40 évvel ezelőtt, 1984 tavaszán nyitották meg az ország egyik legkorszerűbb áruházát, a Nyugati (akkoriban Marx) téri Skála Metrót. Az épületről az elmúlt években rengeteg helyen cikkeztek már, mi ezekből válogattuk össze az információkat.
Ahogy a terézvárosi újság írja, a Skála Metró megépítése meglehetősen kalandosan alakult, először csak egy kisebb, iroda- és üzletházat terveztek a hatalmas foghíjtelek Bajcsy-Zsilinszky úti oldalára, hogy tágasabb legyen a tér.
Csakhogy, mint fogalmaztak,
előbb bejelentkezett a MÁV, amely az eredetileg itt álló, később elbontott irodáinak a pótlását kérte, valamint szeretett volna egy 350 fős konferenciatermet is, majd érkezett Demján Sándor, a Skála Áruház akkori igazgatója, aki azt vette a fejébe, hogy itt építik fel a cég második nagy budapesti áruházát.
A tervezéssel az Ybl-díjas Kővári Györgyöt bízták meg, akinek a nevéhez olyan helyek fűződnek, mint a Déli pályaudvar vagy a részben lebontott Kőbánya-Kispest vasútállomás.
Ahogy a 24.hu megfogalmazta, Kővárinak egy lehetetlen formájú, szűkös telken kellett megoldania az összes elvárt funkciót, ami úgy sikerült, hogy az eltolt és elfordított egységekkel 130 százalékos beépítést valósított meg. Az épület alja szintjeit kapta meg a Skála, a szeparáltan megközelíthető felső hat szint pedig a MÁV-é lett.
1976-ban a Skála – írja a Magyar Hang – 1981. április 1-jei üzembehelyezési határidőre kötött szerződést, az alapkövét 1977-ben, Demján jelenlétében tették le. Az új áruház alapterületét ugyan a Budai Skála felére lőtték be, de forgalomban már akkor is annak többszörösével számoltak, hiszen tudták, hogy az M3-as metró meghosszabbításával egy forgalmas csomópont születik a Nyugati téren.
Ahogy Tó-Retró retróblog írja, a Skála Metrót az addigi legmodernebb és legfényűzőbb hazai bevásárlóhelynek tervezték – ez lett később minden baj forrása.
Ahogy a blog is írja, az akkori magyar építőipar nem volt felkészülve az efféle újdonságra.
Az rögtön nem sok jót ígért, hogy a trehányul összeállított közműtérkép nem jó helyen jelölte a teljes észak-pestet ellátó, hatalmas gázvezeték helyét, ami az épülő alapok helyén kanyargott. Az építkezés kapásból egy évet csúszott emiatt.
Egy újabb fél évet csúsztak ezután amiatt, mert az épület acélszerkezetet olyan pocsékul tervezték meg, hogy újra kellett tervezni.
Eközben a környéken is zajlott az élet, csúszott a metrószakasz átadása is, és kiderült, azóta pedig legendássá vált, hogy felüljáróval is akadnak gondok. A Skála Metró átadását mindezek után már 1983-ra pletykálták.
Mint a blog is írja, 1983-ban, két évvel a tervezett átadás után, már éppen elkezdték keresni az áruház vezetőségét, amikor az üvegtáblák sorban elkezdtek felrobbanni. 1983. július 20-án válságstábot hívtak össze, ahol kiderült, hogy az importüveg olajfűtésű kemencében készült, emiatt benne maradt az anyagban egy olyan vegyület (cinkoxid), amely miatt feszültség támadt a táblákban.
Előtte még, 1983. április 26-án azonban
arra is rájöttek, hogy az épületbe olyan modern, készletnyilvántartó, eladástámogató elektronikus rendszert terveztek, amelyhez Honeywell Bull márkájú számítógép kellett volna, csakhogy azt nem lehetett behozni az országba. Úgyhogy maradtak a hagyományos pénztárgépek és papíralapú készletnyilvántartás.
Az építkezés költsége meghaladta az 500 millió forintot, egyes becslések szerint akár egymilliárd is elmehetett a Skála Metróra, mindez a hároméves csúszással kombinálva állítólag 600 milliós veszteséget generált a szövetkezeti vállalatnak.
Az átadás végül 1984. április 29-én, hét évvel az alapkőletétel után történt meg, és május 2-án beléphettek az első vevők is.
„Kiböjtölték ezt az áruházat a budapestiek, hiszen az első kapavágástól a nyitásig csaknem nyolc év telt el – mondta többek között Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Az egyik illetékes pedig úgy nyilatkozott 1984-ben a Budapest folyóiratnak, hogy „nemcsak áruházat, hanem városképet is csináltattunk a pénzünkért”.
Ahogy a Magyar Hang is írja, a budai nagy Skálához képest feleakkora, 930 munkavállalót foglalkoztató áruház alapvetően divatárut, konfekciót, cipőt és sportruházatot kínált, de minta után árusított háztartási gépek és más műszaki áruk is kaphatók voltak itt, míg az aluljáró szintjén egy 1400 négyzetméter eladóterű ABC, a második emeleten pedig első osztályú étterem várta a budapestieket.
Mint azt a frissen megjelent Szocreál és késő modern Budapest című könyv írja, a 12 szintes, acélvázas épület a tagolt, teraszos tömegének köszönhetően nem nyomja agyon a környezetét, nagyvárosi miliőjét pedig a kétrétegű klímahomlokzatának köszönheti: a hagyományos, előregyártott vasbeton panelek előtt 70 centire pontfogásos füstüveg fal húzódik.
Kővári György nem érte meg az áruház átadását, 1982-ben, 48 évesen elhunyt.
A bevásárlóközpont 300 millió forintos árukészlettel nyitott, és napi harmincezer vevőt vártak.
Az 1980-as évek végére országszerte már hatvan Skála áruház létezett Magyarországon, de a legsikeresebb mind közül a Nyugati téri volt.
„Lehet szeretni vagy ódzkodni tőle, de
a Skála Metró azzal együtt is a VI. kerület egyik legmeghatározóbb helyszíne, hogy nálunk található az Operaház, az Andrássy út palotái vagy épp a Nyugati pályaudvar. Egész Budapest egyik legismertebb látványáról van szó, ami a 80-as években újraértelmezte az addig a vasútállomás által meghatározott környéke”
– írják a Terézvárosban.
Ahogy a Magyar Narancs is megemlékezett róla, a Skála Metróhoz még a rendszerváltás után is kapcsolódtak bizarr történetek. 2000-ben a Sláger rádió az áruház parkolójába szervezett egy nyereményjátékot, aminek a lényege annyi volt, hogy négy kiválasztott önkéntest beültettek egy, a Skála Metró áruház előtt parkoló Suzuki Wagon R+ járműbe azzal, hogy aki a legtovább bírja, azé a kocsi.
A szervezők csupán annyi kedvezményt engedtek, hogy három óránként 15 percre ki lehetett szállni a kocsiból, ilyenkor lehetett zuhanyozni, vécére menni, további nehezítés volt viszont, hogy a kocsiban kizárólag a Sláger rádiót lehetett hallgatni. A versenyre több mint ezren jelentkeztek.
Az egykori Skála Metró épületében működött a West Balkán szórakozóhely is, ahol 2011. január 15-én, szombaton este három, 17 és 24 év közötti fiatal nő meghalt, 14-en pedig megsérültek. A tragédiát az okozta, hogy a szórakozóhelyre közel 3000 embert engedtek be, pánikhangulat alakult ki, miután elterjedt, hogy valakit megkéseltek, és a menekülők halálra préselték a fiatal lányokat.
(Kiemelt kép: Az építkezés 1980-ban; Kép: Szalay Zoltán/Fortapan)