Népszavazás és/vagy a fővárosi közgyűlés dönthet arról, hogy legyen-e kereszt a Szabadság-szobor talapzatán. Az előbbi megoldás mellett az értelmiségiek egy csoportja teszi le a voksát, az utóbbi mellett Karácsony Gergely főpolgármester. Úgy vélik, Budapest nélkül nem lehet dönteni a kérdésről. Persze, a kormány másként gondolja.
„Április negyedike. Két éve annak, hogy Magyarország felszabadult. A Gellért-hegyen most avatják a ,Felszabadulás’ szobrát. A tömeg zsibongására hirtelen friss induló hangja vegyül ma és innen-onnan kék ingek és fehér nyakkendők villannak elő. Megérkeztek az úttörők! A gépkocsival érkező MÁVAG-csapat a szobor talpazatánál kap helyet s az ünnepi zászlók között büszkén virít az úttörő lobogó is.” - így tudósított a Pajtás újság az 1947 április negyedikei ünnepségről, melyen Tildy Zoltán, a magyar köztársaság elnöke, Nagy Ferenc miniszterelnök, Kővágó József polgármester és persze a felszabadító/új megszálló Szviridov altábornagy is beszédet mondott. A Pajtás újság szerint nagy lelkesedéssel hallgatták az úttörő-pajtások a kormányférfiak beszédeit és csodálattal tekintettek fel az égbenyúlt hatalmas szoborra.
Ekkora emlékművet biztosan nem láttak még. Kisfaludi Strobl Zsigmond szobra 14, talapzatával együtt 40 méter magas. Ha a méretéhez még hozzávesszük a 235 méteres Gellért-hegyet, akkor igencsak magasan tartja kezében a pálmaágat a női alak. Akkoriban a talapzat előtt egy gépfegyveres szovjet katona állt, két oldalán egy fáklyás alakkal és egy sárkányölő szoborral.
A pálmaágas szobor modellje egy Vas megyei, Viszákról származó fiatal lány volt. Gaál Erzsébet, aki röntgenasszisztensnek tanult, a világháború után hivatalos ügyben járt Budapesten. A Thököly úton várt a villamosra, amikor mellé lépett a szobrász, rápillantott, továbblépett, aztán visszahátrált, és kertelés nélkül azt mondta neki, hogy róla mintázná meg a Szabadság szobrát.
Gyolcsban ventillátor előtt
„Már húsz méterről felismertem róla a szobromat, ő az, akit megálmodtam – mesélte találkozásuk történetét Kisfaludi-Stróbl az Asszonyok című újságnak 1965-ben. A nőnek a szobrász műhelyében laza gyolcsruhába kellett öltöznie, karját feje fölé tartania, miközben hatalmas ventillátor fújta rá a levegőt.
Erzsébet a modellkedésért fizetést nem kapott, élete végéig röntgenasszisztensként dolgozott, és nem sokkal a rendszerváltozás után halt meg.
A gépfegyveres orosz katona szobra már rég szoborparkba került, a pálmaágas női alakra pedig már ráfér a renoválás. Most felállványozva magasodik Budapest fölé. A felújítás meglehetősen csendben zajlott, egészen eddig. Kiderült ugyanis, nem csak a szobrot renoválják, hanem keresztet is álmodtak a talapzatára, mondván, hogy az az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör legfontosabb szimbóluma.
Ám a látványtervekre, a talapzatra álmodott keresztre nem bólintottak Kisfaludi Strobl Zsigmond jogörökösei, szerintük az meggyalázná a művész eredeti szándékát és megsértené a szobor eredeti jelentését. Budapest főépítésze, Erő Zoltán is a sajtóból értesült az ötletről. Sőt, más tiltakozók is akadtak. Egy katolikus, jezsuita szerzetes nyílt levélben írta meg, hogy a terv rombolni fogja a keresztény felekezetek presztízsét. Egy, a hvg.hu-hoz eljuttatott levél szerint Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia vezetése, illetve más művészek, közéleti szereplők, tudósok népszavazási kezdeményezést nyújtottak be a Fővárosi Közgyűléshez, hogy megakadályozzák az elképzelést.
Népszavazás és/vagy közgyűlési döntés
„A kereszt, az erkölcsi megújulást hozó ember kínhalála, hatalmas jelképe az európai hagyománynak, de nem arra való, hogy politikai szimbólumként meggondolatlanul és ízléstelenül fitogtassák. Ott van helye, ahol hagyománya van, úton-útfélen szerte az országban, templomok előtt, vagy templomtornyok tetején, hívők és szentek emlékművén”- írták a levél aláírói, akik között ott van: Maurer Dóra, Hegedűs D. Géza, Demszky Gábor, Iványi Gábor, Parti Nagy Lajos, Radnóti Sándor, Romsics Ignác, Spiró György és Závada Pál is.
Mintha a jobboldali véleményformálókat is megosztaná a kérdés. A Demokrata főszerkesztője, Bencsik András szerint nem illik a kereszt a szobor talapzatára, Gulyás Gergely a Kormányinfón viszont arról beszélt, hogy ő támogatná, hogy kereszt legyen a szobor talapzatán.
Karácsony Gergely most Facebook-posztjában azt írja, a Szabadság-szoborról Budapest nélkül dönteni nem lehet. A főpolgármester szerint a szobor Budapest Főváros Önkormányzata vagyonnyilvántartásában hosszú évtizedek óta szerepel. A Várkapitányságnak többször jelezték, hogy a szobor talapzatának tervezett átépítése a Fővárosi Önkormányzat tulajdonosi hozzájárulása nélkül nem lehetséges.
Éppen ezért, ha a Szabadság-szobor talapzatán bármiféle változtatást szeretnének, azt csakis a Főpolgármesteri Hivatallal és a Budapesti Történeti Múzeummal való megegyezés keretében tehetik
– fogalmaz Karácsony, aki szerint a szobor sorsáról a Fővárosi Közgyűlés nyilvános ülésének kell határoznia. Az nem derül ki Karácsony posztjából, hogy a népszavazás ötletét is támogatná-e. Mindenesetre a közgyűlés dönthet arról is, hogy helyi referendumot ír ki a kérdésben.
Hogy a viták felülírják-e a terveket egyelőre nem tudni. Az mindenesetre baljós jel, hogy anno a kormány a Kossuth téri Kossuth szobor jogtulajdonosának véleményével sem törődött.
Közbeszólt a történelem
Ha nem szól közbe a történelem, a Szabadság-szobor felavatása előtt több mint tíz évvel már egy kettős kereszttel kiegészített emlékmű állt volna a Gellért-hegy tetején. Ám az nem a szabadságnak adózott volna, hanem az első világháborús katonáknak.
1991 márciusában írta a Magyarország című lap, hogy az első világháború idején a műszaki csapatok katonái néha már legendává váltak, mint például a Piave-átkelésnél, ahol voltak olyan műszaki századok, amelyek személyi állományuk több mint hetven százalékát egyetlen nap alatt veszítették el. Rájuk emlékeztek volna egy szoborral a Gellért-hegy tetején.
A tervek el is készültek, ám a második világégés felülírt mindent.
.