Építészeti városnéző túránk következő állomása: a Vizafogó, a jól megvalósított, jól karbantartott lakótelep. Mitől élhető ez a városrész, igaz-e, hogy építése előtt vasúti terület volt? Vajon az itt lakóknak tényleg minden sétatávolságra, vagy a dunai panoráma esetében: látótávolságra van? Az Énbudapestemet Balla Regina építész, urbanista vezette körbe.
Eredetileg a 2023-as Budapest100-ra készült a Kortárs Építészeti Központ 150 év 15 sétában projektje: most 2024-ben egy-egy alkalommal ismét lehetőség nyílt a személyes újrázásra, amikor vezetővel járhattuk be ismét a várost. Szerencsére a túrákhoz készültek nyomtatott leporellók is, amelyeket a KÉK Bartók Béla úti irodájából a készlet erejéig (vagy online böngészve) vihetünk magunkkal, ha önállóan szeretnénk bejárni az ajánlott téma mentén a városrészt.
Az Énbudapestemet Balla Regina építész, urbanista a Vizafogó lakótelepen vezette körbe, az ő doktori kutatása kifejezetten a nagy lakótelepekre fókuszált.
A Vizafogó több mint 2800 lakásával az olyan nagyléptékű lakótelepek közé tartozik, ahol érvényesül a város a városban koncepció.
Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy míg a városi sétákon a nagy sztorikat, legendákat szokták elvárni a látogatók, a lakótelep esetében most az urbanisztikai modellt mutatja be és ehhez vonatkozóan tárja fel, hogy milyen jövője lehet ennek a lakhatási formának, milyen nyomot hagyott a kortárs építészetben.
Azt sokan tudják, hogy a Vizafogó lakótelep helyén eredetileg vonatsínek vezettek, hiszen a teherpályaudvar épülete szépen helyreállítva megmaradt, és ma irodaházként üzemel. Már a 30-as években felmerült a terület rendezése, de csak a 70-es években került sor rá, eddigre az első lakótelep-építési hullám már lezajlott, elkészültek országszerte a hatalmas, tízemeletes szalagházak, amelyekről már látták, hogy ugyan gyors megoldást adnak a lakáséhségre, de monoton, egyhangú környezetet hoznak létre.
Ez a tapasztalat jelenik meg az 1976-os új típusterv-katalógusban is, ami már új térstruktúrákat hoz létre, nem csak hosszú egyenes paneleket tartalmaz. A Vizafogó lakótelep is két ütemben épült: az itt is megépült, hosszú, tízemeletes szalagházak újdonsága a megnövelt lakásméret volt: 3,6 méterről, 5,4 méterre növekedett a fesztáv, a nagyobb szobaméretek nagyobb lakásméreteket eredményeztek: elérhetők lettek a korábbi 45-48 négyzetméteres lakások után végre a 60 négyzetméteresek is.
A második ütemben készülő négyemeletes panelek már valódi váltást jelentettek: megjelenik a magastető, az erkélyek, lábakra emelik az épületet, kialakulnak a földszinti funkcionális, oszlopos előterek.
Az újfajta házelemek kombinációjából már nem sematikus terek alakulnak ki, az épületek összekapcsolhatók, átjárók, kertek alakulhatnak, innen kapta a séta is a nevét: a cikázó Vizafogó.
A négyemeletesek összezárásával pedig feltámadt egy régi budapesti hagyomány: a keretes beépítés - meséli Balla Regina. Ezeknek a házaknak olyan értelemben van “saját” kertje, hogy az épületek által közrezárt zöldfelület (játszóterekkel, ültetésekkel) önkormányzati gondozásban van, ennek megfelelően közterületként nyitva is kell lennie a környező lakosok számára. Kerítés és házirend is csak az elmúlt években került ezekre a kertekre, de ettől még az átjárás és a használat - akár városi sétálók számára is - biztosított.
A négyemeletes panelházak mellett a tízemeletes beépítés is elhagyja a hosszú szalagházas modellt, és úgy kapcsolják össze az épületeket, hogy azok parkos részeket zárnak közre. A tíz emelet is valójában tizenegy szint: megemelik az első emeletet, hogy a földszinten funkciók jöhessenek létre, és
a lakótelepi kisbolt, a fodrászat, a virágos, a pékség, a körmös és a természetgyógyász már nem az átalakított gépészeti helyiségekben, vagy földszinti lakásokban kapnak helyet.
A Vizafogó lakótelep tervezői gondolnak arra, hogy az itt lakóknak milyen funkciókra van szüksége - a házon belül és a házon kívül is.
Az így létrehozott tereket ugyanis meg tudták dolgozni a tájépítészek is: létrejöhettek a zöldfelületen a pihenőrészek a házak körül. Játszóterek, parkok, szökőkutak, ivókutak, ahol időt lehetett tölteni az utcán. Urbanisztikai szempontból pedig ez az igazán fontos: Balla szerint ettől kisvárosias hangulata lesz a városrésznek, és a nagyvárosi lakók biztonságérzete is megnőhet, ha látja, hogy nem egyedül lakik itt, mások is élnek itt, használják a közteret.
Másrészt megépültek azok a, szintén típusterv alapján készülő funkcionális épületek, amelyek a lakótelepeknek kötelező kísérői, a bölcsőde, az óvoda, az általános iskola, az egészségház. (Mivel ezeknek is megemelték az első szintjét, a mai kor az akadálymentesítés nehézségével küzd, amikor hosszú-hosszú rámpákat kell telepíteni az intézmények elé.)
Sok más lakótelephez hasonlóan a Vizafogónál is a “város a városban”, a “15 perces város” modellt sikerült maradéktalanul megvalósítani: az itt lakóknak tényleg minden sétatávolságra, vagy a dunai panoráma esetében: látótávolságra van.
Megvan ennek a nehézsége: én magam is lakótelepen nőttem fel, és tapasztaltam azt, hogy azonosítási pontok híján milyen nehezen talál oda hozzánk bárki is. A mi házunk sarkán szerencsénkre állt egy Gondos József alkotás, címe: Váza, a vidéki rokonoknak ez volt a tájékozódási pont, hogy hol is lakunk pontosan. Nehéz ugyanis egy ilyen cikázó lakótelep esetén megmondani, mi is itt az utca, kik laknak egymással egy utcában, hol lehet bemenni és kijönni egy házból.
Ezért is fontos az, hogy identitást kapjanak a lakótelepek, és az egymásra nagyon hasonlító házakat meg lehessen egymástól különbözni. A Vizafogó esetében az akár 9 méter hosszúra megnövő dunai hal, a viza teremti meg ezt az identitást, a hal formája megjelenik a kerület címerében, az ivókút mintáján, és a helyi oviban is minden csoportot egy-egy halacskáról neveztek el. A helyi ovit, vagyis annak korszerűsítését az Archikon építésziroda tervezte, munkájukért Budapest Építészeti Nívódíjat és a Média Építészeti Díját is megkapták.
Ez is csak egy példa arra, hogy a Vizafogó lakótelep milyen kiemelkedő minőséget képvisel: nagyon előremutatóan karbantartott, szigetelt, forgalomcsillapított telep, ez nyilván meg is jelenik a dunai panorámás lakások négyzetméter-árában is. Balla Regina elmondta, az urbanisták szerint
azok a lakótelepek prosperálnak igazán, ahol a 2+2 fős családok kényelmesen, hosszú évekig elférnek: ezt a Vizán nem csak a lakások mérete, de az élhető környezet is maximálisan lehetővé teszi.
A 2024-es Budapest100 központi témája a 70-es évek építészete volt, ebben a korszakban épültek a külvárosi részek nagy lakótelepei. Az Énbudapestem Erő Zoltán angyalföldi sétáján vett részt, ahol kiderült, hogy milyen építészeti gondolkodás előzte meg a lakótelep-építési hullámot.
Most a Vizafogón egy jól megvalósított, jól karbantartott lakótelep világát ismerhetjük meg. Csak Budapesten 260 ezer lakótelepi lakás van, az országban 790 ezer ez a szám, azaz teljes lakásállomány 25 százaléka Budapesten lakótelepeken áll. Ezért is fontosak az ehhez hasonló szemléletformáló séták, ahol kiderülhet, hogy a félresikerült megoldások mellett az előregyártott panelekből készülő házak és lakótelepek világában is létre lehetett hozni élhető tereket.
Építészeti városnéző túrák Budapest 150 évéből - a hozzájuk tartozó térképet és leírást keresd a KÉK irodájában:
1870 Milyen volt a Nagykörút, amikor még nem volt?
1880 A pesti Belváros nagy átalakulása a 19. sz. végén
1890 Millenium a Ligetben
1900 Monarchiakori Manhattan – A Kossuth- és Szabadság tér a Lipótvárosban
1910 Szecesszió a pesti belvárosban
1920 Szentimreváros és a neobarokk
1930 Pasaréti modern
1940 Amikor a háború belépett az otthonokba – Épületkárok a második világháborúban
1950 Paradigma-körforgás / A „szocreál”
1960 „A jó illeszkedés kellemes példái” – modernitás a Várban
1970 A cikázó Vizafogó lakótelep
1980 A világ! (A vasfüggönyön innenről)
1990 Posztmodern házak egy eklektikus városban
2000 Kritikai regionalizmus a Vízivárosban
2010 Miért meseszerű a gyalogos belvárosunk?