Pár napja pattant ki a hír, hogy az Építési és Közlekedési Minisztérium műemlékvédelemért felelős helyettes államtitkára szerint Budavár lakosait zavarhatja, amikor Hadik lovához illetlenül hozzáérnek. Mit gondoltok ti? Mit gondolunk mi? Mit gondol a világ?
A Budavári Önkormányzat Facebook posztja jól összefoglalja a két szembenálló oldal álláspontját, az utolsó információ szerint lesz tábla a Hadik szobornál, de hogy mi áll majd rajta pontosan, egyelőre kérdés. Mindenesetre az biztos: a minisztériumot zavarja, hogy egyetemisták vizsgáik előtt – a sikeres vizsga reményében – elzarándokolnak a szoborhoz, és megsimogatják a ló heréit, ezt a babonát pedig idegenvezetők mesélik el az általuk vezetett turistáknak. Az önkormányzatot ez egyáltalán nem zavarja – és a jelek szerint a helyi lakosokat sem.
Ezt gondoljuk mi
A szobor intim részeinek fényesítése már önmagában is több évtizedes hagyomány, a biztonsági okok mögé bújtatott, hagyománytiszteletre felszólító táblával szerintünk két dolgot érnek majd el:
- felhívják a figyelmet az egyik hagyomány tiszteletben tartására, amivel tönkretesznek egy másik hagyományt,
- a jelzéssel felhívják majd azok figyelmét is a felmászás lehetőségére, akik egyébként nem hallottak korábban a babonáról, és elsétáltak volna a szobor mellett. A lovasszobor jelenleg csak magyar nyelvű felirattal ellátott, de azt tippeljük, hogy a figyelmeztetés többnyelvű lesz, szinte borítékolható, hogy így kontraproduktívvá válik az akció.
Érdemes erre is figyelni: amellett, hogy Budapest milliók lakóhelye, a város egyben egy turisztikai termék is, amit el kell adni. Igaz ez a Parlamentre ugyanúgy, mint Plank Antal miniszobraira és természetesen Hadik lovasszobrára is. Az a gyakorlat, miszerint Hadikról vagy a huszárokról, ismeretterjesztő jelleggel elejtett pár mondat után az idegenvezetők esetenként (na jó, legtöbbször) felhívják a figyelmet arra, hogy ballagó diákok ezrei zarándokoltak már el ide, hogy szerencsét reméljenek a szobor kézzel illetésétől, nem példátlan, de az teljesen nyilvánvaló, hogy a szándék nem tiszteletlenségből fakad. Táblától függetlenül ezt a sztorit senki nem fogja magában tartani, mert az egyszerűen hozzátartozik a Budapest-élményhez.
És a világ más részein hogy reagálnak?
Budapesten is számtalan példát találunk még a szobortapira, Anonymus szobra a Vajdahunyad várának udvarán, a Kálvin téri cica vagy Kolodko Főkukaca és tankja sem ússza meg a tapogatást, de azt is érdemes nagyon röviden áttekinteni, hogy külföldön milyen példákat találunk, és a különböző városok vezetései milyen intézkedésekkel próbálják akadályozni a hasonló gyakorlatot.
Többnyire semmilyenekkel, mert ezek a szobrok különleges vonzerővel bírnak, jót tesznek a turizmusnak. Ahol meg az embertömegek igazi kárt okozhatnak, ott a hatóságok csöndben közbelépnek.
A simogatás legtöbb esetben babonára épül, célja pedig teljesen ártatlanul a szerencse (a bika heréi New Yorkban, Margaret Thatcher és Winston Churchill lábai a Brit Parlamentben, Abraham Lincoln orra a néhai elnök sírjánál, a buddha szobrok hasa), a szerelem (Júlia melle Veronában), imáink meghallgatása (Szent Péter jobb lába a Vatikánban).