Protolakótelep! A hétvégén megrendezett Budapest100 idei témája a hetvenes évek építészete: milyen házak épültek Budapest egyesítésének 100. évfordulóján? A lakótelephez vezető útról és gondolkodásról tartott sétát Angyalföldön Erő Zoltán, Budapest főépítésze és a Kortárs Építészeti Központ alapító kurátora.
A Budapest100 egy ideje bajban van, amikor az eredeti koncepciónak megfelelően százéves születésnapjukat ünneplő házakat kellene előhúzni a kalapból: az első világháború éveit követően nem épültek olyan ütemben a házak, hogy azokat négy napon át lehetne ünnepelni. A Kortárs Építészeti Központ 2023-ban Budapest egyesítésének 150. évfordulója alkalmából 50 évet visszaugorva az időben 150 éves házakat (is) bemutatott, most pedig előreugrottak 50 évet, amikor az 1970-es évek építészetét választották a Budapest100 témájának.
Erő Zoltán, Budapest főépítésze, és a KÉK alapító kurátora azonban még ennél is tovább ugrott az időben, amikor az angyalföldi ún. protolakótelepeket mutatta be. Egészen 1930-ig mentünk vissza az időben és 1960-ig tartott az időutazás, hogy átadjuk a terepet a lakótelepek építészetének, és megértsük, milyen gondolkodásmód állt az épületek tervezése mögött. A Rákos-patak Angyalföldi szakaszán a Tahi utcától indult a séta a József Attila téren át a Máglya közben létrehozott műtermekig.
A dolgozó nép kívánatos lépcsőházai
Erő Zoltán úgy fogalmazott: erős a biodiverzitás ezen az angyalföldi szakaszon, sokféle építészet, sokféle világrend és gondolat tükröződik az épületeken. Ezért is lehetett a működő szocializmusnak a Fiastyúk utcai (akkor Thälmann utcai) építkezés az emblematikus lakótelepe a Rákos-patak és a vasút, a Béke út és a Váci út között. A beépítés folyamatos volt a 1940 és 1970 között, így a környéket bejáró sétán is folyamatosan ugráltunk az időben: indulásként a Béke út és a Fivér utca közötti, 1949-ben épült modern, nyolcemeletes lakóházat tekintettük meg, ahol az elegáns és nagyléptékű gondolkodás grandiózus, sehova sem vezető átjárót is tervezett a ház alsó szintjére. Ez a gondolkodás a belső terekre is érvényes: a házban a korban nagynak számító 80 négyzetméteres, három hálószobás, erkélyes lakásokat terveztek. A tervezők, Schőmer Ervin és Cserba Dezső meg is kapták a kritikát: munkáskerületbe nem kell ilyen nagypolgári hangulatú lakásokat álmodni! A nyolcemeletes ház valóban háború előtti nagyvonalú megoldásokkal operál, később ezt nem is lehetett tartani: a kívánatos lakásméret 53 négyzetméterre zsugorodott.
Az Övezet utcai szalagházak pincéi már rajta vannak az 1944-ben készült légifelvételeken, és szerencsésen átvészelték a háborút. A lassú kivitelezés miatt többféle formában készültek el az épületek: az egyik oldalon az 1945-ös verzió magastetős, soklépcsőházas megvalósítást kapott, amit a Béke úttal párhuzamosan lehet megközelíteni, egy-egy lépcsőházból emeletenként egy-egy (kicsi) lakás nyílik. A korabeli építészeti sajtó zengett a felháborodástól: hát hogy merik a dolgozó nép pénzét ennyi lépcsőházra költeni? Így az 1946-47-ben megvalósult tömbökben már a függőfolyosós verzió valósult meg, ahol a házak rövid oldalán egyetlen lépcsőházba lépett be minden házlakó, hogy aztán az oldalt nyitott függőfolyosón közelítse meg a saját lakását. Igaz, ekkor meg azt kifogásolták a lakók, hogy a jövés-menés miatt nem tudnak heverőt tenni a folyosóra.
Heterogén jelleg, homogén légtérarány
A lépcsőházak számát lehetett ugyan kritizálni és variálni a környéken, de ami nem változott ezekben az években az az ún. légtérarány. A házakat távolabbra építették egymástól, mint amilyen magasak: az 1940-es években nem gondolták, hogy egy munkáskerületnek ennél szűkebb térre és feszesebb beépítésre volna szüksége. Szintén fontos szempont a komfortfokozat tekintetében, hogy mára a fák elérik az épületek tetejét, így nem tud dominálni a házak tömege, ellentétben a később épült tízemeletesek esetében.
A protolakótelep köré épült a családi házakból álló OTI-telep, amit akkoriban Horthy felesége után Magdolnavárosi kislakásos telepnek neveztek. A kis kerttel körülvett családi házak az Országos Társadalombiztosító Intézet saját szervezésében épültek: bár a köznyelv valószínűleg ma már Kádár-kockának hívná ezeket a tízszer tízméteres sátortetős házakat, valójában jóval Kádár előtt, 1940-43 között épültek.
Az épülő új városrésznek új főtér is kellett: ehhez a József Attila téren találták meg az ideális helyszínt, ide került a közművelődés helyszíne, a József Attila (a megnyitó idején: Rákosi Mátyás) Művelődési Központ, de csak a háború után lett készen. Szerencséjükre ugyanis ezek a házak még téglából épültek, jó lassan. Noha téglából a legváltozatosabb épületeket lehetne létrehozni, itt Angyalföldön sokféle, de egymásra igencsak hasonlító típusház épült. De éppen ettől lesz városias, heterogén hangulata a városrésznek, és lakótelep létére sem hordozza az uniformizált falanszter jelleget.
Honfoglalók és művészek
Persze ahogyan haladunk előre az időben, úgy épültek kisebb, csökkent értékű, teljes fürdőszoba nélküli, azaz fürdőfülkés, ülőkádas lakások is a környéken. Erő Zoltán egyik első tervezői munkája egy Tahi utca lakásban a spájz és a fürdőfülke egybenyitása volt. Ez a Tahi utcai szakasz volt ennek a protolakótelepnek az utolsó szakasza: az 1956-1960 között épült házakban lévő szerkezetkész lakásokba a helyi legenda szerint önkéntes lakásfoglalók is költöztek 1956 telén, akik önerőből fejezték be az abbamaradt építkezést. Ez nem lehetett könnyű, mert az első tél idején nem volt még sem áram, sem fűtés a házakban.
Ehhez képest jól jelzi a környék változatosságát, hogy a Máglya közbe műtermeket építettek. Itt dolgoztak olyan festők mint Kokas Ignác, Blaskó János, Szentiványi Lajos, Würtz Ádám grafikus és Kalló Viktor szobrász. A földszinti műtermeket kapták a szobrászok, hogy a nagyméretű szobraikat mozgatni tudják, a déli fronton lévő lakásokra pedig a korabeli művészettörténészek pályázhattak.
Az angyalföldi protolakótelepen sok év alatt, viszonylag kis területen és ugyan jó légtéraránnyal, de összességében kevés lakás épült. Mindenképpen kevesebb annál, mint amennyien lakásra vártak: a hetvenes években ezt a folyamatot pörgették fel az előregyártott elemekből készülő panelházak. Ez a gyorsítás nyitott utat a silányabb építészeti megoldásoknak: egészen 1985-87-ig kellett várni, hogy a tecnhológia utolérje az igényeket és jobb minőségű lakótelepek épülhessenek a Pók utcában vagy Káposztásmegyeren. A Budapest100 idei programjain számos lakótelep történetét is meg lehet ismerni.
A Szocreál és késő modern Budapest
A Budapest100-ra időzítve jelent meg a főváros 1945-1989 közötti építészetét bemutató új kötet, szerzője Kovács Dániel művészettörténész, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ muzeológusa, a 2024-es Budapest100 szakmai tanácsadója. A 420 szócikket és 250 fényképet tartalmazó kötet önálló felfedezésre biztatja az olvasót, a házakat sétaútvonalakon keresztül mutatja be. Középületek és lakóházak mellett ipari épületek is szerepelnek benne , de néhány átépített ház is bekerült a válogatásba, sőt: van benne neonreklám, autószerviz és használaton kívüli emlékmű is. A séták a Budai Várból indulnak, és koncentrikus körökbe rendezve először Budát, majd Pestet járják be.
(Kiemelt kép: Merész Márton/Énbudapestem)