A Ganz UV típusú villamosainak 1956-ban volt a premierje, ám nyolc évvel hamarabb már bemutattak egy olyan két motorkocsiból és egy pótkocsiból álló szerelvényt, amely ezeket járműveket is idézte. Olyannyira, hogy idővel a két motorkocsi is UV villamossá vált.
Az igazságosság jegyében a cikk után, amiben a legcsufibb villamosról emlékeztünk meg, most itt az idő, hogy a legszebb szerelvény csavaros történetét is felgöngyölítsük.
„Ügyes ötlet volt, hogy a BSZKRT pavilonját a Nemzetközi Vásár bejáratánál helyezték el. Három pompás kocsiból álló mintaszerelvény mintegy szimbolizálja a hároméves terv keretében elindult, sőt száguldó iparunk, közlekedésünk, munkatempónk eddigi nagyszerű eredményeit. Ezen fogják a vásáron bemutatni a helyes utasáramlást. Tökéletesek ezek a kocsik, bel- és külföldi tapasztalatok átszűrése után alakították át régi kocsikból” – írta a Népszava 1948. június 15-én, a Budapesti Nemzetközi Vásárról szóló beszámolójában.
Azt azonban nem kötötték az olvasók orrára, hogy azok a bizonyos bel- és külföldi tapasztalatok nemcsak a technikai részletekben való elmerülést jelentették. És persze az átalakítás sem abban a formában történt, ahogy a cikk sugallja. Az említett kocsik mindegyike Budapest ostroma alatt sérült meg, különben hozzájuk nem nyúltak volna. Ezek ugyanis egyáltalán nem voltak régiek, épp ellenkezőleg. A fővárosi közlekedés legújabb villamosai voltak a TM típusjelű, 3600-as pályaszám-sorozatú kocsik, amelyeket 1940–1943 között gyártott a Ganz, az akkor lehető legmagasabb technikai színvonalon.
E villamosok a háborús évekre reflektálva a Stuka becenevet kapták a fővárosi közönségtől, mivel fékezéskor a német vadászbombázókra emlékeztető sivító hangot adtak ki.
Stukából 75 darabot gyártottak és 1980-ig közlekedtek Budapesten.
A háborúban megsérült villamosok visszakerültek a Ganz gyárba, ahol szimpla felújítás helyett azt a célt tűzték ki, hogy három tagból álló szerelvényt állítanak össze a kocsikból. Méghozzá úgy, hogy a kisebb javításra szoruló villamosok – a 3608-as és a 3652-es pályaszámú – továbbra is eredeti funkciójukban működnek, míg az állományból is törölt 3667-es pályaszámú villamosból pótkocsit alakítanak ki. A távkapcsolású szerelvény a TV típusjelet kapta, és a vásár után, 1948. július 30-án, a hatósági vizsgája is megtörtént. A nagy sikerre való tekintettel felmerült, hogy a BSzKRt további húsz ilyen szerelvényt vásárol – természetesen már vadonatújakat –, ám a Ganzban nem állt rendelkezésre megfelelő gyártókapacitás a munka elvégzésére.
Az immár 3700+3800+3701 pályaszámokon futó szerelvény külsőre messze a legszebb villamosnak számított Budapesten, ahol leggyakrabban a nagykörúti vonalon futott próbaköröket. És ugyan a hajtása is korszerűnek volt mondható, ám a motorok teljesítménye nem volt kellőképp elegendő a szerelvény vontatására.
A villamos a Szellem becenevet kapta, a pozitív magyarázat szerint amiatt, mert csendesen suhant, a negatív szerint viszont azért, mert nemcsak gyakran hibásodott meg, de sokszor magyarázatot sem találtak a hiba okára. Vagyis szellem járt a remízben.
1949-ben a Szellem már nem háromkocsis szerelvényként közlekedett, az egyik motorkocsi az „eredeti” pótkocsival, a másik pedig egy hagyományossal.
A motorkocsikkal kapcsolatos első jelentős változás az ötvenes évek elején történt, ekkor kicserélték forgóvázaikat. Az új forgóvázak már a jövőt előlegezték meg: négy évvel később ugyanilyenek kerültek az akkor debütáló Ganz-UV-villamosokba, bár ez így kicsit sántít, hiszen a valóság az, hogy valójában magát a Szellemet tekinthetjük az UV elődjének. Olyannyira, hogy a 3700-as és 3701-es pályaszámú egykori Stukák lassan, de biztosan elindultak az „UV-sedés” útján. 1964-ben már „igazi” UV-forgóvázakkal szerelték fel, és ekkor távolították az kerékvédő takarólemezeket is, amelyek nélkül a kocsik már majdnem úgy néztek ki, mint ekkor már több száz példányban futó Ganz járművek. Tíz évvel később viszont olyan átalakítást is végeztek a középső ajtónál, hogy attól kezdve a kocsik szó szerint ugyanolyanok lettek, mint az UV-k, és így is közlekedtek, mígnem 1995-ben selejtezték őket.
Ez azt jelentette, hogy a két villamos több mint 50 évig vett részt a budapesti forgalomban, hiszen eredetileg a negyvenes évek elején mutatkoztak be.
De a legvégén ne feledkezzünk meg a pótkocsiról sem. Azt ugyanis 1955-ben visszaalakították eredeti motorkocsi állapotára, s ezután 1975-ös selejtezéséig Stukaként közlekedett.