Az 1980-as budapesti karácsonyi vásárt igyekeztek az új évtized elvárásaihoz igazítani. Persze nem ment minden gördülékenyen, de akkoriban a közönségnek sem voltak olyan igényei, mint ma.
„A Corvin legnagyobb kirakatában megjelent Hófehérke, hűséges segédtársaival, a hét törpével együtt, a Blaha Lujza téren a Centrum Áruházak hatalmas fenyőfát állítottak, az üzletekben megkezdték sétájukat a Télapók. Minden jel és kellék arra mutat tehát, hogy már megkezdődött az ünnepeket megelőző vásárlási csúcsforgalom” – írta 1980. december 6-án a Képes Újság, és már az is jól mutatja az akkori közhangulatot, hogy a tudósító még a karácsony szóról is megfeledkezett. 1980 csak „ünnepek” voltak, a jászol és a kisjézus helyett Hófehérke és a hét törpe volt a látványosság, és a Mikulást is Télapónak nevezték. Az adventi gyertyagyújtás ugyanúgy nem került szóba, mint az éjféli mise.
Jó gyerekek voltatok?
A korabeli sajtónak akkoriban is voltak olyan kliséi, amit bizonyos időszakokban muszáj volt elővenni. Ilyen volt májusban a költői kérdés: „lesz-e elég sör nyáron, a Balatonnál”, és persze ilyen volt a karácsonyi felhozatalt taglaló tudósítás is, amilyen az idézett Képes Újság cikk is volt. Az efféle írások közös jellemzője, hogy gyakorlatilag kiskorúnak tekintette a lakosságot, és a fogyasztói társadalom akkoriban meglehetősen hiányos jótéteményeit úgy ismertette, mintha az valamiféle jutalom lenne a jól végzett munka fejében. Bevált újságírói gyakorlat volt, hogy a kérdések bizonyos árucikkekkel kapcsolatos problémákat feszegettek – lásd a balatoni sör esetét –, ám ilyenkor mindig volt valamiféle illetékes, aki jól megcáfolta azt.
– November végén például elterjedt a hír: csokoládéféleségekből és szaloncukorból nem lesz elegendő – dobta fel negyvenhárom évvel ezelőtt a Képes Újság riportere, jött azonban Szabó László, az Édességbolt Vállalat áruforgalmi osztályvezetője, aki valóságos szózatot intézett az olvasókhoz.
– Egész évben édesszájúak vagyunk, de az ünnepek előtt még inkább – jelentette ki az áruforgalmi osztályvezető, további népegészségügyi fejtegetésekbe azonban nem bocsátkozott. Elmondta inkább, hogy huszonnégy vagon szaloncukrot, öt vagon mikuláscsokit, 2,5 vagon függeléket és ötven mázsa habkarikát rendeltek meg az üzemektől.
– Gondoltunk azokra a gyerekekre is, akik nem viselkedtek egészen kifogástalanul: nemcsak fenyőágból, virgácsból sem lesz hiány – tette hozzá. Arról persze nem beszélt, hogy ezek a vagonnyi mennyiségek hogyan feleltethetőek meg egyénekre lebontva, de ez nem is számított. Bizonyos üzletekben lehetett kapni szaloncukrot, máshol meg nem.
Kevés a banán, elfogyott a gyerekbicikli
Azt viszont Szabó László is kénytelen volt elismerni, hogy a díszdobozos bonbonokkal, a táblás csokoládékkal és konyakos meggyel lehetnek problémák. – Tavaly csökkent a kereslet e termékeink iránt, idén viszont húsz százalékkal nőtt – magyarázta a bizonyítványt az áruforgalmi osztályvezető.
Az viszont már a cikket jegyző újságíró bravúrja, hogy a hiánycikkek helyett mást ajánl, ráadásul sokkal egészségesebb dolgokat.
Ha táblás csoki kevesebb is kerül a csizmákba, pótolható például déligyümölccsel
– jegyzi meg, majd megtudhatjuk, hogy decemberben több mint 700 tonna banán várható. A nagyságrendet azonban jócskán árnyalja, hogy ugyanakkor narancsból 28 ezer tonnát vártak, vagyis negyvenszer annyit. Az is kiderül, hogy fügét nem rendeltek az erre szakosodott külkereskedők, mert „megfizethetetlenül drága”.
Ennél is érdekesebb, hogy 1980-ban annak, aki komolyabb ajándékot szeretett volna vásárolni gyermekének még az ősszel lépnie kellett, mert decemberben könnyen pórul járhatott. „Akik nem voltak elég frissek, bizony már csak hűlt helyét találhattak a gyermekkerékpároknak, a babáknak és a különféle mechanikus játékoknak. Sajnos, nem is lesz belőlük elegendő, miként Lego készítményekből és Matchbox modellekből sem” – írta a Képes Újság, mivel akkoriban csak a legritkább esetekben fordulhatott elő az, hogy például a november elején kiürült árukészletet még abban az évben pótolták volna.
Ajándékbusszal az áruházba
Persze új évtized beköszöntét a mindenféle áruhiányok ellenére is előszeretettel emlegették „új időszámításként”, s ez leginkább a különféle műszaki cikkek kapcsán vált kézzel foghatóvá. 1980-ra egyre több háztartásban jelent meg a színes tévé, a sztereó lemezjátszó, a kazettás magnetofon méregdrágán, de nyugati és japán importáru is érkezett – annál is drágábban. Ekkoriban terjedt el az OTP-áruhitel is, hiszen például egy Color Sztár típusú színes tévé 20 ezer forintot kóstált, a havi fizetések viszont 3000 forint körül mozogtak. Ennek ellenére ezt írta a Képes Újság: „Évek óta a legnagyobb kínálattal, mintegy 600 millió forintos árukészlettel várja a vásárlókat a Keravill. (Az 1950-ben alapított Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat rövidítése – a szerk.) Azt ígérik, hogy végre nem lesz hiány hazai és import zseb- és autórádiókból, magnetofonokból”. 600 millió forint elképesztően sok pénz volt akkoriban…
Ami viszont teljesen ingyenes volt, az a Centrum Áruházak és a BKV közös ajándéka, az úgynevezett Télapó járat; a hópelyhekkel felmatricázott autóbusszal a Centrum Áruházakba lehetett eljutni, igaz, csak a belvárosiakba – Kőbányára, Csepelre és Újpestre, az ottani áruházakba már nem vitték a kedves vásárlókat.
A járat olyannyira bevált, hogy a következő 1981-ben is forgalomba állították. „Centrum-autóbuszjáratot indítanak december 4. és 20. között 10–15 percenként a Centrum áruházak. A járat nyolc áruházat érintve, az Erzsébet-híd budai hídfőjétől a Keleti pályaudvarig szállítja díjmentesen utasait, hétköznap 15 órától 19 óráig, szombaton 10–14 óra között, valamint arany- és ezüstvasárnap 10-től 18 óráig. A Centrum-járat a 7-es autóbusz megállóiban áll meg” – írták a lapok az karácsonyi ingyenbuszról, ami kis túlzással a mostani mikulásjáratok és fényjárművek elődjének is tekinthető.