Június 29-én és 30-án józsefvárosi zenészek adják elő Erik Satie Vexations című művét – szünet nélkül, úgy 19 órán át. Nem sértődnek meg, ha a közönség elkésik, befejezés előtt távozik, vagy éppen koncert közben szunyókál.
Már csak ezért is érdemes feltenni a kérdést, hogyan lehet egy zenemű ennyire hosszú?
„Ahhoz, hogy a témát 840-szer egymás után eljátsszuk, célszerű lenne előzetesen a legmélyebb csendben, komoly mozdulatlansággal felkészülni” – írta Erik Satie 1893-ban (vagy 1894-ben) Vexations című darabjának kottájára, ám azt soha nem fogjuk megtudni, hogy pontosan mit értett ez alatt.
Nem tudjuk, hogy a „840” csupán egy szám volt-e, ami éppen a zeneszerző eszébe jutott (ahogy eszébe juthatott volna az 549, a 996, sőt az 5321 is), vagy ha mégsem így volt, akkor van-e a 840-nek valamiféle mennyiségi, netán minőségi jelentősége.
Satie a kottán és a kurta „használati utasításon” kívül semmi egyebet nem hagyott az utókorra a zeneművel kapcsolatban. Még azt is csak sejteni lehet, hogy a mester zongorára írta művét, ugyanis hangszerre vonatkozó megjegyzése sincs. Ahogy a tempóra sem. Ráadásul ő maga – legalábbis nyilvános fellépésen – soha nem játszotta el.
https://www.youtube.com/watch?v=Q-7wLKJ4ucE
Ha egy művet ennyi titok vesz körül, akkor a zenei élménytől függetlenül is érdekessé válik. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert minden arra utal, hogy az utókort jobban izgatta a „840-es utasítás”, mint maga a darab. De még így is hetven évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy a Vexationst a közönség elé vigyék, ami annyit tett, és ez ma is a gyakorlat, hogy a rövid darabot 840-szer játsszák el. Az első ilyen előadást John Cage és Lewis Lloyd szervezte a New York-i Pocket Theatre-ben, váltott zongoristákkal 1963. szeptember 9-én.
Érdekesség, hogy a fellépők között szerepelt John Cale is, aki pár évvel később a Velvet Underground révén vált világhírűvé, sőt egy tévedés folytán Howard Klein, a New York Times kritikusa is a zongoránál találta magát.
Az eseményre 5 dollár volt a belépő, és ha valaki húsz percig hallgatta a művet, akkor 5 centet visszakapott a jegy árából, ha negyven percig, akkor 10 centet és így tovább. E furcsa eljáráshoz fűződik John Cage azóta sokat idézett mondása, mely szerint a közönség minél több művészetet fogad be, az egyre kevesebbe kerül. Arra viszont ő sem gondolt, hogy az előadás 18 órásra nyúlik, amit a feljegyzések szerint csupán egy Karl Schenzer nevű színész hallgatott meg az elejétől a végéig.
Magyarországon először 1974. május 22-23-án mutatták be Satie művét a Fiatal Művészek Klubjában, az Új Zenei Stúdió művészeivel. A 23 órásra sikerült magyar előadás zongoristái Dukay Barnabás, Jeney Zoltán, Kocsis Zoltán, Komlós Katalin, Sáry László, Schiff András, Vidovszky László és Wilhelm András voltak.
Legközelebb tíz évvel később, az Almássy téri szabadidőközpontban megrendezett Plánum fesztivál eseménye volt a Vexations, de 1995-ben Vigándpetenden, a Művésztetek Völgyében is eljátszották. Legutóbb 2019-ben, a Fugában adták elő,
most pedig június 29-én, szombaton a H13 Kultpontban lesz hallható a páratlan zenemű.
Mindenféle hangszereken
A szombati koncert érdekessége az lesz, hogy a művet nemcsak zongoristák adják elő, hanem különféle hangszeres szólisták, ami példátlan vállalkozás – Satie művét eddig szinte kizárólag zongorán adták elő, illetve szimfonikus zenekarral. Az ötlet Déri Miklós fotógráfustól származik, akinek az utóbbi években rendezett nagyszerű józsefvárosi zenei fesztiválok hatására lódult meg a fantáziája.
„Józsefváros valóságos zenészkerület, a fesztiválokon is általában a kiváló kerületi muzsikusok lépnek fel mindenféle műfajban. Innen jött a gondolat, hogy milyen izgalmas lenne, ha a józsefvárosi zenészek létrehoznának valamiféle közös produkciót” – avatta be az ÉnBudapestem olvasóit a kulisszatitkokba Déri. „Ugyanakkor nagyon sokat gondoltam Erik Satie művére, mert az már régóta izgatott, hogy
milyen lenne a Vexations, ha nemcsak zongorán adnák elő.
Ez a két dolog összekapcsolódott a fejemben, és arra gondoltam, hogy fantasztikus lenne, ha létrejöhetne egy ilyen produkció” – mesélte lapunknak a fotográfus. És láss csodát, miután előállt az ötletével, az önkormányzattól zöld utat kapott. Az esemény hátterének megteremtését a kerület nonprofit rendezvényszervező irodája, a Rendezvény8 vállalta. Ám a fellépőket Déri Miklósnak kellett összegyűjtenie. „Soha nem szerveztem kulturális eseményt, de úgy voltam vele, hogy helyettem nem fogja megcsinálni ezt senki” – tette hozzá, majd azt is elmondta, hogy
az összes józsefvárosi zenész ismerősét mozgósította a produkció érdekében – műfajoktól függetlenül.
Az ötlet pedig szó szerint értő fülekre talált, a zenészek többsége örömmel mondott igent a felkérésre, a produkció zenei rendezését Cseke Gábor zongorista vállalta el.
Déri eredetileg a Rákóczi téri csarnokot szemelte ki a koncert helyszínéül, ám ott olyan magas bérleti díjat kértek, hogy erről le kellett mondaniuk.
június 29. szombat
18:00: Balázs Elemér (zongora); 18:30: Radics József (bőgő) – Horváth Milán (gitár); 19:00: Farkas Mira (hárfa) – Seres Barbara (fuvola); 19:30: Balázs Elemér (zongora) – Ruzics Csilla (szitár); 20:00: Radics József (bőgő) – Horváth Milán (gitár); 20:30: Farkas Mira (hárfa) – Seres Barbara (fuvola) – Oláh Vilmos (gitár); 21:00: Szakcsi Béci (zongora) – Melis Márta (hegedű-brácsa); 21:30: Oláh Vilmos (gitár) – Ruzics Csilla (szitár); 22:00: Rinkó Gábor (bőgő) – Jónás Géza (brácsa) – Váradi Kálmán (hegedű); 22:30: Szakcsi Béci-zongora – Melis Márta (hegedű-brácsa); 23:00: Rinkó Gábor (bőgő) – Jónás Géza (brácsa) – Váradi Kálmán (hegedű); 23:30: Balázs József (zongora)
június 30. vasárnap
0:00: Csík Sándor (bőgő) – Mátyás László (hegedű) – Mátyás Tibor (hegedű) – Nyári Károly (cselló); 0:30: Balázs József (zongora) – Hamar Dávid (cselló); 1:00: Csík Sándor (bőgő) – Mátyás László (hegedű) – Mátyás Tibor (hegedű) – Nyári Károly (cselló); 1:30: Ökrös Károly (zongora) – Hamar Dávid (cselló); 2:00: Ökrös Károly (zongora); 2:30: Komjáti Áron (gitár); 3:00: Balázs Elemér (zongora); 3:30: Komjáti Áron (gitár); 4:00: Balázs Elemér (zongora); 4:30: Komjáti Áron (gitár); 5:00: Cseke Gábor (zongora); 5:30: Cseke Jácint (zongora); 6:00: Cseke Gábor (zongora); 6:30: Cseke Jácint (zongora); 7:00: Horváth Balázs (zongora); 7:30: Horváth Balázs (zongora); 8:00: Farkas Mira (hárfa) – Seres Barbara (fuvola); 8:30: Horváth József (bőgő) – Horváth Milán (gitár) – Ökrös Károly (harmonika); 9:00: Farkas Mira (hárfa) – Seres Barbara (fuvola); 9:30: Horváth József (bőgő) – Horváth Milán (gitár) – Ökrös Károly (harmonika); 10:00: Lisztes Jenő (cimbalom) – Orbán Gyuri (bőgő) – Vázsonyi János (szaxofon); 10:30: Oláh Kálmán (szoprán szaxofon) – Molnár Sándor (tenor szaxofon) – Magda Zsolt (bariton szaxofon); 11:00: Lisztes Jenő (cimbalom) – Orbán Gyuri (bőgő) – Vázsonyi János (szaxofon); 11:30: Oláh Kálmán (szoprán szaxofon) – Molnár Sándor (tenor szaxofon) – Magda Zsolt (bariton szaxofon); 12:00: Oláh Krisztián (zongora) – Kertész Endre (cselló) – Szomora Zsolt (hegedű); 12:30: Oláh Krisztián (zongora) – Kertész Endre (cselló) – Szomora Zsolt (hegedű)
A koncertet a Józsefváros Újság Facebook-oldalán is élőben lehet majd követni!
(Kiemelt képünkön a zeneszerző Erik Satie látható / Forrás: Wikipedia)