Kék színű tojásokat nemcsak emberi kéz alkothat. Léteznek erre „szakosodott” kapirgálók is.
Minden bizonnyal sokaknak feltűnt, hogy a boltokban kapható tyúktojások közt fehér épp úgy előfordul, mint drapp vagy egészen barna. Mindez nincs hatással a tojás minőségére, nem lehet azt mondani, hogy például minél fehérebb/sötétebb egy tojás, annál táplálóbb – ez ugyanis a tyúk fajtájától, a tartás körülményeitől függ. „A tojásképződés egy tyúkban nagyjából 26 órát vesz igénybe, amelyből csak a tojáshéj 20 órát tesz ki, színét pedig ez ezt követő maradék öt órában veszi fel (ezalatt egy színezőanyag kerül a tojásra). Kezdetben tehát minden tojás fehér, és a belső színezési folyamat során nyeri el végső színét” – írja Szélesi Ferenc főkertész az Agraroldal.hu-n, Tyúkfajták, amik több színben pompázó tojásokkal lepnek meg minket! című cikkében, mivel léteznek olyan fajtájú tyúkok is, amelyek a megszokottól eltérő színű tojásokat tojnak.
Sőt az Egyesült Államokban olyan fajtákat is kitenyésztettek, amelyek kifejezetten színes tojásokra „szakosodtak”. Ezek közül a hibridek közül a legsikeresebbnek az eastern egger vagyis a „húsvéti tojó” számít, amelyik kék, zöld, zsálya, vagy rózsaszín tojást is tojhat.
„Temperamentumos madarak, amik jól bírják mind a meleget, mind a hideget, télen is termékenyek, és meglehetősen eszesek is” – olvasható a főkertész cikkében, de a részletekbe nem megy bele. Azt viszont megállapítja, hogy egy tyúk – ha jól tartják – az élete végéig ugyanolyan színű tojásokat tojik.
Noha az amerikai hibridek közt találjuk a zöld tojást tojó olive egger fajtát, illetve a kék tojásos americanát és cream legbart, a tenyésztéskor minden esetben egy Chiléből származó tyúkfajta, az araucana volt a kiindulópont. E tyúkok ugyanis „alapból” kék tojást tojnak – és nem túlzás kijelenteni, hogy rászolgáltak a legendás jelzőre. Az 1880-as években fedezték fel az aracuán indián törzset, amely egészen addig teljes elszigeteltségben élt, s állítólag még azt sem tudták, hogy arrafelé több száz éve a spanyol hódítóknak áll a zászló.
A törzs felfedezése minden bizonnyal revelációval bírt, ám igazi meglepetést az indiánok baromfiudvara okozta, ugyanis olyan csirkéjük volt, amilyet addig nem nagyon lehetett látni. Hiányzott a farktolla és a hagyományos csirkéknél jobban tudott repülni.
Ehhez jött még, hogy kék vagy zöld tojást tojt. De volt ott egy másik fajta is, ez nem tojt színes tojásokat, viszont feltűnően sűrű tollfüle és szakálla volt. A mai araucana tyúk állítólag ezek keveredéséből született.
Elképzelhető, hogy ha e két fajtát az 1500-as években fedezik fel a spanyol hódítók, ma már nyomuk sem lenne, hiszen akkoriban ennél sokkal kisebb dolgokért is kikiálthattak volna sátánnak valakit vagy valamit, és minden bizonnyal el is pusztítják.
Az viszont nem erősíti az indiános legendát, hogy a korszerű, genetikai vizsgálatok szerint a tojások kékre színeződésének hátterében egy olyan vírus állt, amelynek csakis Európából származó baromfi lehetett a gazdája. És a 19. századik „törzsi őstyúknak” talán nem is volt színes a tojása. De bárhogy is történt, az araucana az 1920-as évektől kezdve meghódította a világot a kék tojásokkal. A fajtának ma már többféle változata ismert, van belőle törpe és normál méretű, tollfül nélküli és hosszú szakállú, és létezik vagy húsz színváltozat is. Noha vannak farktollas araucanák, Európában általában azokat ismerik el fajtatisztának, amelyeknek nincs ilyen testrészük.
A keltetésre alkalmas araucana tojásokat jelenleg 350-500 forintért árulják a Jófogáson, a kakasokért pedig 4500-6000 forintot kérnek.
(Kiemelt kép: Araucana tojások)