Az egyszeri nézelődő talán nem is sejti, hogy a Hűvösvölgyi út 64–66. alatti impozáns szocreál épület mennyi zseniális és világhíres magyar dolog szülőhelye volt. A magyar rajzfilmek aranykorába látogattunk a Pannónia Filmstúdióban. Kovács Krisztina írása.
Ma már nehéz elhinni, de volt, idő, amikor Budapest egyike volt a világ öt legnagyobb rajzfilmgyártó központjának, olyan vetélytársakkal egy sorban, mint a Disney vagy a Hanna-Barbera Stúdió.
![magyar](/api/file/image/pannoniafilmstudiobarthadorka5839-1024x683.jpeg)
1957 és 2015 között a Pannónia Filmstúdióban legendás alkotások születtek: A kockásfülű nyúl azóta kulcstartótól bronzszoborig a város számos pontján szembejön, Hugó, a víziló egy egész generációt ismertetett meg a depresszió fogalmával (bár a vadászatot nem szigorították, mint az USA-ban, ahol ugyanezt az érzést nem Hugó, hanem Bambi anyukájának lelövése váltotta ki). Az idő uraitól pedig fejre álltunk és csak húsz évvel később mertük újranézni.
![magyar](/api/file/image/dsc9605792x527.jpeg)
És itt készült az első Oscar-díjas magyar alkotás is, Rófusz Ferenc „A légy” című animációs rövidfilmje. Kár, hogy a magyar kultúrpolitika még 1981-ben sem tette lehetővé, hogy a rendező személyesen vegye át a díjat. Maga a film is azért készülhetett el, mert a stúdió dramaturgja, Hankiss Elemér támogatta a tervet. Rófusz helyett végül a Hungarofilm igazgatója utazott ki az Oscar-díj átadására, akiről senki sem tudta Los Angelesben, hogy kicsoda, úgyhogy a rendőrség végül rátörte a hotelszoba ajtaját, hogy visszaszerezze az ellopott aranyszobrot.
![magyar](/api/file/image/pannoniafilmstudiobarthadorka5794-2-1024x683.jpeg)
Maga az épület 1954-ben készült, Gádoros Lajos és Mühlbacher István tervei alapján eredetileg szinkronműteremnek. A szocialista realizmus egy jobban sikerült alkotása, van valami lenyűgöző, szakrális jellege a központi átriumnak a végeláthatatlan lépcsősorokkal.
![magyar](/api/file/image/pannoniafilmstudiobarthadorka5805.jpeg)
![magyar](/api/file/image/pannoniafilmstudiobarthadorka5869-1024x683.jpeg)
Ha belépünk az épületbe, érdemes először a főldszint bal oldali folyosóján végignézni a minikiállítást, ahol alkotónként ismerkedhetünk meg a Mézga család, a Pom-pom meséi, a Magyar népmesék, Vuk és Gusztáv „szüleivel”.
![magyar](/api/file/image/sbt5830s-1024x683.jpeg)
A technikaőrült látogatók örömmel üdvözölhetik a különféle ketyeréket, amelyek váratlan sarkokban emlékeznek a hősi múltról, amikor még 3600 darab kézzel készített rajz kellett egy háromperces filmhez. Az egyik falrészen pedig még ma is látható azoknak a művészeknek a szignója, akik idejártak szinkronizálni.
A legnépszerűbb látnivaló azonban az emeleti Macskafogó tárlat, ahol mellbe vág, hogy mennyi munka kellett a filmhez: látni például azokat a modelleket, amelyeknek aztán a rajzolt változata került csak a filmbe – Teufel műkezétől az Intermouse-os belépőkártyákig vagy a patkányok demóvideójáig (természetesen VHS). És elolvasható számos érdekes háttér-információ a kevésbé ismert alkotókról, például, hogy Lusta Dick trombitaszólóját maga a zeneszerző Deák Tamás játszotta fel.
![magyar](/api/file/image/dsc9270792x527.jpeg)
Nem véletlen, hogy 1986-ban, a bemutató évében a Macskafogóra egymillió jegyet váltottak és a népszerűsége azóta is töretlen. Abban az évben Magyarország ezt a filmet jelölte az Oscar-díjra.
Az amerikaiak viszont nem igazán értették az itthoni poénokat. Megvették ugyan, tehát az Államokban is lehetett látni „Cat City” néven, de jó érzékkel éppen a legamerikaiabb részt, a patkányok dalát vágták ki belőle. Pedig az egész filmnek ez volt az alapötlete, illetve egy dal, ami Nepp Józsefnek annyira megtetszett, hogy köré álmodott egy egész filmet. És amit a Manhattan Transfer énekelt.