88 évvel ezelőtt, e napon, 1937. szeptember 13-án, hétfőn hajnalban indult meg a menetrend szerinti villamosforgalom az új budapesti Duna-hidon, amit Horthy Miklósról neveztek el. Ez annyiból érdekes, mert ha az eredeti tervek szerint 29 évvel hamarabb épül meg a műtárgy, akkor aligha a regnáló kormányzó – akkor 40 éves ellentengernagy – lett volna a névadó. De 1937-ben hidat már nem is nevezhették volna másként:
hét évvel korábban, Horthy kormányzóságának tizedik évfordulójára olyan törvényt fogadtak el, amely
előírja bizonyos jövőbeni közterületek és közintézmények Horthyról való elnevezését, és az épülő híd ezek közé tartozott.
A 378 méter hosszú hidat 1933-ban kezdték építeni, a legnagyobb kihívást a pesti hídfeljáró jelentette, ez ugyanis csak úgy volt lehetséges a folyami hajózás előírásai miatt, hogy magasabbra kellett építeni a házak földszintjénél – ezért a feljáró a Mester utca torkolatánál kezdődik, és ez azt is jelenti, hogy Ferenc körút Boráros térhez közeli házai a hídfeljáróra néznek. Eredetileg a feljáró rámpát úgy képezték ki, hogy lehajtóval szinte körülölelte a Boráros téri villamos hurokvégállomásának vágányát. Akkoriban innen indult a 6-os villamos. De az új híd új villamosjáratot érdemelt: a 66-ost, amely ekkor a Nyugati pályaudvar és az akkor ugyancsak Horthy Miklósról elnevezett mai Móricz Zsigmond körtér között.
A 66-os villamos első menete már közvetlenül az avatás után, szeptember 12-én, vasárnap déltájban esedékes volt.
„Az eső sűrűn és erősen zuhog vasárnap délben. Mindenki futólépésben menekül a kapuk alá, csak az új híd előtti járdaszigeten tart ki rendületlenül egy nagy csoport. Az új villamosra, a 66-osra várnak, úgy látszik a közönséget legalább annyira érdekli az új villamos premierje, mint maga a híd. Nem törődnek azzal, hogy bőrig áznak, mindenki első utas akar lenni" – írta a Reggel című lap külön cikkben dolgozott fel. Ebből tudható, hogy a villamost 13.11 perckor indult, mire az utasok és a járókelők is éljenzésbe kezdtek... „ A tárgyilagos krónikás megállapíthatja, hogy az éljenzés kissé korai volt. Alig haladt ugyanis az ünnepelt 66-os húsz métert, alig ért a híd feljárójához, — megállt. A »megállt« szó nem egészen helyes, kerekei ugyanis teljes sebességgel forogtak tovább a sínen, csak a villamos maradt egyhelyben. Ekkor érkeztünk ugyanis a híd kocsifeljárójához, amelyet a ferenckörúti lakók idáig is »Boráros téri hegynek« becéztek" – írta a Reggel riportere, kissé kárörvendőn hozzátéve, hogy az avató előtt sokan kifogásolták, hogy a feljárat túlságosan meredek, de a szakértők bebizonyították, hogy nem az.
A villamos viszont már az első úton elakadt! Négy teljes percig állt egyhelyben a kocsi sebesen pörgő kerékkel. Az utasok felugráltak helyeikről, az ablakhoz tódultak és nagyot nevettek
– folytatódik a beszámoló, amely szerint a premier igencsak felemás happy enddel zárult: „Közben leszállt a villamosról a vezető, a kalauz, ellenőrök siettek elő és két kézzel szórták a homokot a meredek sínre. Négy és fél perc múlva és egy félmázsa homok szétszórása után végre elindult a villamos. Óvatosságból azonban egész útján mellette haladt egy sárga BSzKRt-autó, szórásra kész homokkal".
A későbbiekben már nem fordult elő efféle probléma, de a 66-os másnap is csalódást okozott. „A kocsiforgalom még gyér, átlag 11 jármű robog át a hídon, ebből 4 magánautó, 2 autóbusz, 1 villamos, 1 lovaskocsi, 2 bicikli, 1 taxi.
Ezek természetesen még nem végleges adatok.
Az új híd forgalma most alakul, még nem kapcsolódott be teljesen a város vérkeringésébe – írta a Magyarország a híd első hétköznapjáról. A cikk szerzője megállapította: „Annyi bizonyos, hogy a villamoskocsik számát szaporítani kell. A 66-osok tegnapi túlzsúfoltságát az ünnepi hangulattal, meg az újdonság varázsával indokolták. Ma azonban nem ünneplő vagy kíváncsi emberek szorongtak a villamoson. Több 66-ost!"
A Horthy Miklós hidat 1945-ben felrobbantották a németek, és csak 1952-re épült újjá. A hidat ekkor nevezték el Petőfi Sándorról, a 66-os villamos pedig ismét a hídon át közlekedhetett végig a Nagykörúton. Ekkor már nem a Nyugatinál volt a végállomása; egészen Óbudáig ment. Utoljára 1971. március 6-án.
Ha ti is láttok valami érdekeset, küldjétek el a szerk@budapest.hu-ra!