Az első budapesti csuklós villamos megjelenését szenzációként tálalta a hazai sajtó, az újságírók valósággal sziporkáztak a jelzős szerkezetekben. Így lehetett „vidám" a citromsárga és „napfényes" a fénycsővilágítás. Kár, hogy a jármű nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Remek hírről számolt be a Népszava 1961. október 17-én. Próbaútra bocsátották az első csuklós villamost, amit csak úgy neveztek: Budapest új sztárja. A próbaúton nemcsak villamosvezető, de mindenféle más vezetők is tartózkodtak a kocsiban: Kelemen Gyula, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, Csaplár Péter, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének elnöke és Földvári Aladár főtitkár is. Természetesen Fővárosi Villamos Vasút vezérigazgatója, Herpai László is az utasok között volt, aki azt tudta, hogy a villamos a Szovjetunió XXII. Pártkongresszusának tiszteletére készült – terven felül.
Áramlanak az utasok
Ennél is nagyobb meglepetést okozott, hogy a villamost nem a szokásos sárgára fényezték, hanem krémszínűre piros díszcsíkkal. Akkoriban az is sokat számított, hogy kocsi belső része sok műanyag felhasználásával készült, ami a takarítást és tisztítást könnyítette meg, egyúttal azt is jelezte, hogy a korábbi fa- és bőrborítás lassan elavulttá válik.
Különösen este szép a csuklós villamos, amikor a belső fénycsősor világít. Elődjénél, a két kocsiból álló szerelvénynél 15 tonnával könnyebb és gyártása 2,5 millió forinttal olcsóbb
– írta Népszava. Azt ugyan nem emelték ki, hogy villamosnak csak az egyik oldalán voltak ajtók – összesen három –, aminek nem spórolás volt az oka, hanem egy újfajta metódus, az ún. kétirányú utasáramlás bevezetése volt. Ez annyit tett, hogy felszállni csak a hátsó ajtón lehetett, leszállni pedig a másik kettőn. Újításnak számított az is, hogy a villamoson ülőkalauz teljesített majd szolgálatot, aki kezdetben – amíg el nem romlott a berendezés – hangszórón tájékoztatta az utasokat.|
„A próbaúton az új jármű kitűnően vizsgázott, a legélesebb kanyarokban is könnyedén fordult. A budapestieknek tetszett a csuklós villamos, amely előreláthatóan már a hétvégétől a 45-ös vonalán, a Felszabadulás tér és a Keleti pályaudvar között közlekedik majd” – írta a Népszava, és nem tévedett.
Két héttel később a Magyar Nemzet számolt be arról, hogy az új villamos „Budapest kedvence” lett. „Az új villamos szinte felszippantja a várakozó tömeget: kétszáz utas fér el benne kényelmesen. Belseje is kelleme meglepetés. Kevert fénycsővilágítása napfényhez hasonló meleg, fehér fényt ad” – írták, arról is megemlékeztek, hogy az újfajta utasáramoltatás is bevált, majd igen részletes leírást közöltek az enteriőrről:
A kocsiban kényelmes, vidám citromsárga színű műanyag ülések várják az utasokat, a toló, illetve billentő ablakokat tetszés szerint kezelhetik, megszűnik a sok ablaknyitási és csukási panasz. A kocsi tetején a buszok tetőnyitásához hasonlító szellőztetőket készítettek. A tetőrész két szélén sárga perforált burkolat tompítja a zörejeket, s a műanyagpadlózat is csökkenti, minimálisra tompítja a kerékzajt
– írta a cikk szerzője, aki ezzel zárta sorait: „A pesti közönség kérdése: mikor jelennek meg az új csuklós villamos testvérei az utcákon? Az illetékesek válasza: jövőre.”
Visszafestették
Az FVV kezdetben nem tudta eldönteni, hogy a csuklós villamos egy vagy két villamosnak számít, ezért a kocsi eleinte a 3720-as és 3721-es pályaszámot is viselte, később 3740-re számozták, de amikor egy év múlva valóban megjelentek a „testvérei”, vagyis elkezdődött a sorozatgyártásuk, akkor 1100-as pályaszámot kapta.
Az efféle háromajtós csuklós villamosból még 37 darab készült, ám annyira nem muzsikáltak jól, ahogy azt a beharangozók sejttették.
A járművek csak külsejüket illetően voltak újnak mondhatók, elektronikájuk, motorjuk közel sem volt korszerű. Nehezen gyorsultak, és nehezen lehetett fékezni őket, ráadásul hamar bebizonyosodott az is, hogy a háromajtós, utasáramlásos megoldás a gyakorlatban nem működik. Jellemző, hogy a legyártott kocsik felét már egy éven belül eladták vidékre. A csuklós program azonban nem állt le, de az FVV főműhelyében készült villamosokra már mindkét oldalára szereltek öt-öt ajtót. Az újabb csuklós 1963-ban debütált immár sárga színben, sőt a régebbieket is visszafestették „hagyományosra".
A fővárosban 1983-ig közlekedtek a Bengálinak is nevezett csuklós villamosok, a vidéki városokban, Debrecenben, Szegeden és Miskolcon azonban ez a típus vált meghatározóvá az ezredfordulóig, sőt még azon is túl. Az utolsó régi csuklós 2014-ben közlekedett Debrecenben.
(Kiemelt kép: BKV archívum)