„Az új városrészt azoknak a reménybeli lakosoknak szánjuk, akik nem ragaszkodnak a mindennapos autóhasználathoz" – hangzott el a csürtörtöki Rákosrendező projekt konferencián.
Nem kell sok fantázia, hogy elképzeljük azon honfitársainkat, akik ezt hallva, paprikavörös fejjel vonják le a következtetést: ki fogják tiltani az autósokat. Sőt. A legidegesebbek épp azok lennének, akiknél „ezer éve” napi rutin, hogy Rákosrendezőn keresztül vezet az útjuk, járó motorral várják ki, hogy a hírhedt sorompó szabadra váltson, addig kormánykeréken dobolással erősítik mutató- és középső ujjukat, hallgatják a rádiót vagy telefonálnak. Általában ez mondják: „késni fogok, mert itt állok a dugóban”.
Minek ide autó?
Noha kétségtelen, hogy a szeptember 11-i Rákosrendező-konferencián elhangzottak alapján nem ők tekinthetők a célközönségnek, ám azt nekik is tudniuk kell, hogy a Rákosrendező-projekt vezetője, Dományi Bálint, amikor az előadásában azt mondta, hogy „másodlagos szerepet szánunk az autósoknak”, az alatt nem betiltást, kitiltást, eltiltást vagy büntetést értett, hanem olyan lépést, amely nemcsak az ott lakók, hanem egész Budapest hasznára válhat.
A jelenlegi elképzelések szerint a jövő Rákosrendezője 15 perces városrész lesz – ami annyit tesz, hogy az összes fontos kereskedelmi létesítmény és közintézmény negyedórán belül elérhető –, de ehhez nem lenne szükség autóra. Ez nem azt jelenti, hogy az autóval közlekedők ne is költözzenek oda, hanem azt, hogy ne legyen szükség autókra, vagyis teremtsék meg az ehhez ideális körülményeket. Dományi Bálint elmondta, hogy a rákosrendezői beruházás egyik végső célja tízezer lakás felépítése, ám a tervpályázatban rögzítették azt is, hogy a sajátautó-szám négy lakásonként egy lehet, és ezek az autók sem a lakóházak előtt parkolnának, hanem a városrész szélein épülő parkolóházakban.
A projektvezető szerint ennek megvalósulásához elengedhetetlen a magas színvonalú, minden igényt kielégítő közösségi közlekedés, illetve a gyalogos- és kerékpáros infrastruktúra megteremtése. A cél az, hogy az itt élő autótulajdonosra legyen bízva, hogy a házközeli villamosmegálló, a Bubi-állomás, vagy a távolabbi parkolóház felé indul el.
A címben szereplő 365 autómentes nap másik „apróbetűs része” az, hogy az autóforgalmat nem zárnák ki Rákosrendezőről. Az áruszállítók, teherszállítók stb. meg is állhatnának a területen, már csak ezért is két hossz- és két keresztirányú is ún. gyűjtőutat kell majd kialakítani. Az előbbieket a vasút közelébe, hogy a zajosabb, ámde nélkülözhetetlen területek egy helyre koncentrálódjanak, az utóbbiak esetében pedig a kulcsfontosságú Szegedi úti felüljáró mellett a terület északi részén képzelnének még el egy ilyen forgalmasabb utat.
Mindez persze még nagyon sok mindenen múlik. A szeptember 11-i konferencia kulcsa ugyanis az, hogy a projekt megvalósulásának három szereplője, az állam, a főváros és a magántőke egyformán komolyan vegye a szerepét. Többször is elhangzott: állami infrastrukturális beruházások nélkül Rákosrendezőnek nincs jövője, főváros önmagában ezt még akkor sem tudná finanszírozni, ha az állammal felhőtlen lenne a viszonya.
Van remény
Dományi Bálint előadásában három állami fejlesztést említett mint a a jövő zálogát, de a Rákosrendezőre tervezett munkálatok eredőjét. A Szegedi úti felüljáróét, amelynek révén nemcsak a cikk elején említett sorompó áthidalása válna lehetővé, de a zuglói villamosok, a 3-as és a 69-es is átmehetne Angyalföldre; a kisföldalatti meghosszabbítását a rákosrendezői vasútállomásig, amely „térképen” nem tűnik annyira nagy kihívásnak, ám mindjárt más a helyzet annak fényében, hogy ezt a MillFAV teljes vonalfelújításának és járműparkjának cseréje kell, hogy a megelőzze. A harmadik pedig a váci és esztergomi vasútvonal közös rákosrendezői szakaszának teljes felújítása: Rákosrendező vasútállomás átépül a Szegedi úti felüljáróhoz és az M1 metróhoz csatlakozva.
Noha mindezzel kapcsolatban okkal lehetünk szkeptikusak az állam és a főváros viszonyának ismeretében, az mindenképpen reményekre jogosít, hogy Budapestnek sikerült megegyeznie a kormánnyal, mivel szeptember 6-án aláírták a megállapodást a Rákosrendező fejlesztéséhez szükséges közlekedési beruházásokról.