Megy a bűnbakkeresés egy elpusztult kutya ügyében, de a vita hevében véletlenül az derült ki, hogy a felelőtlen állattartás nagyobb probléma lehet, mint maguk a vaddisznók.
A hegyvidéki kutyák vajon mit gondolnak a kutyatartókról vagy a kutyatartás szabályairól és azok betartatásáról? Egyre több a kérdés, ami minden kerületit, sőt a budapestiek többségét is érinti.
Vaddisznók, vad kutyák, vad gazdik
A hegyvidéki vaddisznó-gate lassú hömpölygése közben felmerült egy a vaddisznók kérdésénél jóval régebbi, széleskörűbb, mindenkit érintő probléma, ami természeténél fogva a kerület határain is messze túlmutat. A kutyatartásról van szó, ami elvileg szabályozott, mégis, időről-időre hullámokat gerjeszt – a mindennapokban megtanultunk vele együtt élni, ezért nem hangos tőle egy médium sem. Most egy 12. kerületi beszélgetésben hozta fel valaki újra a témát, aminek apropója az volt, hogy egy vaddisznó támadása miatt elpusztult egy kutya. A reakciók száma azt mutatja, hogy a kerületieknek (legyen az akár maga is kutyás) talán jobban elegük van a felelőtlen “kutyázás”-ból, mint az összes vaddisznóból együttvéve.
A következő komment jól összefoglalja a probléma lényegét:
“Részvétem a kutya gazdáinak, nagyon sajnálom a kutyát, de vajon volt rajta póráz a támadáskor? Ezek után beszéljünk arról is, hogy többen nem mernek futni a póráz nélküli a kutyák miatt, a Kis-Sváb-hegy konkrétan elesett. Legyen ez a következő lobbi, ha már a vaddisznók nem tudnak érvelni. Indítsunk lobbi csoportot, a futóknak, gyalogosoknak, nyugdíjas sétalóknak, a nagymama az unokával ill. az anyuka babakocsival mindig hatásos vs. kiszámíthatatlan "csak játszani akar" póráz nélküli kutyák. Ha rend, akkor legyen rend.”
Melyiktől tart jobban a kerületi nyugdíjas, kismama, sportolni vágyó? A felé szájkosár és póráz nélkül száguldó kutyától vagy az utca végén ácsorgó vaddisznótól?
Amíg vita folyik arról, hogy mi foglaltuk-e el az ő területüket vagy ők költöznek be a miénkre, addig nem árt tisztázni pár dolgot a kérdésben.
- Egyrészt az emberi jelenlét nagyban hozzájárult a vaddisznók elterjedéséhez, a házikedvenceknek kihelyezett eleség, a rosszul lefedett komposztáló, az ajtó elé kikészített háztartási szemét mind rettentő vonzó élelemforrásnak számít a vaddisznóknak, amik ösztönösen a könnyebb ellenállás felé mozdultak, a lakott területre – ezt nem lehet nekik felróni. A Vaddisznók a Hegyvidéken elnevezésű, egyesek szerint a vadállatok ellen uszító csoportban számtalan fotót és videót találni az állatok jelenlétéről a kerületben, de azt itt is elismerik, hogy a vaddisznók szándékosan kerülnek minket, ha húszan állnak velünk szemben az utca végén, akkor is inkább elszaladnak vagy eltúrogatják a földet mellettünk, csak akkor támadnak, ha nincs más választásuk. Igaz ez akkor is, ha kismalacokkal vannak. Ezért jut ezer észlelésre egy dokumentálatlan támadás.
- Másrészt a kutyák esetében fel sem merül, hogy ne 100%-ban emberi felelősségről lenne szó, ha egy kutya egy másikra vagy emberre támad, balesetet okoz vagy a járdára piszkít, mindegyikre számos, jól dokumentált példa van. Ez nem csoda, hiszen egyes becslések szerint csak Budapesten több mint félmillió kutya él, az atrocitásokért pedig nem az elenyésző számú kóbor eb okolható, és nem is azok az állattartók, akik tudomásul veszik, és főleg, tiszteletben tartják, hogy egy város lakói, ahol rajtuk kívül még millió ember és állat él.
Ne legyen félreértés
Ez a kérdés nem arról szól, hogy ki szereti jobban az állatokat. A régi-új feszültség nem a vaddisznópártolók és a kutyások között feszül. Ez nem is egy kutyás-nem kutyás ellentét, hiszen melyik kutyatartónak nem volt még konfliktusa egy másikkal? A kérdés minimum a békés egymás mellett élésről, a belátásról, a józan észről szól, hiszen az látható, hogy a jogszabályokkal senki nem foglalkozik, nem tartják és nem tartatják be őket.
A problémák egy részére egyébként megoldás lehet a térgondnoki rendszer bevezetése, de a szabályok betartatása a felelőtlen állattartóval így sem lesz egyszerű.