A 70-es évek késő modern építészetét mutatja be idén májusban a Budapest100, ami mára minden épület- és városrajongó ünnepévé vált. Az évtized az építészeti útkeresés sokszínű korszaka volt, amihez még sok személyes emlék is kötődik, így egy nagyon izgalmas többnapos programnak nézünk elébe idén tavasszal.
Nem tudok elfogulatlanul írni a témáról, hiszen a korszak építészetének hatalmas rajongójaként ez a témaválasztás a Budapest100 részéről egyik legszebb karácsonyi ajándék. A már itthon is a szárnyait bontogató nemzetközi trendnek megfelelően a korszak építészete egyre több figyelmet és szakmai reflektorfényt kap. Ami pár éve még elképzelhetetlen lett volna, az mára örömteli valóság – a brutalizmusnak, késő modernnek – vagy ahogy Kelet-Közép-Európában hívják: szocmodernnek – egyre nagyobb rajongótábora van itthon is.
Ez jól lemérhető a több tízezres közösségi média oldalak szaporodásán, az ezeket az épületeket bemutató városi séták megjelenésén, szakmai diskurzusok indulásán, és a védett épületek számának szaporodásán is.
Ezzel párhuzamosan azonban a hazai későmodern sorsa az utóbbi években enyhén szólva is mostohán alakult – sok nívós és fontos épület tűnt el a föld színéről, mint a várbeli Teherelosztó vagy a Diplomata ház, esetleg fenyegeti bontás, mint például a Déli pályaudvart, vagy a napokban jelentették be Pázmándi Margit kétszeres Ybl-díjas építész gellérthegyi komplexumának a bontásának indulását is.
Úttörő volt a 2021-es Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjának kiállítása, az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása, amely 12 ikonikus modern épületet gondolt újra. A főváros is 2022 februárja óta több hullámban védett le a korszakból származó jeles épületeket, ezekből egy vándorkiállítás és végül album is készült.
A Budapest100 szakmai napjai és maga a nyitott házak hétvégéje lehetőséget ad, hogy végre a nagyközönség is közelebb kerüljön ehhez a korszakhoz, és szélesebb társadalmi körben lehessen olyan izgalmas kérdéseken vitatkozni, mint hogy mi is a viszonyunk az úgynevezett „szocialista korszak” építészeti örökségéhez, mik ezeknek az épületeknek az értékei, milyen szerepet töltenek be a budapesti identitásában, hogyan és miért illeszkednek a város szerves fejlődésébe, és milyen lehetőségek rejlenek bennük?
A januárig bővülő házlistán már most olyan helyszínek szerepelnek – akik reméljük május 9-12. között csatlakoznak is a programhoz – mint a Gellérthegyi Gruber József víztároló, az egykor a Radelkis telephelye, a 4. kerületi Izzó-lakótelep, a soroksári rendelőintézet, az egykor Domus Áruház vagy éppen a farkasréti templom mellett álló modern templom.
Az ünnepelt házak korából adódik a különleges lehetőség, hogy ezúttal minél több olyan építész, tervező, kivitelező, lakó és intézményi dolgozó ossza meg személyes történeteit, akik jelen voltak az épületek születésénél, amelyek egy egészen közeli perspektívát nyújthatnak ezekről a házakról, és alakíthatják a korszakról szóló közös gondolkodást – írja honlapján a Budapest100.