Hetvenöt évvel ezelőtt, 1950. április 14-én született Esterházy Péter Budapesten, ennek ellenére nem tartotta városinak magát, sőt egy 2012-ben, a Napút 6. számában megjelent írásában arról értekezett, hogy általában sincsenek igazi helyei.
„Nem vagyok budapesti, itt születtem ugyan, de azután 1951-ben szüleim, idegen ötlet nyomán, az egészséges vidéki levegő mellett döntöttek, és onnét aztán ’56 után keveredtünk vissza a bűnös városba, de nem a város-városba, hanem egy elő-be, kertes házak közé, vagyis a mondat eleje úgy pontosítható, hogy nem vagyok városi. Így igazi »helyeim« sincsenek, helyeim, melyeket rendszeresen használnék. Legföljebb önparodisztikusan éttermeket nevezhetnék meg, szakácsot, főpincért – mintha egy elkóborolt Krúdy-hős volnék. Említhetném persze a Mikszáth teret, mert ott volt a Piarista Gimnázium, életem egyik legfontosabb helyszíne, meg sorolhatnék futballpályákat is, anekdotikusan fölemlegetve egy-egy jelentősebb tizenhatost (»ahová bátran betörtünk«), vagy azokat a drámai kocsmákat, amelyeket azután – de hagyjuk. Egy, csak egy helyet említek, a pesti Duna-partnak az Erzsébet híd előtti szakaszát; sokszor üldögéltem ott, természetesen a rakodópart alsó kövén, el-elmenekülvén az egyetemi órákról. Ott egyszer rám nézett egy lány. Én meg vissza. Mintha szívemből szólt volna. Máig nézem.”
Mindennek saját maga mond ellent, ugyanis rengeteg esszéjét, cikkét és feljegyzését zárta azzal, hogy: „Kelt Római-fürdőn”. Az Élet és irodalomban 2001-ben cikkben merengett a rómaifürdői strandról is (illetve a strandkerítés átmászásának elviselhetetlen könnyűségéről). „A rómaifürdői strand legfőbb, úgy is mint esszenciális jellegzetessége – ó, nem az, hogy időről időre római kori köveket találnak a területén, nem is a legendás platánfák, a híresen barátságos környezet, még csak nem is az, hogy nagy, füves terei kiválóan alkalmasak futballozásra, még akkor sem, ha ennek volnának önéletrajzi vonatkozásai, és nem is az idők szavát jelző csúszdaszámnövekedés, nem, a rómaifürdői strand sine qua nonja az, hogy – rómaifürdői, in concreto, hogy ott van velünk szemben. A házzal szemben, ahol több mint negyven éve lakom.”
Ha ti is láttok valami érdekeset, küldjétek el a szerk@budapest.hu-ra!