtaláltunk. A magyar alkotók elé már a beépített színpadkép tárult a manhattani 4. utcában található kult-helyen, La MaMa Színházban, ahol a darabot Lonely Lives címmel magyarul, angol felirattal adták elő.
De már ebből is kitűnik, hogy Boros Annáék vállalása jóval több néhány magyar művész kiutaztatásánál és költségkímélő felléptetésénél. Elmondható, hogy a Hungary L!ve-ot a elhivatottság és a lelkesedés hajtja. Kompromisszumok nélkül.
Felolvasások: színdarab, vádirat, ítélet
Székely Csaba 10 című, darabjának fő szervezője Boncz Ádám volt, aki korábban tíz éven át dolgozott színészként New Yorkban. A magyar előadók (Boncz Ádám, Pankovits Nikolett, Stork Natasa és Szűcs Andrea) mellett hat amerikai színész adta elő a művet Móser Ádám élőzenei kíséretével. Az előadás jelmezeit Remete Kriszta tervezte. „Csodálatos látni, hogy amikor kiváló, általános emberi problémákat feszegető alapanyagon dolgozol, akkor bármilyen nemzetiségű színész ugyanolyan kreativitással és erővel dolgozik veled. Ezt láttuk most is” – nyilatkozta Boncz Ádám, hozzátéve, hogy már a felkérésnél elküldték a színészeknek a darab új, Szűcs Anikó által kifejezetten erre az alkalomra készített fordítását. A válasz e-mailek egyértelművé tették: szeretni fogják a színészek a darabot. Alice Lussiana Parente, Alok Tewari (a népszerű The Band’s visit című Broadway előadás színésze), Markus Hirnigel, Randolph Curtis Rand (OBIE díjas), Sadi Bimwala és Tracy Hazas lelkesen és nyitottan állt a feladathoz. Alok Tewari mondta is, hogy ez a multikulturális élmény még New Yorkban sem mindennapi, utoljára egy argentin koprodukcióban élt meg hasonlót.
A fesztivál másik szenzációja egy ősbemutató volt, a Kati Marton író, újságíró, ötvenhatos emigráns önéletrajzán alapuló monodráma, A nép ellenségei címmel. A darabot a Mohácsi testvérek rendezésében került színpara, Katit Marozsán Erika személyesítette meg. Az angol nyelvű előadáson a nézők megismerhették a kommunista időszak borzalmait, a lehallgatásokat, árulásokat, a túlélés módozatait. Az előadáson részt vett a Kati Marton is, aki tavaly a New York Timesban arról írt, hogy néhai, a Rákosi-rendszerben bebörtönzött szülei nagyon csalódottak volnának, ha látnák, hogy a Donald Trump vezette republikánusok milyen tiszteletet tanúsítanak a jelenlegi magyar kormány felé. Marton hangsúlyozta: egy olyan országról van szó, mely rendre a rossz oldalra áll a történelemben.
Őrizd a lángot!
Idén áprilisban Csák utódja, Hankó Balázs dicsekedett el azzal, hogy a New York-i Columbia Egyetemen tartott előadást. A dolognak legfeljebb annyi szépséghibája volt, hogy a miniszter előadását nem az egyetem meghívása, hanem terembérlés útján szervezték és az MTI tudósítása szerint Hankó Columbia Egyetemen szerzett benyomásaival kapcsolatban azt is kifejtette, hogy „valamit nagyon helyre kell hozni a szabad világban, szabad egyetemek esetében ahhoz, hogy a normalitás megőrződjön”.
Szerintünk viszont Magyarországon sem ártana bizonyos lépéseket tenni a tekintetben, hogy a „normalitás megőrzödjön”. Például a minisztérium felismerhetné, hogy a Hungary L!ve olyan kulturális küldetést hajt végre, amely párját ritkítja Magyarországon, és amely amúgy közfeladat lenne.