Március 1-jén új bérletek megjelenésével „új időszámítás” kezdődik a budapesti közösségi közlekedésben. Azonban hasonló horderejű reformok már a múlt században is előfordultak. Ezeket gyűjtöttük össze.
Miután sikerült Karácsony Gergely főpolgármesternek megegyeznie Lázár János építési- és közlekedési miniszterrel, létrejött egy hétoldalú megállapodás az Építési és Közlekedési Minisztérium, Budapest Főváros Önkormányzata, a BKK Zrt., a GYSEV Zrt., a MÁV-HÉV Zrt., a MÁV-START Zrt. és a VOLÁNBUSZ Zrt. között a Budapest-bérlet és a vasúti bérlet érvényességét illetően.
A Fővárosi Közgyűlés január 30-án szavazta meg az ezzel kapcsolatos tarifacsomagot, melynek nyomán március 1-jétől – Karácsony Gergely szavaival élve – „új időszámítás kezdődik az agglomerációs és budapesti közlekedésben”. A döntés lényege a következőkben foglalható össze:
a 14 év alatti diákoknak és a 65 év feletti nyugdíjasoknak ingyenes lesz a közlekedés; a 14 év feletti diákoknak és a 65 év alatti nyugdíjasoknak 3450 forint helyett 945 forintba kerül a bérlet Budapesten és Pest megyében, az országos bérlet 5340 helyett 1890 forint lesz; a teljes árú Budapest bérlet ára 9500 forint helyett 8950 forintra csökken, a fővárosra és Pest megyére érvényes bérlet 18 950 helyett 9450 forintba kerül majd, az országos bérletek pedig érvényesek lesznek a fővároson belül.
Ma még pontosan nem tudni, hogy a tarifaközösségként is emlegetett intézkedés milyen terheket ró az üzemeltető vállalatok, az önkormányzatok és a magyar állam vállára, de az bizonyos, hogy az utasok olcsóbban közlekedhetnek március 1-től. És az is szinte biztosra vehető, hogy az új bérletárak bevezetése illeszkedik abba a sorba, amelyeket a budapesti közlekedéstörténet legfontosabb reformjai között emlegethetünk. Most a régmúlt intézkedéseit szeretnénk bemutatni – a teljesség igénye nélkül.
Kisszakasz
A harmincas évek elején a nagy világgazdasági válság már Magyarországot is sújtotta, nem csoda, hogy egyre kevesebben vették igénybe az akkori fővárosi közlekedési cég, a BSZKRT szolgáltatásait – sokak számára megfizethetetlenné vált a változatlan árú közösségi közlekedés. E kilátástalannak tűnő helyzetben a BSZKRT vezetőségének kellett lépnie, hogy valamelyest enyhítsenek a gondokon, és növeljék bevételeiket. Ezért 1933-ban egy nagyon olcsó jegytípust, az úgynevezett kisszakaszt hozták forgalomba, amely a gyakorlatban nem is papíralapú jegy volt, hanem egy kis méretű érme.
Lényegében egy tantusz, ami lehetővé tette, hogy az utas az addig 24 fillérrel szemben akár 6 fillérért is utazhasson – ha csak rövid távolságra is.
Ami a technikai lebonyolítást illeti, a kisszakasz-rendszer lényege a következő volt: a budapesti villamoshálózatot 1 kilométeres szakaszokra osztották be, és egy szakasznyi tarifa 6 fillérbe (egy tantusz) került, így az utasnak megfelelő mennyiségű kisszakasz-érmét kellett a járműveken elhelyezett perselybe dobni vagy ha az nem volt, úgy a kalauznak átadni.
Mindez persze visszaélések sorát eredményezte, ezért a BSZKRT álruhás ellenőröket is alkalmazott nemcsak az utasok, de a kalauzok megfigyelésére is. Ennek ellenére az intézkedés a beváltotta a hozzá fűzött reményeket: 1934-ben évben 73 millióval emelkedett a BSZKRT utasainak száma, és összesen 110 millió kisszakasz-érmét értékesítettek. „Ennek a mélyre ható tarifális reformnak a jelentősége abban rejlik, hogy 25 százaléktól 65 százalékig terjedő viteldíjmérséklést nyújtottunk a közönségnek” – közölte BSZKRT vezetősége egy évvel a bevezetés után.
Egységes rendszer
A 2. világháború után a kisszakasz megszűnt, 1949-ben a BSZKRT-ot is megszüntették. Attól kezdve egészen 1968-ig, a BKV megalakulásáig külön társaság, a Fővárosi Autóbusz Üzem volt a felelős a buszközlekedésért, a villamosokat, a trolikat, a kisföldalattit és a fogaskerekűt a Fővárosi Villamos Vasút üzemeltette, a HÉV-et pedig 1958-ig a MÁV, utána pedig a BHÉV. E széttagoltság a menetjegy-választékot is meghatározta, de például arra nem nyílt lehetőség, hogy akik átszállójeggyel közlekedtek, villamosról autóbuszra szálljanak át, vagy fordítva. Ráadásul
a hatvanas évek elején már több mint 170-féle jegy-, bérlet- és utazási igazolvány típus volt érvényben
a három vállalatnál, elkerülhetlennek látszott az ésszerűsítés. Ennek 1966-ban jött el az ideje. Az akkori tarifareform tulajdonképpen egy nagyszabású huszárvágás volt, ami annyira leegyszerűsítette a jegy- és bérletfajtákat, hogy az utasoknak nem sok választási lehetőségük maradt. Az 1 forintos, sárga színű villamosjegy a villamosra, a trolira, a földalattira és a HÉV-re volt érvényes Budapest közigazgatási határán belül, az 1,50 forintos, kék színű buszjegy pedig a felsoroltak mellett a buszokra és a fogaskerekűre is érvényes volt. A bérletekkel sem vacakoltak sokat: a jeggyel azonos érvényű, ám az adott hónapban korlátlan számú utazást lehetővé tevő villamosbérlet 45 forintot kóstált, míg a buszbérlet (más néven kombinált bérlet) 110-et. Ezen kívül voltak diák- és nyugdíjasbérletek is, a villamosra érvényes 15, a buszos 50 forintért, illetve mellett létezett éves bérlet is, illetve 50 forintért úgynevezett egyvonalas bérletet is árultak, amely csak egy adott külvárosi buszjáratra volt érvényes. A rendszer annyiban volt igazságtalan, hogy aki csak egy megállót utazott, annak ugyanolyan jegyet kellett váltani, mint aki a teljes vonalon.
Az intézkedés hátterében azonban nemcsak az egyszerűsítés állt; 1966-ban már jelentős hiány volt kalauzokból, ezért a vállalatok – párhuzamosan az új jegyrendszerrel – kísérleti jelleggel kalauz nélküli járatokat indítottak, a jegyeket pedig szúrópróbaszerűen felbukkanó ellenőrök vizsgálták. A kísérlet 1968-ban, a BKV megalakulása idején ért véget, a kalauz nélküli közlekedést az összes járaton 1969. július 1-jén vezették be.
A rendszer 1985. január 31-ig változatlan formában fennmaradt, ekkor azonban drasztikus lépés történt: a jegyek ára a duplájára, a villamosbérleté 45-ről 75-re, a buszbérlete pedig 110-ről 170 forintra emelkedett.
(A diák és nyugdíjas bérletek ára nem változott.) A következő nagy áremelést 1989. február 1-jétől vezették be, ekkor újabb bérletfajták is megjelentek, a félhavi-, illetve a környéki bérlet, mivel ekkor bevezették azt is, hogy a HÉV-ekhez hasonlóan, a buszokra is csak Budapest határáig voltak érvényesek a hagyományos vonaljegyek vagy bérletek.
A következő áremelésre már nem kellett három évet várni. 1989-ban 6, 1990-ben 10, 1991-ben 15, 1992-ben 18, 1993-ben pedig már 25 forintba került egy vonaljegy. De az áremelkedés a következő években is folytatódott, 2001-ben 100, 2007-ben 230, 2013-ban pedig már 350 forint volt a jegyek ára. A legutóbbi jegyáremelést viszont csak tavaly jelentették be, így érkeztünk meg a mai 450 forintos árhoz.
Sokáig a kombinált bérletek sem lettek olcsóbbak: míg 1989-ben 280 forintért lehetett venni, 2013-ban már 10 500 forintért. Ám egy évvel később 9500 forintra csökkentették a bérlet árát, ami egészen mostanáig nem változott.
Itt a Budapest bérlet
Noha az 1989-től napjainkig tartó időszakban néhány újfajta jegy- és bérlettípust is bevezettek (metrószakasz- és átszállójegy, 30 napos bérlet, 10 darabos gyűjtőjegy stb.), a legnagyobb változás 2005-ben történt. Ekkor alakult meg a Budapesti Közlekedési Szövetség, amelynek a BKV mellett a MÁV és a Volánbusz is tagja volt, ezzel pedig
lehetővé vált egy olyan bérlettípus bevezetése, amely Budapest határán belül nemcsak a BKV járataira, hanem vonatokra és „sárga buszokra” is érvényes.
Kezdetben a hagyományos bérletnél drágább volt a Budapesti Egyesített Bérletnek nevezett konstrukció, amit 2009. január 1-jétől vontak össze a BKV-bérlettel. Tulajdonképpen ezzel a lépéssel született a Budapest bérlet, ami akkor 8250 forintba került. És ha ebből az összegből indulunk ki, igazán nagyvonalú gesztusnak tűnik, hogy 2024. március 1-től mindössze 700 forinttal kerül többe a Budapest-bérlet, mint 15 évvel korábban. Ez tíz 10 százalékos emelkedést sem jelent, ugyankkor a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2009-ben egy kiló fehér kenyér 281 forintba került, 2023-ban már 929 forintba, a körte kilója 422 forint volt a tavalyi 1160 forinttal szemben, míg a krumplié 110, ami több mint négyszer volt kevesebb, mint 2023-as 451 forintos ár.
Kiemelt kép: Villamosok a Széll Kálmán (akkor: Moszkva) téren az 1970-es évek elején Kép: BKV Archívum