Manapság 8E jelzéssel közlekedik autóbusz Újpalota és Kelenföld között, a korábbi 8-as 2016-ban megszűnt. Az utolsó ilyen „sima” 8-as a Keleti pályaudvar-Rákóczi út-Hegyalja út-Sashegy-Farkasrét-Gazdagrét-Kelenföld vonalon közlekedett, a rendszerváltás előtt azonban sokkal rövidebb útvonalon járt. De 1956 előtt nagyon ritkán is.
1928-ban indult először 8-as jelzéssel autóbusz, de ez alig egy évig üzemelt Budán, a Marczibányi tér és a Széna tér között. Nem így az 1933-ban megindult új 8-as, ami az Erzsébet híd budai hídfője és a Farkasréti temető között szállította utasait – egyúttal az addigi kizárólagos temetői villamosjáratot, az 59-est is tehermentesítve.
Futás Farkasréten
A járat a 2. világháború után 1948-ban indult meg, akkor a Krisztina tér és a Farkasréti temető között. De valójában alig-alig járt, és akkor is csak problémák voltak vele.
A ritkán közlekedő 8-as busz kalauzait arra kérjük, hogy várják meg a végállomás felé szaladó utasokat Farkasréten. Lehetetlen, hogy utast még egy kicsi hossz sem választja el a lépcsőtől s a busz nem várja meg!
– írta 1949. december 22-én, a Haladás című lap.
Minden jel arra utal, hogy a helyzet később sem változott meg, noha 1951-től ismét Pestre, a Felszabadulás térre (Ferenciek tere) került a 8-as végállomása.
A járműpark minősége katasztrofális volt, amit jól mutat a korabeli felvételünk is: egy kiszuperált háború előtti csőrös MÁVAG típusú buszt láthatunk, forgalomképessé barkácsolva. A busz 1941-1944 között valószínűleg megjárta a frontot is. De mivel tábláján jól kivehető a Felszabadulás tér felirat, a felvétel csakis 1951 után készülhetett.
A busz azonban nemcsak lerobbant állapotú volt, de meglehetősen rapszodikusan is közlekedett. „Csúnyán megjártam vele én is a múltkor. Színházba készülődtem. Esett az eső és gellérthegyi lakos lévén, a 15 perces gyaloglás helyett a másik rosszat, a 8-ast választottam. A Sánc utcai megállónál kíváncsian kutattam a menetrend után, várjon mennyit kell még ácsorognom, szerencsés időben érkeztem-e, tekintettel arra, hogy a busz csak 15-20 percenként közlekedik. Hiába. Menetrend nem lett (és a mai napig sincs). Mit tehettem egyebet, vártam türelmesen. 15 perce álldogáltam már, amikor végre feltűnt a kanyarban a várva várt kocsi és a tovarobogott – írta Ács Sándorné a 1953. november 15-én, a Népszavában megjelent olvasói levelében, de a gellérthegyi munkáslevelező megpróbáltatásai itt még nem értek véget.
Gyalog gyorsabb
– Nem akartam újabb húsz percig várni, így hát gyalog indultam a színházba. A hazatéréssel sem volt azonban több szerencsém. Az Irányi utcában ugyanis hiába kerestem a 8-as pesti végállomását, mert immár harmadszor helyezték át az elmúlt néhány hónap alatt. Rövid séta után a Felszabadulás-téren találtam meg, néhány lépésnyire első eredeti megállójától. Mikorra azonban lélekszakadva odaértem, éppen elindult és én ismét... lemaradtam – szomorkodott a levél írója.
Amíg vártam a következő kocsira, volt időm azon gondolkozni, hogy a Gellérthegy, a Sashegy és a Farkasrét lakóinak mennyi borsot tört már az orruk alá ez a 8-as busz. Szinte szállóige mifelénk: Ha sietsz, menj gyalog!
– jegyezte meg Ácsné, arra hívva fel az illetékesek figyelmét, hogy ez így nem mehet tovább. – Mi már hosszú ideje igazodtunk a 8-as autóbusz szeszélyességeihez – gondoltam, míg türelmesen vártam az autóbuszra –, mi volna, ha most már az autóbusz igazodnék hozzánk. Annál is inkább, mert az Autóbuszüzem igazgatósága már másfél hónapja nyilvánosan megígérte a 8-as járat sűrítését – zárul Ácsné levele, ám tudomásunk szerint kérésével egy ideig nem foglalkoztak, és 8-as busz többé-kevésbé megbízható menetrenddel csak az 1960-as évek elejétől közlekedett.
