Meghalt Palotai Zsolt, DJ Palotai, a Tilos Rádió alapítója. Aznap távozott, amikor a fővárostól zenei munkásságáért Pro Cultura Urbis-díjat kapott.
62 éves korában elhunyt Palotai Zsolt, akit DJ Palotaiként ismert az ország, a budapesti underground zene nagy hatású alakja, az elektronikus zene, a drum and bass és a breakbeat egyik magyarországi meghonosítója, a Tilos az Á egykori művészeti vezetője, a Tilos Rádió alapítója. Aznap halt meg, amikor a fővárostól Pro Cultura Urbis-díjat kapott.
A Tilos Rádió így emlékezett meg róla: "Palotai Zsolt neve összefonódott a magyar underground zenei élet meghonosításával, a Tilos az Á és a Tilos Rádió elindításában is közreműködő DJ Palotai harminc éve meghatározó szereplője a Tilos Rádió műsorainak, az ország legnagyobb zenei kitekintésű magyar DJ-je."
Pándi Balázs zenész-újságíró ezt írta:
Felkapcsolták a takarítófényeket, a főváros főhőse arcát absztraháló cigifüstben, utoljára áthúzza a termen lemezes táskáját, kerekeivel a törött poharak szilánkjait ritmikusan ropogtatva. Jó utat Zsolti, hiányozni fogsz.
Ágoston Dániel kollégánk, aki az újságírás mellett zenei producer és DJ, így emlékezett meg a nagy elődről:
"Valahogy az élet úgy hozta, hogy sosem ismertem meg Palotai Zsoltot. Amit furcsálltam, mert jó darabig a Corvintetőn dolgoztam, de valahogy mégis csak kétszer találkoztam vele összesen.
Egyszer, amikor bemutatkoztam neki a Tető backstage-ben. Nem mondanám, hogy kellemes, meghitt pillanat volt, de hát a Palotairól jó előre tudtam, hogy sajátos hangulatú ember. Aztán másodszor a Tilos Rádióban találkoztam vele, mikor Zoidberg Zoltán meghívott zenélni. Palotai éppen végzett, én váltottam. Bemutatkoztam (mert miért is emlékezett volna rám), ő összepakolt, aztán leült mögöttem cigizni. Azt hiszem, hogy 2 órát zenéltünk Zolival, Zsolt pedig még egy órát ott volt még és hallgatta, hogy mit művelek. Miután elment, Zoli rám nézett és azt mondta: ilyen se fordul elő sűrűn, hogy itt marad hajnalban a szettje után.
Nem gondolom, hogy a zsenim tartotta volna ott - viszont azt biztosan tudom, hogy köszönés nélkül, ordító csendben távozott volna azonnal, ha szarnak ítéli azt, amit játszom.
Palotai nagysága örök és elvitathatatlan. Szomorú, igaz, mégis nagyon keserű az utolsó interjúja - talán túl keserű is. Annak tükrében azonban, amit a magyar underground alapembereként végig kellett néznie, hogy bárki taknyost egy bősz iram felrepít, hogy amit ő hozott, ami új, nagy, átkozottan sok pazar ige, azt tényleg léha nullák raja söpri be, lehet, hogy nem is érdemes nagyon csodálkozni ezen a keserűségen.
De azt hiszem, hogy az úgynevezett trúság útja ez, Zsolt pedig mindent elért, amit ebben a sportágban lehetséges, ami csak az Andy Weatherall-ok szintje és osztályrésze."
Nézd meg Palotai Zsoltról és az ő szubkultúrájáról szóló, Extázis tíztől-hétig című filmet:
Kiemelt kép: Pelikán János/Képszerkesztőség