Ez mind kiderül impresszionista beszámolónkból, amit a Budapestre költözött Gyulai Memorial közben jegyeztünk le.
Izgatottan áramlanak a Nemzeti Atlétikai Stadiont körülvevő parkba azok a magyarok, akik el tudták hitetni a munkahelyükön, hogy home office-ban vannak, miközben azért jöttek, hogy Hajdú B. István narrációjával kísérve, sportoló emberek versengésére érezzék jól magukat. A Budapestre szervezett Gyulai Memorialon a következőket tapasztalhatták ők is:
Fiatalok
A profi atlétáknak szervezett versenyszámok szépen szervezett szövetébe olyan betétszámok is kerültek, amik lehetőséget adtak lelkes amatőröknek és fiataloknak arra, hogy egy igazi stadionban, igazi közönség előtt megmérettessenek. Nekik valódi öröm és megtiszteltetés, hogy olimpiai bajnokokkal és világcsúcstartókkal egy pályán melegíthetnek és versenyezhetnek. Kevés sportág és verseny ad erre lehetőséget. A fiatalok – sokszor gyerekek – azonban nem csak a pályán, hanem a közönség soraiban is nagy számban fordultak elő, és nem voltak szégyenlősek. Kiabáltak mindenkinek: akit név szerint ismertek, annak azért, akinek jó volt a haja, annak meg azért.
Femke Bol a 400 méteres gátfutás Cseh Lacija és Taylor Swiftje egyszerre
A holland klasszis itt Budapesten újra rommá verte a női mezőnyt, ez tény, láttuk. Sydney McLaughlin-Levrone távollétében nagyon nehéz őt megfogni, viszont, ha mindketten a pályán vannak, akkor az van, amit évekig néztünk Michael Phelps és Cseh Laci részvételével, és amiben rendszerint az amerikai kerekedett felül. Sydney McLaughlin-Levrone annyival van a világ és Bol előtt, mint Bol mindenki más előtt. Úgy versenyezni, hogy mindig nyersz, de tudod, és az egész világ tudja, hogy van valaki, aki nálad is jobb, biztos nem egyszerű. Ugyanakkor Femke annyira népszerű, hogy tinilányok sikítva próbálják magukra vonni a figyelmét, egy szelfi, aláírt rajtszám, bármi reményében. Persze ugyanezt láttuk Kozák Luca és Tóth Anna gátfutók esetében is, akiknek elég, ha elindulnak egy versenyen, az eredménytől függetlenül óriási sztárok és példaképek a fiatal atléták körében.
Amellett, hogy bármikor izgalmas és exkluzív élmény a jamaikai rövidtáv királynőit élőben futni látni, Budapesten semmiképp sem tudják elvonni a figyelmet Takács Boglárkáról, a magyar női sprint új reménységéről (az üdvöske szót most már örökre felejtsük el!). Ő az, aki érdemben versenyez a világelittel, folyamatosan javítgatja az országos csúcsot 100 és 200 méteren – elképesztően fejlődik. Nagyon drukkolunk neki is a tokiói világbajnokságon.
Rúdrepülés
Ha a síugrás evolúciója kitermelte magából a sírepülést, akkor itt az ideje, hogy bevezessük a rúdrepülés fogalmát (itt olvastad először). Mondo Duplantis olyan magasságokban jár, hogy mondhatnánk, már-már unalmassá teszi a rúdugrást azzal, hogy kisajátította a világcsúcs megdöntésének lehetőségét. Viszont ő nem tett ilyet, épp ellenkezőleg. A varázslata abban rejlik, hogy minden csúcsdöntésbe bevonja a közönséget, ők pedig részévé válnak a produkciónak, gyakorlatilag egy hipnózisban elhiszik, hogy miattuk sikerült az újabb bravúr. A 6 m 29 cm az első világcsúcs a Gyulai Memorial történetében, Duplantis-nak pedig már a 13. Idén nyilatkozta, hogy a hatharminc is menni fog hamarosan, és nekünk semmi okunk nincs kételkedni ebben. Ott leszünk vele akkor is a stadionban, és több tízezren fogunk neki segíteni, mint mindig.
Elvetette
Jó ebben a stadionban magyar sportolónak lenni, az atlétáinkat úgy ünnepli a közönség a bemutatásnál is, mintha máris nyertek volna. Ez az egy délutános formátum rettenetesen jól működik, azoknak sem él vissza a türelmével, akiket csak közepesen érdekel egy ilyen esemény, és nem várnák végig, amíg 8 előfutam és középdöntő után kerül csak sor arra, hogy végre a legjobb legyen valaki valamiben. Itt felsorakoznak az atléták, és valamelyikük nemsokára nyer, miután ugrott, futott, dobott. Vagy vetett, mondjuk kalapácsot. Halász Bence győzelmét egy forgatókönyvíró is álmodhatta volna: sokáig volt feszült a helyzet, pár centiken múlt, hogy ki vezet a versenyben, aztán egy ponton mintha Bence azt gondolta volna, hogy: “Na jó, nem szórakozom tovább!” kikacsintott az izgatott magyarokra és dobott egy versenycsúcsnak, országos csúcsnak és a világ idei legjobb eredményének számító 83 m 18 cm-t. Ezzel ő lett a stadion első bajnoka, a helyiség kalapácsa, amitől természetesen megőrült a főleg magyarokból álló közönség.
Érdemes nekünk
A létesítmény és a szervezés hibátlan, a magyaroknak érdemes atlétikát mutatni, ez kiderült tavalyelőtt is a világbajnokságon. Most is úgy ment el 14 ezer jegy, hogy a verseny egy hétköznap délutánjának a közepén, munkaidőben kezdődött. Családok, párok, fiatal sportolók jöttek ki, lelkesen, többen úgy kiöltözve, mintha esély lenne arra, hogy Duplantis majd a közönség soraiból választ magának partnert a záró vacsorához. Mindent egybevéve, a magyar közönség készen áll bármire, ami atlétika, akár további versenyekre is; és nem is kell már sokat várniuk.