A Fővárosi Közgyűlés alakuló ülésén Karácsony Gergely beszédében arra emlékeztette a képviselőket, hogy Budapesten nem az egyik, vagy a másik politikai oldal van hatalmon, hanem a budapestiek.
A Főváros Közgyűlés alakuló ülésén, a képviselők és a főpolgármester eskütétele előtt, Karácsony Gergely megemlékezett a főváros idén elhunyt díszpolgárairól, Donáth László evangélikus lelkészről, Novák Ferenc Tata koreográfusról és Jelenits István piarista szerzetesről, majd a testület egy perces néma csenddel adózott az elhunytak emlékének. A Himnusz elhangzása után, Fazekas János, a Fővárosi Választási Bizottság elnöke előtt tett főpolgármesteri esküt Karácsony Gergely, majd képviselők esküje következett – a főpolgármester előtt.
Az eskü után Karácsony Gergely beszédében a képviselőkhöz és a budapestiekhez intézve szavait.
A politika, a városból, az együttélés, a jogok garantálása, és a kötelességek tiszteletben tartása iránti kézzelfogható szenvedélyből születik. Kevés olyan város van, ami segíti a gondolkodásunkat erről, mint ahogy Budapest.
A főpolgármester Ferenc pápát idézve jegyezte meg, hogy ezt tekinti „az új Fővárosi Közgyűlés megnyitó mondatának”. Elsősorban azért, mert úgy véli, a közgyűlés tagjai akkor érdemlik meg a választók bizalmát, ha az együttélést szem előtt tartva, a jogi garanciák, és a kötelességek tiszteletben tartásával folytatják a budapesti politikát. „Felelősségből ugyan eltérő mennyiségben porcióztak közöttünk a budapestiek, de mindannyiunkra róttak ebből. A legtöbbet természetesen rám, ennek a felhatalmazásnak eleget tenni kötelességem” – jelentette ki Karácsony Gergely és arra kérte a közgyűlés tagjait, hogy tartsák tiszteletben egymás kötelességeit, és segítsék egymást e kötelességek teljesítésében. A főpolgármester Molnár Ferencet idézve jegyezte meg, hogy meg kell különböztetnünk politikusaink közt azokat, akiknek van érzékük Budapest szeretete iránt, azoktól, akiknek nincs”, ám mint mondta, afelől nincs kétsége, hogy az átalakított – „ a kör alakúra átformált” – ülésteremben olyanok ülnek, akiknek „van érzékük Budapest szeretete iránt”.
Sokfelől, sokféle világlátással, különböző elvekkel és hitekkel érkeztünk ehhez az asztalhoz, és úgy helyes, ha mindannyian ragaszkodunk az elveinkhez és a hitünkhöz, de Budapest szeretete bizonyosan összeköt bennünket, és alap is a közös munkára
– utalt Karácsony Gergely a választási kampányra, de mindjárt hozzátette azt is, hogy „Budapesten nem egyik, vagy másik politikai oldal van hatalmon. Budapesten a budapestiek vannak hatalmon.”
A főpolgármester emlékeztetett rá, hogy a fővárosi levéltárban őrzik Pest városának ún. polgárlevelét, amelyben az írják, hogy az itt élők „szabadságaiban, privilégiumaiban, s igazaiban részessé tétetik”. Karácsony Gergely ennek tükrében fejezte ki abbéli reményeit, hogy a közgyűlés munkájának nyomán nap mint nap részesévé teszik Budapest polgárait „mai szabadságaiban, jelen idejű jogaiban és létező igazságaiban”, miközben megvalósulnak az egyenlő méltósághoz, az egészséges környezethez, a lakhatáshoz, vagy a kultúrához való jogok. „Ha garantálni nem is tudjuk ezeket, legalább azt garantáljuk, hogy meglesz bennünk az a bizonyos kézzelfogható szenvedély, hogy e terem gyönyörű falai között, minden döntésünket az a cél vezérli, hogy Budapest mindannyiunk közös otthona legyen” – mondta Karácsony Gergely
A főpolgármester a 100 évvel ezelőtt megjelent Hogyan épült Budapest? című kötet városfejlesztésre vonatkozó tételmondatát idézte, mely szerint annak két nagy ellensége van: a még korán és a már későn, de rögtön hozzátette, hogy mindez ma már nem állja meg a helyét. Karácsony szerint Budapest túl sokáig volt a dogmák, a megszokások, a »jól van az úgy« mentalitásnak a csapdájában, ezért a „még korán’ a fővárosra vonatkoztatva nem érvényes. „Hogy is lenne? Hiszen ami a mi életünkben történik a bolygónkkal, a környezetünkkel, a városainkkal, annak megoldását nem hagyhatjuk a gyerekeinkre. Dolgunk tehát azzal van, nehogy »már későn« legyen” – hangsúlyozta a főpolgármester, és külön kiemelte, hogy Budapestnek kézzelfogható, gyakorlatias politikára van szüksége. „Muszáj látnunk, hogy mennyire megváltozott a világ körülöttünk és hogy ez a változás nem fog megállni; hogy az elmúlt nyár, ami az eddigi legforróbb nyarunk volt, lehet pár évtized múlva, hogy kifejezetten hűvösnek számítana; hogy válságok sora rángatja a világot és benne Budapestet is és azért muszáj világos jövőkép mellett lecövekeljük a városunkat” – figyelmeztetett Karácsony, ám megjegyezte: ha muszáj is látnunk a távlatokat is, figyelnünk kell a lábunk elé is, méghozzá úgy, hogy „közben nem esünk orra a következő lépésnél”.
Karácsony Gergely a gyakori mondást idézve – a kampány a líra, a kormányzás a próza –, egyértelművé tette, hogy prózai évek következnek, és ígéretet tett rá, hogy ebből nem lesz komédia.
Hogy sem dráma, sem tragédia ne legyen, az rajtunk is múlik
– emlékeztette a képviselőket, és előállt azzal az igen-igen prózai megállapítással, mely szerint a közgyűlésben mától már nem csak arra a kérdésre kell tudni a választ, hogy „mit és miért”, hanem arra is, hogy „hogyan és miből”. „Éppen ezért azt javaslom, hogy teljesíthetetlen ígéretek helyett a dolgok emberi léptékének helyreállítására koncentráljunk. Ha tudjuk, hova akarunk eljutni, az apró lépések is összeadódnak és Budapest mindannyiunk közös otthona lehet” – állapította meg a főpolgármester, végül olyan közös célokat fogalmazott meg, amelyekkel csak egyetérteni lehet: senki ne veszítse az életét közlekedési balesetben, amelyhez minden okosan kialakított sebességcsillapítás, zebra, kamera, közelebb vihet; senkinek ne kelljen az utcán aludnia, amelyhez ehhez nem csak a hajléktalan-ellátást kell javítani, de orvosolni kell a lakhatási válság hatásait is. „A városi levegő nem beteggé, hanem szabaddá tesz minket, ha folytatódik a budapesti levegőminőség elmúlt években mért javulása – folytatta a főpolgármester, és megállapította, hogy élhetőbb lesz a város, ha folytatódik a bringás forradalom és az akadálymentesítés, ha tovább zöldítik az utcákat. „Talán nem dúlja fel az otthonunkat klímaváltozás, ha megépítjük a hiányzó árvízvédelmi szakaszokat, de megfogunk minden csepp esőt, amit csak lehet” – fejezte be a felsorolást Karácsony Gergely, mondván, hogy a lista folytatható, majd ezzel zárta beszédét:
Itt az ideje, hogy ne az életünk szóljon a politikáról, hanem a politika szóljon az életünkről. És az otthonunkról, a városról, amelynek vagyunk lakói, nevei is van: Budapest.
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)