Szerzőnk inkább kevesebb, mint több sikerrel, de eddig tudta követni a popzene alakulását. Idén beköszöntött az értetlenség kora.
Hadd kezdjem egy vallomással,
évek óta elképzelésem sincs, hogy mi történik a popzenében, és már nem is nagyon töröm magam, hogy a Dolgok mélyére ássak.
Ott még azért nem tartok, hogy a szigetes plakátokra kiírt neveket ne ismerjem, de csak idő, egy-két év kérdése, és valószínűleg el fogok jutni oda is. Ezért aztán a tulajdonosváltáson átesett Szigetre (ami azt utóbbi években megpróbál kurrens neveket idecsábítani) én tényleg kíváncsiskodni megyek, hogy bepótoljam a lemaradásaimat.
Emiatt aztán folyamatosan van bennem egy kicsi aggodalom is, hiszen az utóbbi években nem tudtam, mit is fogok kapni a fesztiváltól. Ez 2023-ban tök jól sült el, úgy mentem el Billie Eilish-ra, hogy csak a kötelezőket tudtam róla, és mert hajlamos vagyok ún. Sokat Látott Embernek (nárcisztikus idióta) tartani magam, ezért szégyenszemre (a kíváncsiskodás ellenére is) arról is többé-kevésbé meg voltam azért győződve, hogy a motyogós hálószobazene nem működhet fesztiválon, nagyszínpadon. Ehhez képest megtérve, Billie Eilish rajongóként jöttem el a Szigetről, sőt. Lehet, nem kéne elárulnom, de végül a Spotify év végi listáján is bejutott nálam a top 5-be.
Most is izgalommal vegyes félelemmel (és persze kíváncsisággal) indultam el, vajon mit tartogat számomra a Sziget és a
a tavalyi év legfelkapottabb előadója, vajon sikerül-e megfejtenem, mi az a brat, és hogy vajon mi az anyámat jelent a Gyakorlatban az, hogy hyperpop?
Charli XCX esetében is eljutottak hozzám az infók, például, hogy szinte mindenkinek, aki ma Popsztár, írt már dalt, nagyon jól tudom, hogy van közös dala Eilish-sal, sőt Lorde-dal is, aki egyébként szintén nagy kedvencem, az más kérdés, hogy soha egyik kollab sem tudott lekötni.
A Sziget előtt ezúttal jobban igyekeztem, és végeztem házi feladatot is, megpróbáltam meghallgatni Charli XCX egy-egy dalát, de hát nem, az istennek nem akart egyik sem működni. De majd a Szigeten, Élőben, a Nagyszínpad előtt állva megint megvilágosodok, gondoltam.
A ráhangolódás nem sikerült rosszul, Little Simzen koncertjén, akiről viszont annyit sem tudtam, amennyit általában azért tudni szoktam előadókról, előbb csak azon kaptam magam, hogy illegek-billegek, a ritmusra rázom a fejem, utóbb aztán már az okostelefonomat is elő-elővettem, hogy
az internetes világháló és Shazam nevű, hiánypótló zenefelismerő applikáció segítségével további meghallgatásra beazonosítsak néhány dalt.
Mindezeknek köszönhetően tudom most azt mondani a nyájas olvasóknak, hogy az I love you, i hate you, valamint a Selfish kiváló dalok, és hogy az afrobeat is remekül áll az énekesnőnek/ reppernek, de azokat a dalokat már nem shazamoztam le.
Aztán fel tízkor kezdett Charli XCX, akivel kapcsolatban az akaratom kívül egyébként még azzal is képben voltam/ vagyok, hogy az utóbbi hetekben hozzáment egy általam szintén soha nem hallgatott zenekar dobosához. Szóval: brat summer, neonzöld, hyperpop.
Én nagyon szerettem volna, hogy működjön a koncert,
de sajnos bekövetkezett az, amitől talán a legjobban féltem, amikor az utóbbi években nekiindultam a Szigetnek: fel kellett ismernem, hogy ezt a bulit nem nekem szervezték.
Van egyébként olyan Tiktok-előadó, például PinkPantheress, akit albumon is tudok hallgatni, sőt szeretek is, Charli XCX kétperces, szerintem tök ugyanolyan rohamaival viszont Élőben hallgatva sem tudtam kezdeni semmit.
Hogy mást ne mondjak(!), ezúttal nem jutott eszembe, hogy elő kéne kapnom az okostelefonomat, hogy az internetes világháló és a hiánypótló, Shazam nevű applikáció segítségével megtudjam egyik vagy másik szám címét, hogy a következő napokban újra és újra meghallgathassam.
Akkor is és most is, miközben ezeket a sorokat írom, akaratlanul például Kanye West Dondája jutott és jut eszembe (lehet, tök rosszul amúgy), illetve az azzal kapcsolatos kritikák. A kritikák többsége ugyanis arról szólt, hogy a Donda dalai befejezetlenek, és én ugyanezt érzem Charli XCX dalaival kapcsolatban, és csodálkozva figyelem, hogy míg egyiket (éppen csak néhány évvel ezelőtt még) ezért kritizálták,
a másikra rásütik a hyperpop műfaji meghatározást, és mindenki örül, micsoda energiabombáról, és folyamatosan fenntartott csúcspontról van szó.
A szervezők a sajtóanyagban azt írták, hogy új fejezetet nyitnak a Sziget életében, nemcsak megújult programstruktúrával, hanem mindenféle kreatív megoldásokkal készülnek, az ún. fesztiválvárosban például különböző negyedeket alakítanak ki.
Azt találtam ki, ha már a koncerttel ilyen csúnyán felsültem, hogy lézengek a fesztiválon. Sokan gyűlölik, hogy a Sziget hatalmas, hogy negyedórákat kell sétálni a helyszínek között, én viszont mindig is imádtam például
az ún. Fő úton kullogni, az embereket, a civil falut, a különböző kajapultokat (amerikai hotdog, bazári magyaros, pizzaszeletes, churros, tudjátok) bámulni.
Csakhogy ezt most felszámolták, illetve szétszórták a szigeten, a negyedekből pedig nem érzékeltem semmit. Én tudom, hogy nagyon félelmetes tudott lenni, amikor egy-egy főfellépő után 40-50-60 ezer fő megindult – leginkább a Fő úton –, és emiatt az teljesen bedugult, és megmozdulni sem lehetett, csak hát, én ezt szoktam, sőt (isten látja lelkem) ezt szerettem meg.
A szigetezés kalkulálható velejárója volt, akkor is, ha valaki életében először ment fesztiválozni. Aztán lehetett mesélni, hogy a Prince, a Rihanna, Robbie Williams alatt mekkora tömeg volt, „haver, nem hazudok, mozdulni nem lehetett”.
Igen, igen, nyájas olvasó, a végére csak kisült, hogy egy/ a Középkorú Családos Férfi (KCsF) panaszkodását olvasod. És hát, mi a legjobb, amit egy ilyen KCsF tehet, ha a világ kezd megváltozott körülötte, ő pedig kikerül a képből? Hát, talán az, hogy megadja magát, és végképp elengedi a Dolgokat.
Úgyhogy hosszú évek méltósággal viselt küzdelme után, azt hiszem, ez lesz a Popzenével Kapcsolatos Dolgok (végképp) Elengedésének Éve.
Szerkesztői megjegyzés: a fentebb említett KCsF azért – úgy tűnik az Elengedés azért mégse olyan könnyű – még egy próbát tesz, és a csütörtöki napon is kilátogatott a Szigetre, kíváncsiak várjuk, a második nap mit tapasztal.