Persze, a szomszéd kertje – rakpartja, folyópartja – még mindig zöldebb, de hát mit tegyünk, ha egyelőre ez még valóban így van. Prágától Párizson át Szöulig gyűjtöttünk össze 5 példamutató nemzetközi megoldást, ahol városi autópályák, parkolók helyett a lakók életének szerves része lett a folyók partja.
Úszni a Szajnában
Ha a nyári szezon folyópartjaira keresünk példát, a leghíresebb bezzeggyerek talán a párizsi Szajna part színeváltozása – itt irányonként 2 sávot számoltak fel és lett helyettük korzó, zölterület, csillezős szakasz a vakáció alatt, ami a helyiek és turisták kedvenc helyévé tette a gyönyörű folyópartot. És Párizs közlekedése sem omlott össze, pedig több, mint kétszer annyian lakják, mint Budapestet.
A párizs plázsokat a francia főváros önkormányzata üzemelteti, idén már a városban három helyen is várja a látogatókat a folyóparti strandhangulat. A Rives de Seine Párizs központi helyén a Szajna jobb partján, a Canal Saint-Martin a 10.kerületben és Bassin de La Villette Párizs északnyugati részén.
Az idei év nagy újdonsága, hogy 100 évvel a betiltása után újra lehet ingyen fürdeni a Szajnában, ráadásul három helyszínen is. De a különböző sportpályák, mint a pétanque vagy röpi, vagy éppen a csocsóasztalok, kültéri kiállítások és könyvtár, kertmozi, sportórák is mind-mind a plázs elmaradhatatlan elemei.
Vidrák Madridban
Hatalmas beruházás volt, de Madridban 2011-ben készült el a Manzanares folyó partjának átalakítása, ami teljesen megváltoztatta a spanyol főváros arculatát. A cél a folyó reintegrálása volt a városi szövetbe és a lakók életébe, itt több helyen az autóközlekedést alagutakba terelték, a felszínen pedig parkokat, sétálóutakat alakítottak ki.
A folyó mellett, azt fojtogatva majd 40 évig a spanyol főváros fő körgyűrűjének, az M-30-nak a hatsávos forgalmas útja vezetett naponta 250 000 autóval, elvágva a helyieket a víztől és a folyóparttól. A 4 millió eurós projekt – a kezdeti szkepticizmus – mellett 2004-ben indult, és célja nem csak a forgalmas autóút föld alá vitelével a levegő javítása és a zajszint csökkentése volt, hanem a sérült ökoszisztémának a helyreállítása és a lakóknak a természethez való hozzáférésnek a javításása is a városban.
Lebontották a folyót szabályozó, 50-es években épített gátakat, ezzel szabad folyást engedve a víznek, aminek hála a környék biodiverzitása is jelentősen megugrott, például visszatértek a vidrák, akik az 50-es évek óta nem bukkantak fel a spanyol fővárosban.
A projekt egyik központi eleme a folyó mellett 7,5 kilométer hosszan húzódó Madrid Rio komplexum és park, ami hamar a város egyik legnépszerűbb helyévé vált. A folyó rehabilitációja egyben felkészülés is az egyre szélsőségesebbé váló klimatikus viszonyokra – javítja a város vízmegtartó képességét, hűti és tisztítja a levegőt.
Prágai jégtároló vermekből menő kávézók
De hogy közelebbi példát is említsünk rakparti revitalizációra, a prágai Vlatava partján a mi viadukunkhoz és támfalunkhoz nagyon hasonló folyóparti építményekben alakítottak ki nagyon menő kávézókat és üzlethelyiséget.
A terület a 2002-es árvíz után esett ki a városi szövetből, és a 2009-ben civil kezdeményezésre indult projekt célja volt, hogy egy közel 4 kilométernyi szakaszon leheljen új életet az elhagyatottá vált folyóparti szakaszba, amit maximum parkolásra használtak. A projekt 2019-re megvalósult első szakasza a rendszerváltás óta a legnagyobb köztéri beruházássá vált Prágában a maga 6.5 millió eurós költségével.
A felújított boltíves helyiségekben kávézók, klubok, stúdiók, galériák nyílnak, a kialakításukat úgy oldották meg, hogy egy szabadon alakítható, többféle funkciót ellátni képes alapfelszereltséggel rendelkezzenek. A projekt ötletgazdája Petr Janda következő terve egy lebegő uszoda a folyón, felélesztve a város régi hagyományait- ismerősen hangzik?
Autópályából függőkert Szöulban
De vannak még elképesztőbb példák, Szöulban a Cheonggyecheon River Project keretében például egy 1970-s években épült belvárosi emeletes autópályát bontottak el, hogy a helyén függőkertekkel tarkított városi parkot alakítsanak ki, amit egy folyó szel ketté.
A 2003-ban indított és 2005-ben be is befejezett helyszín hamar a város legnépszerűbb pontjává vált. Bár ez a történet annyiban más, mint a korábbiak vagy mint a Duna Budapesten, hogy itt a vízfolyás eleve időszakos volt korábban, és komoly mérnöki munkával oldották meg, hogy a 21. században egy sekély, 40 centis patak legyen, de folyamatos vízhozammal. Ami mégis relevánssá teszi, hogy az egyik fő célja volt, hogy az 5,8 kilométeres szakaszon a városi körülmények között a természet helyreállítása megtörténjen és a város elmozduljon a teljesen autóközpontú fejlesztési irányból.
Botanikai sétány Lyonban
Utoljára hagytam a példát, amivel még egyetemi tanulmányaim alatt találkoztam, és ami talán az első ilyen témájú urbanisztikai projekt volt, ami elindított azon az úton és érdeklődés felé, ami ma is tart. Ez pedig nem más, mint Lyon és a Rhone-partjának az átalakítása.
A 2007-ben befejeződött beruházás a szakmai szerint is Európa egyik legjobb és példaértékű folyóparti fejlesztése, ahol egy 10 hektáros területen és mintegy 5 kilométeres folyómenti szakaszon nem csak a város és folyó összekapcsolása valósul meg, de változatos funkciókkal töltötték meg a korábban kikötőkből és parkolókból álló, bezöldített, értékes területet. A Rhône partjának fejlesztését a lyoni önkormányzat kezdeményezte, az építészeti pályázat lebonyolítása után 2003 elején állt össze a tervezőcsapat. A nyertes terv a folyó mentén a közterületek és a természetes növényzetből kialakított zöldfolyosó létrehozását javasolta, mindezt úgy, hogy a fejlesztés során a területen elsősorban a gyalogos és kerékpáros közlekedés került előtérbe. A tervezési folyamat során – ezt többször is kiemelték, milyen fontos volt – több közösségi fórumot is tartottak, mert a tervezők szerették volna megismerni a helyi lakosok igényeit, ötleteit, elvárásait.
Az építkezés 2 évig tartott, 2007-ben fejeződött be. A folyópart központi részére egy új, lépcsős terület került, fantasztikus panorámával a vízre és a történelmi városra és a part mentén sportpályák, kereskedelmi egységek, kerékpárkölcsönzők kaptak helyet és a korábban lebetonozott partszakasz helyett botanikai sétányt alakítottak ki, amely a Rhone mentén található növényfajokat mutatja be. Hogy összekössük mégis egy hazai példával, a folyóparti tér kialakítása logikájában kicsit hasonlít a Pünkösdfürdői parkra annyiban, hogy itt is egymást követően, összeérve, de mégis karakteresen különböző funkciók vezetik végig az ide látogatót a park kínálta lehetőségeken. Horgászstégetől kezdve a gördeszka pályákon és szabadtéri úszómedencéken át az étteremhajókig és piknikasztalokig ezernyi lehetőséget kínál ez a partszakasz.
+1: a saját házunk tája
A budapesti rakpartokon pontszerűen volt már egy-egy alkalom, amikor plázs volt és megnyílt a gyalogos forgalom előtt a lehetőség, hogy élvezze a város legszebb panorámájú részét, ám 2020-ig nem történt jelentős változás.
A covid- alatt megnőtt az igény a biztonságosan, zsúfoltság nélkül használható városi terekre. A pesti alsó rakpart megnyitásának hatására – számos európai nagyváros, köztük Párizs példáját követve – egy élhető, mindenki számára hozzáférhető, javuló levegőminőségű folyóparti köztér alakult ki Budapesten tavasztól őszig hétvégéken és egy hosszabb nyári teljes nyitással.
Apró beavatkozásokkal, de évről évre változik a rakpart arculata, 2021-ben elkészült új, zöldebb szemléletben a Margit híd és a Parlament közötti sétány, tavaly pár parkolóhely felszámolásával és a kövezet felszedésével zöldkazettákat alakítottak ki, fákat ültettek, amik az őszi árvizet is vígan túlélték, hogy idén tavasszal már virágtenger várja az ide érkezőket. Közben árnyékolók is kerültek ki, egyre több a program és az időszakos vendéglátóhely is. 2024 nyarán pedig elkészültek a pesti alsó rakpart fejlesztésének engedélyezési tervei, ami szintén egy fontos mérföldkő volt.