Negyvenhárom évvel ezelőtt 1982. február 12-én adták át a Kiss István, Ybl Miklós-díjas építész által tervezett Budapest Sportcsarnokot a közönségnek. Ahogy a Pestbuda is összefoglalta, a Sportcsarnok mintájául a 93 méter fesztávú szentpétervári (akkor leningrádi) Jubileumi Sportpalota szolgált. Mint írják, 1977. december 15-én adta ki az építési engedélyt a XIV. Kerületi Tanács, az alapozási munkák pedig 1978. márciusában indultak. A sportcsarnok kiemelt állami beruházás volt, végösszege elérte akkori értéken az 1,8 milliárd forintot (jelenleg körülbelül 100 milliárd forintot jelentene) még úgy is, hogy kábé 20 ezer ember 100 ezer órát dolgozott rajta társadalmi munkában, és már akkor tudták, hogy nem lesz nyereséges a 12 500 fő befogadására képes 12 000 négyzetméter alapterületű létesítmény. A kuriózuma, teszik hozzá, az akkor statikai bravúrnak számító, bicikliküllők elve szerint felépülő kábeltető-szerkezete volt. Az épület kereken 22 évvel azután, hogy kiadták az építési engedélyét, 1999. december 15-én néhány óra alatt leégett. Az első hívás hajnali 5 óra 7 perckor futott be a Fővárosi Tűzoltóparancsnokságra, hogy tűz ütött ki a Budapest Sportcsarnokban. A legvalószínűbb, hogy elektromos zárlat vagy egy, a karácsonyi vásáron égve felejtett gyertya okozta a sportcsarnok vesztét. A Sportcsarnok koncerthelyszínként is szolgált, megfordult itt többek között Tina Turner, Elton John, a Depeche Mode, a Dire Straits, Santana, az Iron Maiden, a Duran Duran. Az utolsó koncertet 1999. november 21-én Zámbó Jimmy adta.
Fotó: Budapest Sportcsarnok az átadásakor; ha ti is láttok valami érdekeset, küldjétek el a szerk@budapest.hu-ra!