Amikor az a nagy hó volt 1987 januárjában

Az ítéletidő 4 napig tartott, és nem csak a hó volt nagy, a hideg is, Budapesten mínusz 22 fokot is mértek. Pár perc olvasás erejéig érdekes lehet felidézni, hogy milyen események tették izgalmassá a telünket 35 évvel ezelőtt. 

• A városi közlekedés gyakorlatilag teljesen leállt, a legszárazabb helyen is félméteres hótakaró alól kellett volna kiásni az autókat, de nem volt sok értelme, hiszen az utak is járhatatlanok voltak. Az elakadt autókon hókotrók segítettek, ahol azok is tehetetlenek voltak, oda a Magyar Néphadsereg lánctalpas szörnyeit vezényelték ki.

  

• A tömegközlekedés is leállt: hiába próbálták tisztán tartani a síneket, a friss hó újra beterített mindent, a felsővezetékek megrongálódtak és leszakadtak, a váltók pedig befagytak. Még a metró közlekedés is akadozott – a felszíni szakasz miatt megbénult a föld alatti, elvileg védett rész is. Ahol sikerült eltakarítani a havat, ott megoldották a buszközlekedést, bár csak megnövekedett várakozási és menetidőkkel. Volt rá eset, hogy taxisok ültek be a buszvezetői ülésbe, mert a közlekedési vállalathoz nem mindenki ért be időben, hogy felvegye a munkát.

  

• A fogaskerekű történetének legnagyobb balesete is ekkor történt, a hegyről éppen ereszkedő vonat az elfagyott fékrendszere miatt nem tudott fékezni, és beleszáguldott a hegynek felfelé igyekvő szerelvénybe. A tragikus esemény a tehetetlen vonatvezetők halálával végződött.
• Túlterheltek voltak a telefonvonalak, túlfogyasztás volt azoknál az élelmiszeripari egységeknél, amik ki tudtak nyitni: tejtermékek és kenyér volt elérhető, de nem elegendő mennyiségben. Sütni sikerült, csak nem tudták eljuttatni a termékeket az embereket az emberekhez – hatalmas sorok álltak az utcán friss pékáruért, többen fagyási sérüléseket szenvedtek a sorban.

  

• Olyan hideg volt, hogy a Fővárosi Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat arra kérte a lakosságot, hogy éjjel ne fűtsenek, mert a nagy fagyok miatt bedugulhatnak a kémények, amik így nem tudják elvezetni az égésterméket. 
• A Bábszínházban elmaradtak előadások, a Gellért fürdőben nem volt tüzelőanyag, katonák nem tudtak bevonulni, az orvosok gyakran nem jutottak el a betegekhez, őket a munkásőrök terepjáróikkal segítették a behavazott területeken. 

  

• Szállodák kedvezményes áron biztosítottak szállást azoknak az ingázóknak, akik hazafelé igyekeztek volna, de az időjárás közbeszólt. Az Utasellátó több étterme éjjel is nyitva tartott, hogy alapélelmiszerekkel el tudja látni az állomásokon rekedteket.
• Az iskolákra bízták, hogy a diákokat hazaengedik-e vagy sem. E sorok írójának – aki két percre gyaloglásra lakott az iskolájától, ezért időben beért – azt mondták, hogy ne is álmodjon róla, hogy elmarad a tanítás a nagy hó miatt, aztán kiderült, hogy a tanári kar és a konyhás nénik fele sem tudott bejönni az időjárás miatt, úgyhogy a vezetés visszavonulót fújt, elkezdték szervezni a napközit, akit lehetett hazaküldtek jávázni és Cimborát nézni.